2018. augusztus 27., hétfő

Egy rázós párhuzam

Mit szóltak volna nyugaton, ha a kommunizmusból „kimenekülő” emberek magukkal viszik a kommunista eszméket, külön no-go városrészekben telepednek le, és ott pártbizottságokat, Gulágokat építenek maguknak, bevezetik a cenzúrát, a politikai besúgást, megszervezik a veseleverő ÁVH-t? Megölik, aki a soraikból elfogadja a kapitalizmust. Azt szólták volna, hogy akinek ennyire bejön a kommunizmus, maradjon benne. Az jöjjön, aki valóban menekül onnét. Aki kapitalista jólétet akar, fogadja el a kapitalizmust, illeszkedjen be, szerettel várjuk.
Az Európába érkező muszlimok elvileg menekülnek, ám magukkal hozzák az iszlám eszméket, külön no-go városrészekben telepednek le, és ott kiépítik a maguk kis párhuzamos iszlámszerű berendezkedését. És egyes lila ködben élő európaiak azt szólják erre, hogy tegyék csak nyugodtan, minden világnézet egyenlő.
A párhuzam duplán rázós: egyrészt, ha elfogadjuk, abból komoly elvárások következnek az Európában letelepedő muszlimok felé. Másrészt, egy lényegi ponton döccenhet a példa, és ezt érdemes nyíltan megvitatni.
Kijelenthető-e, hogy a muszlim többségű társadalmak az iszlámból következő dolgok miatt élnek rosszul, a keresztény többségű társadalmak pedig a kereszténységből következő dolgok miatt élnek jól? Más szóval, a kereszténység-iszlám ellentétpár megfelel-e a kommunizmus-kapitalizmus szembeállításnak? Vagy a jóléti különbség oka a földrajzi elhelyezkedés, a rossz kormányzás, illetve más, nem világnézeti tényező(k együttese)?
Intuitív próba: tegyük fel, hogy egy ma rosszul élő muszlim többségű ország néhány évtized alatt keresztény többségűvé válik. Változik-e ettől az életszínvonal? Aki szerint emelkedik, az úgy véli, hogy a keresztény többségű társadalmak a kereszténység következményei miatt (is) élnek viszonylag jól. Most pedig tegyük fel, hogy egy muszlim többségű országot egyszerűen arrébb tolunk néhány száz kilométerrel, olyan tájra, ahol több az eső, enyhébb az éghajlat, termékenyebb a talaj. Változik-e ettől az életszínvonal? Aki szerint emelkedik, az úgy véli, hogy a jóléti társadalmak sikere a földrajzi elhelyezkedésen (is) múlik.
Lehetséges, hogy a világnézeti és a földrajzi tényező együtt magyarázza a jóléti különbséget. Az is elképzelhető, hogy nem az iszlám többségű társadalmak vannak kedvezőtlen földrajzi helyzetben, hanem a kedvezőtlen földrajzi helyzetben élők hajlamosabbak muszlim többségűvé válni. Sokféle kombináció lehetséges, és nem tudunk tudományos alapon dönteni, ez egy intuitív gondolatkísérlet.
Az iszlám/kereszténység mely vonásai mozdíthatják előre/hátra a jólétet?
Az iszlámban tilos kritikailag gondolkodni szent ügyekről, a kereszténységben meg szabad. Az iszlámban tilos más vallásra téríteni, a kereszténységben szabad. Az iszlámban a más nézetű különadót fizet, a kereszténységben nem. Az iszlám egyeduralomra törekszik totális eszköztárral, a kereszténység meg – ha néha törekedne is ilyenre – eszköztelen. Az iszlám kiszorít, a kereszténységet meg kiszorítják, és hagyja magát.
Egy keresztény többségű társadalomban megírhatom ezt a posztot, noha sokan nem értenek vele egyet, egy muszlim többségűben viszont meg sem írhatom – a folyamatos nyomás hatására már az ötletét is elfojtanám magamban. Európában felvethetem a lehetőséget, hogy mi lenne, ha muszlimmá válnánk. Legfeljebb úgy döntünk, hogy nem akarunk azzá válni. Egy muszlim többségű országban nem vethetem fel, hogy mi lenne, ha kereszténnyé válnánk, mert ez lenne életem utolsó kérdése.
Az iszlám európai helyzetéről alighanem sokáig folyik majd a zajos, és választásokat eldöntő egyet nem értés, a fenti párhuzam talán katalizálja a kritikai végiggondolást.