Jobb világot, jobb kereszténységet?

A kereszténység tartalmi lényege a világ jobbá tétele, ennek formai eszköze az együttérzésen alapuló adakozás és jótékonysági munka. Jézus óta a világ valóban jobbá is vált a keresztényeknek köszönhetően, de mindannyiunk számára világos, hogy bőven maradt még feladat. Abban, hogy a világ valóban az elérhető legjobb állapotba kerüljön, segíthet néhány strukturális és elméleti megfontolás.

Pirézek egy jobb világért

A kihívás talán jobban megérthető a következő példán. A pirézek közössége két célt tűzött maga elé: 1. jobbá tenni a világot; 2. segíteni az elromlott autók körül. A pirézek világában sok az elromlott autó. Rengeteget dolgoznak önként, a szabad idejükben, ám az elromlott autók száma nem csökken. Köszönetet ugyan nem várnak a munkájukért, de azt mégis túlzásnak találják, hogy a közvélemény szerint amíg csak egy elromlott autó akad, a pirézeknek sokkal többet kellene segíteniük, és mivel néha fáradtak, morognak, tulajdonképp nem is igazi pirézek, hanem álszent képmutatók.

Ebben a helyzetben vajon hogyan érhetik el a pirézek a céljaikat úgy, hogy ha köszönetet nem is, legalább szitkot ne kapjanak a munkájukért cserébe? Ötletbörzét rendeznek, ahol az alábbi elképzelések merülnek fel.

1. ötlet: többet dolgozni - egy piréz nem lehet fáradt, nem moroghat soha, különben nem igazi piréz. Vagyis meg kell felelni a közvélemény elvárásának, és amíg egy elromlott autó van a világban, a pirézek kötelesek éjjel-nappal sürgölődni körülötte, zokszó nélkül.

2. ötlet: jobb autókat gyártatni - mivel a fő cél nem az autók körüli segédkezés, hanem egy jobb világ, ennek jegyében egyszerűen jobb autókat kell gyártani, hogy ne romoljanak el. Ha néha mégis elromlanak, a pirézek természetesen segítenek, ám elvárják, hogy a minőség javulásával egyre kevesebb dolguk legyen. Az ötlettel kapcsolatos fő aggály, hogy mit szól majd a közvélemény. A nem pirézek megszokták, hogy a pirézek engedelmesek, nem támasztanak igényeket, a minőségi autógyártás pedig egy határozott igény, sőt követelés. Mégis, kinek képzelik magukat a pirézek, hogy így (kemény szívűen, pirézietlenül) viselkednek? - mondhatják sokan.

3. ötlet: jobban kommunikálni - az eddigi munkáért nem kaptak elismerést a pirézek, csak bírálatot és szitkokat. Erkölcsi meggyőződésből dolgoznak, nem jutalomért, de büntetést sem szeretnének cserébe kapni. Hogy néz az ki, ha az ember jelentkezik önkéntes munkára, és utána büntetésből leemelnek egy jelentős összeget a bankszámlájáról? Meg kellene értetni a közvéleménnyel, hogy a világ a pirézek miatt van ilyen jó állapotban, a pirézek nélkül sokkal rosszabb helyzetben lenne. Tele lenne elromlott autókkal. Mi lenne, ha egységes mércével mérnénk, és a nem pirézektől is ugyanazt várnánk el, mint a pirézektől? A fő probléma ezzel kapcsolatban, hogy aki nem piréz, az nem vallja magáénak a piréz célokat, tehát milyen alapon lehetne tőle pirézies viselkedést elvárni? Az „egységes mérce" jegyében? Lehet, hogy aki nem piréz, az az egységes mérce elvét sem vallja? Ha így van, az nehezíti a probléma megoldását.

4. ötlet: tartósan megszerelni az elromlott autókat - a pirézek munkája idáig arra irányult, hogy átmeneti segítséget nyújtsanak az elromlott autók körül, azután lesz, ami lesz. Ha másnap újra elromlik az autó, újra segíteni kell. Ha minden nap elromlik, akkor minden nap piréziesen helyt kell állni, nem vizsgálva a probléma gyökerét. Mi lenne, ha ezentúl lehetne vizsgálni a probléma gyökerét? Ha a tulajdonos nem tankolt, vagy elmulasztja karbantartani a kocsiját, a pirézek feladata ezeket pótolni, vagy elvárhatják a kellő gondosságot? Ezzel kapcsolatban a fő veszély, hogy a közvélemény megsértődik, zokon veszi az ügyeibe való durva, sértő beavatkozást. Milyen jogon szól bele egy piréz a magánügyekbe? Mindenkinek joga van akkor tankolni és szervizeltetni, amikor neki tetszik. Ha úgy látja jónak, akár soha nem tankol, kinek mi köze hozzá? A pirézek tolják csak az autókat, az a dolguk, ezt vállalták, ez a pirézség lényege - legalábbis a véleményalakítók szerint.

