Meleg vagy? És ez kit érdekel?

Elvben keveseket. A gyakorlatban viszont tömegeket foglalkoztat, abból ítélve, hogy sok körben "el lehet adni" a témát. Legfrissebben a bevallottan meleg Ungár Péter kommentálja azt, hogy a heteró nagycsaládos Márki-Zay Péter nyilatkozik a Fidesz vélt melegarányáról. Úgy tűnik, az olvasók nem ismerik önmagukat, hiszen ha a nemi orientáció érdektelen magánügy lenne, nem lehetne kattintáscsaliként használni. Ismerjük meg egy kicsit jobban a működésünket!

Nem önmagában az orientáció tart tömegérdeklődésre számot, hanem úgy általában a szex: sikermagazinok követik nyomon a sztárok párkapcsolatait, életmódoldalak hódítanak lepedőbajnok témákkal, monokinis címlaplányok növelik a bulvárlapok eladási adatait - igazolva a klasszikus marketingokosságot, miszerint "Sex sells." (A szexet veszik./Szexszel bármit el lehet adni.)

Az irányultság is ebben a háttérben lett jól eladható téma, miközben logikai következetlenségbe hajszolja a nyilatkozót, a riportert, az olvasót és az átlagelemzőt.

Kezdjük az olvasóval: elvileg nem érdekli a szex mint közéleti téma (magánéleti ügyként annál inkább, így aztán észrevétlenül átfordítja a köz-t magánba, és onnantól tobzódhat).

A nyilatkozó: egy kis figyelmet szeretne, és az odamondás kényelmesebb pl. a kötéltáncnál vagy a kardnyelésnél. Öncáfolatba bonyolódik, mivel mások orientációjáról szemlátomást csak az nyilatkozik, aki szerint mindenféle orientáció egyenértékű. Párhuzam: ha tényleg azt akarod közölni, hogy a bőrszín mellékes, nem beszélhetsz róla reggeltől estig. Mértéket kell tartanod, különben az üzenet ellenkezője megy át.

A riporter: csak olyan újságíró karolja fel a témát, aki szerint "nincs ott semmi látnivaló", ami szintén öncáfolat. Esetleg agyonbeszéléssel akarja unalmassá tenni a dolgot? Ha igen, akkor ez nem válik be. Nem unják meg.

Az átlagelemző: a két megközelítés egyikébe gabalyodik bele. 1. bal-libként abba, hogy ne legyünk képmutató heterók, ha sok köztünk a meleg; ami olyan butaság, mint hogy ne legyünk képmutató adózók, miközben sok köztünk az adóelkerülő (hellyel-közzel mindenki bliccel itt vagy ott) - mégis képmutató adózók akarunk maradni, és ha belegondolunk, erre jó okaink vannak! 2. konziként abba, hogy tehát a témával egyáltalán nem kell foglalkozni, miközben a közvélemény ki van rá éhezve, milliónyi klikkelő várja az új epizódokat.

Az adóelkerülés/bliccelés párhuzamán bemutatható a melegség komplexitása: miközben igaz, hogy gyakorlatilag mindenki bliccel így vagy úgy, mégis érvényesnek tartjuk a becsületes közteherviselés normáját. Ha naphosszat a blicceléssel foglalkoznánk, azzal terjesztenénk (lásd: propaganda), ötleteket adnánk; ha hallgatnánk róla, azzal meg homokba dugnánk a fejünket, valóságtagadóvá válnánk. Úgy kell tehát foglalkozni a témával, hogy létezik a bliccelés mint jelenség, amiről megoszlanak a vélemények, és a vélemény-sokszínűség rendben is van, ám a jelenség léte nem írja át a normát, hiszen a társadalom szempontjából hasznos és fontos, hogy az adók minél nagyobb része be legyen fizetve. Ha ez valamilyen szinten/értelemben "képmutatóvá" tesz bennünket, akkor ilyen mértékben vállaljuk a képmutatást.

Így célszerű kezelni a melegség kontra heteró norma témát is.

Lábjegyzetek Márki-Zay CNN-interjújához (scroll down for English)

Nagy dolog nagy csatornán szerepelni, Márki-Zay ki is használja a médiahátszelet (figyelemre méltó, hogy a "független" média mennyire lelkesedik egyik irányba, és mennyire utálkozik a másikba). Kellemes angolsággal (írjuk ezt jóvá neki) előadott üzenetei annál magabiztosabbak, minél lazább kapcsolatban sem állnak a tényekkel. Íme a kivonatos korrigendum.

MZP: Az emberekkel emberségesen kell bánni, bárhonnan érkeznek.
- Vita a migránsokról van, nem a menekültekről, és nem a bánásmódról, hanem a beengedésről.

MZP: Orbán 2010 előtt Európa-párti és Putyin-ellenes volt, utána meg fordítva.
- Mindig is Európa-párti volt és maradt, Oroszországgal pedig kölcsönösen előnyös kapcsolatokat épít, mint többek között Franciaország és Németország.

MZP: Nincs sajtószabadság.
- Minden vélemény szabadon megjelenhet, és meg is jelenik a sajtóban. Erre nincs jobb szavunk a sajtószabadságnál.

MZP: Semmi keresztényi nincs a korrupcióban.
- Ha korrupció alatt zavarosban halászó hálózati lenyúlást értünk, annak a baloldal a feltalálója és mindenkori éllovasa. Ami most történik, az nemzetépítés (a konzikat ezért nem zavarja túlzottan, ha valakinek még nem tűnt fel az elnéző hozzáállás) - a korrupció erre nem jó szó. Ráadásul, "korrupció" ellen a lenyúlás közvélekedés szerinti ősatyjával küzdeni? Mennyire reális ez?

Létezik olyan, hogy tüzet tűzzel oltanak, lásd: kamaszkori indiántörténeteink, de a tűzkár ennek során nem csökken, hanem nő. Tehát ha az a cél, hogy minél kevesebb menjen veszendőbe, akkor tüzet tűzzel oltani nem jó ötlet. Továbbá, a nemzet épp felfelé épül abból a közpénzből, amelynek maguk felé hajszálcsövesítéséből bal-libék lefelé építenék, az elmaradt csurranás-csöppenés mellett leginkább ettől fújnak tüzet.

Közben MZP azt is állítja, hogy Gyurcsány Ferenc Őszödön "igazságbeszédet" mondott, "jogállami-demokratikusan" fojtott vérbe egy békés tüntetést, és kifejezetten küzdött(sic!) a korrupció ellen. MZP ennek alapján nagy mesemondó, aki egy párhuzamos valóságból hozott fantasztikus történetekkel ámítja a választókat. Hamarosan kiderül, mekkora sikerrel.

Footnotes on Márki-Zay's CNN interview

It's a great thing to be interviewed by a great channel and Márki-Zay takes advantage of the media tailwind (isn't it remarkable how enthusiastic an "independent" media outlet is in one direction and how spiteful it is in the other). MZP's messages delivered in pleasant English (he deserves credit for that) are increasingly self-assured as they become increasingly decoupled from the facts. Below is a brief corrigendum.

MZP: We need to treat people humanely, wherever they are coming from.
- The ongoing discussion is about migrants as opposed to refugees, and not about treatment, but admission.

MZP: Prior to 2010, Orbán was pro-Europe and anti-Putin, but turned around subsequently.
- Orbán has always been for Europe, and is building mutually beneficial relations with Russia, as are France and Germany, among other countries.

MZP: There is no media freedom.
- All kinds of views can be published, and are published, freely in Hungarian media. Mind you, this is what media freedom means.

MZP: There is nothing christian about corruption.
- If by corruption, we mean public funds/assets stolen by a network of people fishing in muddy waters, then the left is the inventor and ultimate champion of this. What is currently going on is nation-building (which is why the allegations don't cut much ice with conservatives, in case you haven't noticed). Corruption is not the right word for that. Moreover, MZP intends to combat "corruption" by teaming up with the man most Hungarians think of as its Grand Daddy? Who is he kidding?

There is such a thing as fighting fire with fire (check the Indian stories of our teenage years), but that increases the damage, so if you want to minimise damage, fire vs fire is a bad idea. Besides, the contested public funds are currently building a nation, whereas the same funds channelled toward left-liberal pockets would dismantle it, that and lost income are the ultimate source of fire and brimstone.