5. ötlet: együttműködést kialakítani a nem pirézekkel - meg kellene értetni a nem pirézekkel, hogy a közösségi lét lényege a partnerség. Az nem partnerség, amikor a társadalom egyik fele a lehető leghanyagabbul bánik az autóival, majd elvárja, hogy a társadalom másik fele segítse ki a maga okozta bajból. Ez így nem mehet tovább, közös tervet, együttműködést kell kialakítani. Az együttműködés keretében mindenkinek feladatai vannak, azokat teljesíteni kell. A nem pirézek kötelesek ugyanolyan gondosan bánni az autóikkal, mint a pirézek, csak ilyen előzmények után tarthatnak igényt segítségre. Egy piréz persze mindig segít, ha tud, de a hanyag, gondatlan autóst kioktathatja. A megoldás sértődésveszéllyel jár. Mi köze egy piréznek bármihez? Honnan veszi a bátorságot? Milyen jogon szól bele bármibe? Minden értékrend egyenlő, nem piréznek lenni épp olyan értékes, mint piréznek lenni, sőt a nem piréz pirézietlenül beleszólhat a piréz viselkedésébe, ám ez fordítva nem lehetséges. Miért? Csak. Természetes, hogy aki nem piréz, az viselkedhet pirézietlenül.

6. ötlet: átvenni az irányítást - mivel az egységes mérce a fentiek szerint nem valósítható meg, a nem pirézek nem fognak piréziesen viselkedni, a pirézek kénytelenek magukhoz ragadni a vezetést, hogy a világ ne váljon teljesen pirézietlenné. A módszer fő veszélye, hogy „pirézkurzus"-ként bírálhatják. A „pirézietlen kurzus" nem létező fogalom, és ha létezne sem lenne probléma a közvélemény szemében.

7. ötlet: belső meggyőződéses piréz többséget kell kialakítani - ha a közvélemény egy kis része folyamatosan bírálja is a pirézeket, a többség legalábbis nem ellenséges. A tökéletes kompromisszum az lenne, ha a pirézek többsége szerint már elég piréziessé és közben elég jóvá válna a világ, és a nem pirézek is hasonlóan elégedettek lennének mind a maguk, mind a világ állapotával. Egy ilyen helyzet elvben nem zárható ki, ám még senki nem talált tökéletes kompromisszumot a pirézies és a pirézietlen világállapot között. Piréz többség nélkül a felelőtlen autósok sokkal rosszabb helyzetbe kerülnének, ezért közérdek, hogy a világ inkább pirézies, mint pirézietlen legyen. A demokratikus jogaival élő csendes többség úgy viselkedik és úgy szavaz, ahogy neki tetszik. Aki meggyőződéses piréz, az piréz vezetésre szavaz. Ez a megoldás tetszés szerint bírálható, de a bírálatok egyike sem lesz jogos. Demokráciában a többség dönt, akinek ez nem tetszik, az nem demokrata, és ez már nem világnézeti vita, hanem köztörvényes jogállami probléma az illető számára.

A keresztények és a szegénység / hajléktalanság / munkanélküliség / boldogtalanság problémája

A keresztények körül sok az elromlott élet. A fenti ötletek lehetővé teszik, hogy  némi távolságtartással elgondolkodjunk az összefüggésekről. Az a keresztények feladata, hogy éjt nappallá téve enyhítsék a nem keresztények által maguknak és másoknak okozott problémákat, és ne vizsgálják a problémák okát? Vagy inkább az a feladatuk, hogy a tehetségüket kamatoztatva békés, szeretetteljes és ésszerű eszközök együttesével jobbá tegyék a világot? Ennek keretében célszerű megvizsgálni, mi az oka a világban található problémáknak, kik a problémák gazdái, és mit kellene tennünk a lényegi okok megszüntetéséhez, hogy a világ valóban a lehető legjobbá váljon általunk.