Meanwhile, MZP also claims that former PM Gyurcsany's leaked admission of cheating and lying to win the 2006 elections amounted to openly telling the truth, his subsequent use of unidentified riot police to turn a peaceful demonstration into a bloodbath represented democratic rule of law, and that he specifically fought(sic!) corruption while in office, as opposed to taking it to unparalleled heights. These utterances make MZP a great story-teller bringing tall tales to gullible voters from a parallel universe. We'll soon find out how those voters respond.

Miért hasznos az ellenzéki csata-Zay?

Az ellenzéki összefogás miniszterelnök-jelölti előválasztása több szempontból is jó ötletnek bizonyult: 1. kevés pénzből nagy láthatóságot adott az ellenzéknek, tagjai hónapokra médiafőszereplővé váltak; 2. a belső taktikázás és viták keretében előadhatták programjuk összes (megosztani kívánt) részletét; 3. Márki-Zay Péter némileg váratlan győzelme kitűnő önismereti kurzus a baloldali szavazók számára a "ki vagyok, mit akarok, hogyan akarom elérni?" témakörben; 4. a Márki körüli csata-Zay egyszersmind tértivevénnyel kézbesített kritika a Fidesz számára.

Márki-Zay előválasztási győzelme ugyanis azt jelenti, hogy az ország nagy többsége szebben, stílusosabban kivitelezett konzervatív kormányzásra szavazna, ha erre lehetőséget kapna. Más szóval, a Fidesz-KDNP-t nem baloldali intézkedésekre, hanem egy cuki Fidesz-KDNP-re cserélné a többség. Ezt az üzenetet egyedül Márki-Zay tudta érvényesen átadni, és a címzettek is egyedül tőle hajlandók átvenni. Ha ezek után jövő tavasszal veszít a Fidesz-KDNP, akkor nem a baloldal veri meg, hanem cukiságból kap elégtelent.

Minden a lehető legjobban alakul az ország szempontjából^*: 1. a baloldal kénytelen tudomásul venni, hogy elgondolásai (jogtiprással-lámpavassal 'jogállam', milliárdosok a proletárokért, merjünk újra kicsik lenni, a haza igenis lehet ellenzékben, a határon túliak asszimilálódjanak) momentán nem versenyképesek a választók szemében, ezért vagy alapvető konzi-kompatibilis irányváltással nyeri el a démosz kegyeit, vagy tovább vegetál a futottak még kategóriában; 2. a Fidesz-KDNP-nek van ideje cukivá válni, vadászat helyett szociális népszerűséget növelni, Orbán Viktornak is van ideje lefogyni és nemzetileg közkedveltté tenni a "nemzeti arisztokráciát"; 3. Márki-Zay Péter pedig átgondolhatja, hogyan indokolja majd közéleti pozícióját a záróvizsgán (jobboldali a baloldali zászló alatt, szerinte jobboldali célokért baloldali eszközökkel, infrastruktúrával, leszerepelt elvtársakkal).

-

^*Az ország szempontjából logikusan az a legjobb, ha magyar ember magyar szavazattal magyar érdekeket képviselő kormányt választ, a többi európai ország népéhez hasonlóan gondolkodva. Ennek illogikus ellentétét képzeli el az ellenzék: nemzetközi ember vitatottmagyar szavazattal nemzetközi programú kormányt választ, noha ilyen "böszmeségre" nem találunk európai példát.

Mi a propagandamédia?

A francia közszolgálati TV2 reggeli híreinek élén az áll ma reggel, hogy Macron elnök "kolosszális" gazdaságélénkítési csomagot jelentett be, a legmodernebb műszaki fejlesztésekkel, elektronikával, űreszközökkel. Premier plánban megjelenik az elnök, büszkén kiállva közli az országgal, hogy elképesztő fejlődésre számíthatnak: "Franciaországnak reindusztrializációra van szüksége, újra ipari állam lesz". A reggeli műsor 5-6 szereplője élénken helyesel és lelkesedik.

A gazdaságélénkítésre szánt összeg 30 milliárd euró, 5 évre elosztva, szerintük kolosszális, valójában elég soványka lenne a független médiában. Franciaország nagyjából hatszorosa Magyarországnak, ezt az összeget hattal elosztva érzékelhetjük a szerény nagyságrendet. És nem hangzik el, mekkora része uniós forrás...

Az elnökért lelkesedő közszolgálati műsorvezetők egyike szájbiggyesztve jelenti be, hogy "az ellenzék természetesen máris megkezdte a kezdeményezés kritizálását". A következő kameraképen azt látjuk, hogy az összes többi szereplő is szájbiggyesztve fogadja ezt az információt, az ellenzék kollektíve le van általuk sajnálva. Hogy mi a kritika? Nem tudjuk meg, mert nem adják be. Egyetlen konkrétum sem hangzik el az ellenzék álláspontjáról, egyetlen képkockán sem látható ellenzéki szereplő.

Tanulság: aki Magyarországon propagandasajtóról mantrázik, nem tudja, miről beszél. Legalábbis, nincs összeurópai kitekintése, rálátása a távolról irigyelt országok sajtójára. A franciáknak szemlátomást nem derogál közszolgálati műsoridőben népszerűsíteni a hivatalban lévő elnököt, lelkesen ünnepelni az ország (valójában elég szerény mértékű) fejlődését.

Ne higgyük el, hogy a média feladata mindent szétszedni és szétkritizálni, se azt hogy a közszolgálati médiában az ellenzéknek kell főszerepelnie, vagy akár arányosan megjelennie. Szemlátomást nem ez az európai gyakorlat.

Genderügyi példázat

Elvileg tetszőleges neműnek gondolhatom magam. Gyakorlatilag, és főleg a következményeket figyelembe véve, ez mégsem jó ötlet. Jobban járok, ha összhangban maradok az evolúcióval és a belőle következő biológiai adottságaimmal. Az alábbi gondolatmenet világossá teszi, miért.

Elvileg tetszőleges dolgokat határozhatok el a fejemben, ahol mindent eldöntök, mire nagy leszek. Elhatározhatom, hogy madár vagyok, és csodálatosan repülök. Jogomban áll, sőt alapvető emberi jogom.

Azt, hogy mintha nem lenne szárnyam, és két lábbal járnék a földön, tekinthetem igazságtalan elnyomásnak. Ehhez is jogom van. Kereshetek bűnbakot is, akire ráfogom, hogy ő nyom el. Mondjuk, a barna hajúak felsőbbrendűsége tehet róla, hogy nekem nincs szárnyam, holott lehetne, és persze fejben van is.

Elvárhatom, hogy a környezetem asszisztáljon az elképzelésemhez, és rendszeresen dicsérje a csodálatos röptömet. Tehát ne hozakodjon elő afféle ellenvetésekkel, hogy "dehogy repülsz", "vedd észre, hogy lábbal jársz", "hehe, nincs is szárnyad" - ez ugyanis bántalmazás, gyűlöletbeszéd. A barnafelsőbbrendűség gyűlölködése másságommal szemben felháborít, erre hivatkozva be fogom tiltatni. A gyűlölködő barnafelsőbbrendűség-tudatúak mostantól le lesznek tiltva, el lesznek törölve.

Meg lesznek félemlítve: ha miattuk szárnytalannak érzem magam, depresszióba esem, öngyilkos leszek, és ők tehetnek róla!

Ha ezek után körberöpülök a két lábammal a földön, a gyűlölködő fasiszta barnafelsőbbrendűség-tudatúak meg se mernek majd nyikkanni. Csak azok szólhatnak, akik szerint röptöm csodálatos, szárnytollaim szivárványosan csillognak a magasban. Mást nem akarok hallani, és ehhez jogom van. Alapvető emberi jogom, hogy kizárólag a szivárványtudatomat erősítő visszajelzéseket kapjak.

Itt azonban nem állok meg, folytatom a jogaimért vívott harcot: tulajdonképpen minden embernek szárnya van tudat alatt, csak nem vallja be. Minden gyereket fel kell világosítani a szárnytudat nagyszerű igazságáról, nehogy a begyepesedett hagyomány rabja maradjon, miszerint lábbal járunk, és nem tudunk repülni. Igenis tudunk! Ezt az üzenetet bölcsődétől kezdve át fogom adni, és amelyik szülő tiltakozik, le lesz tiltva, el lesz törölve.

Tudományos statisztikákra hivatkozom: az emberek 100%-a szárnytudatú tudat alatt, a tagadás ebben a koncepcióban beismerésnek számít. Így aki váltig bizonygatja, hogy nincs szárnya, arról gondolkodás nélkül tudjuk, hogy pellengérre való beteges szárnytagadó. A lábon járás ártalmas társadalmi konstrukció, egy fasiszta barnafelsőbbrendűség-tudatú elnyomó-kizsákmányoló förmedvény, amit fel kell számolni, hogy a világ végre igazságos legyen. Ez az én felvilágosult, humanista mozgalmam. A bölcsődei-óvodai szivárványnapoknak köszönhetően egyre többen merik kimondani, hogy szárnyuk van, a mozgalom szépen gyarapszik.

Szárnyaló büszkeség címmel évente felrepülést is tartunk, és elértük, hogy a médiában kötelező szárnykóvák érvényesüljenek: nem foroghat új film, nem készülhet új sorozat szárnytudatú szereplők nélkül.

Boldogságom azonban nem teljes, még hátra van a szárnyműtét, amellyel testem végképp a tudatomhoz igazodik. Szivárványosan csillogó tollakat akarok, megfelelő fesztávval. Nem lesz olcsó, de követelem, hogy a társadalombiztosítás fedezze, mert ehhez jogom van, alapvető emberi jogom, és ha a fasiszta parasztok elvitatják, akkor depresszióba esem, öngyilkos leszek, vérem rajtuk, és így tovább. Szóval, ki fogjuk vívni a tb-támogatást is. Sokan vagyunk, milliónyi szárnyműtétet követelünk, és meg fogjuk kapni. Elvégre a boldogságunk múlik rajta.

Felműtötték rám a szárnyat, de valahogy nem vagyok vele elégedett. Depresszióba estem, szuicid gondolataim vannak. Másféle szárnyat képzeltem el, szebbet, tökéletesebbet. Pszichológusi segítségre szorulok – értelemszerűen tb-támogatással –, hogy ezt a traumát feldolgozzam. Sikerülni fog, és akkor lelkesen folytatom a harcot: házasodhassunk madárral, fogadhassunk örökbe gyermekfiókákat a fészkünkbe, az ellenzőket meg csukják le, vigyék átnevelő táborba, ítéljék pszichiátriai kényszerkezelésre. Ehhez jogunk van, alapvető emberi jogunk.

Hol húzná meg a határt az olvasó, hogy eddig és ne tovább? Hol szóljon közbe a józan ész és az anatómiai realitás?

Voksométer 2022 - a politikai önismeret tesztje

Az alábbi teszttel kimérheti az olvasó a politikai hozzáállását és higgadt mérlegelés esetén várható viselkedését. Az egyéni - kollektív tengely mentén önmagának adott két pontszám és a pragmaskála komplex képet ad, amelyből viszonylag kikövetkeztethető, kire voksol 2022-ben.

1. Az egyén <-> társadalom felelőssége a helyzetéért (felelősségskála). Pontozza álláspontját 1 - 10 skálán: 1 azt jelenti, hogy a jelenlegi állapotáról kizárólag az egyén tehet; 10 pedig azt, hogy kizárólag a társadalom felelős azért, amilyen állapotban egy-egy egyén van. (Jegyezze meg az önmagának adott pontszámot.)

2. Az egyén <-> társadalom lehetősége a helyzete javítására 1 - 10 skálán (lehetőségskála): 1 azt jelenti, hogy kizárólag az egyénen múlik, javul-e a helyzete; 10 pedig, hogy ez kizárólag a társadalmon múlik. (Jegyezze meg a pontszámát.)

3. A gyakorlat <-> elvek 1 - 10 skálán (pragmatoskála) is helyezze el magát: 1 azt jelenti, hogy csak a gyakorlat számít, 10 pedig, hogy csak az ideológiai tisztaság.

Értékelés: az első két skálán az 1-5-ös pontszám az egyén felelősségét emeli ki, a 6-10-es pontszám pedig a társadalomét. Ez 4 lehetséges mező valamelyikébe helyezi az olvasót. A négy mező következtetéseit modulálja a pragmatoskála, amelyen az 1-5 tartomány a gyakorlat elsődlegességét jelenti, a 6-10 pedig az ideológiai tisztaságét.

Az egyén<-> társadalom skálák négy kombinációja:

A. Mindkét skálán 1-5 pontszám: az egyén sorsáról nagyrészt az egyén tehet, a javulásáért is főleg ő felel. Ez a klasszikus amerikai középosztálybeli felfogás, szélső értéke a szociáldarwinizmus, mérsékelt fokozata a "kemény szeretet" (hal helyett hálót ad, halászni tanítja a rászorulót). Ha az olvasó ide sorolta magát, és a pragmatoskála szerint gyakorlatközpontú, akkor lelkesen a Fideszre fog szavazni. Ha elvközpontú, akkor meg befogott orral szavaz ugyanoda.

B. Mindkét skálán 6-10 pontszám: az egyén sorsát nagyrészt a társadalom határozza meg, így javulás is a társadalom fejlesztésével érhető el. Ez a szociáldemokratától a kommunistáig terjedő álláspont, attól függően, hogy reformok sokaságával vagy forradalommal akar társadalmat "fejleszteni". A pragmatoskálán gyakorlatközpontú a Fidesz reformjaira szavaz befogott orral, az elméletközpontú pedig valószínűleg a baloldali ellenzék valamelyik pártjára, szintén befogott orral, hiszen az ideológiai tisztaság ott sem teljes.

C. A felelősségskálán 1-5 pont, a lehetőségskálán 6-10 pont: ellentmondásos álláspont, ami a múltra nézve az egyénben látja a problémák gyökerét, a jövőre nézve viszont a társadalomban a problémák orvoslásának lehetőségét. Ilyen felfogás alakulhat ki valakiben, aki jobboldali libertáriusból átalakult baloldali liberálissá, illetve szociáldemokratává. A pragmatoskálán gyakorlatközpontú a Fidesz felé hajlik, az elméletközpontú pedig a baloldali ellenzék felé, de ingadozni fog, és a végén valószínűleg érzelmi felindulásból szavaz.

D. A felelősségskálán 6-10 pont, a lehetőségskálán 1-5 pont: szintén ellentmondásos álláspont, a múlt a társadalom felelőssége, a jövő az egyén lehetősége. Így gondolkodhat egy bal-liberálisból jobboldali libertáriusba váltó konzervatív. A pragmatoskálán gyakorlatközpontú lelkesen, az elméletközpontú pedig orrbefogva szavaz a Fideszre.

A 2022-es választás kimenetele ennek alapján: a Fidesz-KDNP magabiztosan győz, mivel a fenti nyolc (4 x 2) kombinációból hatot ural; mind az egyén, mind a közösség szempontjából kínál gyakorlati megoldásokat. Az ellenzék mindössze két kombinációt fed le, abból is egyet bizonytalanul; a kollektivista elmélet szépségét kínálja az egyén szabadságérzete mellett, gyakorlati eredményeket azonban nem tud felmutatni.

Mielőtt az olvasó elbízná magát, vagy berzenkedni kezdene, négy fontos figyelmeztetés: 1. nincs olyan elméleti modell, amely megbízható prognózist adna egy választás kimenetelére, ezért használják továbbra is az exit pollokat; 2. a választó nem feltétlenül lát rá a fenti mély összefüggésekre, így a döntését sem feltétlenül azok irányítják; 3. gyakori, hogy a jó helyzetben lévő olvasó a saját helyzetét egyéni érdemnek, másokét viszont társadalmilag meghatározottnak látja, ami összezavarja a képet, így elsőként ebben kell egységes mércét bevezetni, hogy tisztuljon a kép; 4. a fenti értékelés viszonylag higgadt mérlegelést és magatartást feltételez, ezt az ellenzék sikeres érzelmi tematizálással (pl. "diktatúra vagy szabadság", "korrupció vagy tiszta kezek", "Bugac vagy szakértelem", "sztyeppe vagy Európa"), felülírhatja, így akár fölénybe is kerülhet.

Ezzel együtt, a fenti önértékelést elvégző olvasó szintet léphet önismeretben és közéleti rálátásban.