2019. január 25., péntek

A társadalmi egyensúly két pólusa - és a média

Amilyen fontos a "jin" és "jang" szavakkal jelölt erők egyensúlya a testi egészséghez, olyan fontos az igazságosság és fenntarthatóság egyensúlya a társadalmihoz. A széles körű jólét és jó közérzet záloga, hogy az igazságosságot sürgetők és a fenntarthatóságot segítők hosszú távon nagyjából azonos súllyal szerepeljenek a közéletben.
Rövid távon ez inkább ide-oda lengő súlyt jelent, válság idején a fenntarthatóság pártiak törnek előre, konjunktúra idején pedig az igazságosság pártiak. Ez nagyjából egybevág a demokratikus "váltógazdálkodással", vagyis hogy válság idején a (konzervatív) jobboldal kerül kormányra, konjunktúra idején pedig a (szociális) baloldal. (A liberális "harmadik" pólus valójában módszertani: a liberálisok egyik fele "szabadon" a konzervatív oldal része, a másik fele pedig "szabadon" a szociális oldalhoz tartozik. Lényegében csak két pólus van, és mindenki az egyikhez vagy a másikhoz húz.)
Ha a fenti váltógazdálkodás nem működik, illetve az ide-oda hullámzás nem mutat hosszú távú egyensúlyt, az érintett társadalom bajba kerül. Kitör a rosszlét, (jobb- és baloldali) szélsőséges erők masíroznak az utcákon, a demokrácia az összeomlás szélére kerül. Konkrétan: ha tartósan a konzervatívok kerülnek fölénybe, nő a gazdaság - és ezen belül a viszonylag szegények aránya is. Csökken az igazságosság, romlik a közérzet. Ha a szociálisan érzékenyek kerülnek hosszú távú túlsúlyba, csökken a gazdaság teljesítménye (demotiválódnak az agyonadóztatott dolgozók), de a növekvő szegénységen belül nagyobb lesz az igazságosság is. A közérzet nem emiatt, hanem az általános szegényedés miatt lesz rossz.
Belátható, hogy a kétféle mechanizmus egy pillanatig sem békíthető össze egy párton belül: aki a javak egyenlőbb elosztását kéri, az szükségképpen elveszi a szorgalmasak kedvét a munkától; aki a szorgalmasakat motiválja a társadalmi stabilitást fenntartó gazdasági növekedés érdekében, az szükségképpen kevesebbet juttat a viszonylag szegényeknek. (Egy egypárti társadalom szükségképpen hiányos közéletű lesz, és konzervatív vagy szociális rosszlét felé sodródik.) Minimum két pártra van szükség, egy fenntarthatóság és egy igazságosság párti formációra.
Elterjedt félreértés, hogy a gazdasági növekedéssel alapvető baj van, mivel nem fenntartható - tehát nem is lehetne a fenntarthatóság párt célja. Valójában a természeti erőforrások kimerítésével elért növekedéssel van baj, a jó növekedés a társadalom tagjai közötti egyre bonyolultabb, és egyre magasabb jólétet eredményező tranzakciók fejlődését jelenti. Rossz az olajat elfogyasztó, erdőket kivágó, feldolgozatlan hulladékot termelő növekedés, ami valóban nem fenntartható, ütközik a fenntarthatósággal. Jó növekedés pedig (többek között) a szellemi termékek, többlet nyersanyag nélkül komfortot növelő szolgáltatások, újrahasznosító és "zöld" megoldások fokozott előállítása. Ez a fenntarthatóság alapja.
Földünk szoftverkincse, szellemi tulajdonállománya, értékpapír- és ingatlankészlete sosem fogy ki, sőt egyre növekszik. A háztartások környezetbarát komfortnövelésének lehetősége gyakorlatilag végtelen.
Szintén elterjedt félreértés, hogy az igazságosság végtelenné fokozandó, azaz nem nyughatunk, amíg mákszemnyi igazságtalanság található világméretekben. A gyakorlatban a javak nagy része a szorgalmasan tanuló, dolgozó, alkotó embereknél fog termelődni, és náluk is fog maradni. Az igazságosság csak addig fokozható, amíg előbbiek motiváltak a teljesítményre. Ez szükségképpen viszonylag alacsony adókat és újraelosztást jelent. Elvben persze meg lehet tanítani a szorgalmasakat, hogy örüljenek, ha szétoszthatják az általuk előállított javakat - ám hasonló eséllyel a kevésbé szorgalmasakat is meg lehet tanítani, hogy örüljenek embertársaik sikerének, és a javaik elvétele helyett tanulják el tőlük az iparkodást.
A trendi felfogás ma úgy szól, hogy a növekedésnek megvannak a természetes korlátai, a társadalmi igazságosság viszont a végtelenségig fokozható. A valóság ezzel szemben, hogy a jó növekedés a végtelenségig fokozható, míg az igazságosságnak megvannak a természetes korlátai.
A jó növekedés elérhető és szükséges is a fenntarthatósághoz, de a viszonylagos igazságosságra törekvésnek kell ellensúlyoznia - és fordítva. A médiában ez a fenntarthatósági és szociális szempontok hosszú távon egyenlő szerepeltetését jelenti. Nem feltétlenül ugyanabban a médiumban kell szerepelniük, de a társadalom jóléte és jó közérzete szempontjából elengedhetetlen, hogy a médiafogyasztókhoz hosszú távon nagyjából ugyanannyi konzervatív üzenet jusson el, mint amennyi szociális.
Így van ez ma? Ítélje meg a médiát fogyasztó olvasó.

2019. január 19., szombat

Hogyan érdemes tüntetni

Demokráciában tüntetni alapjog, de tüntetni nem feltétlenül eredményes – mint azt a Budapesten tüntetők hetek óta tapasztalják. Tüntetgetnek, tüntetgetnek, aztán semmi sem változik, ami frusztráló. Másképp kellene csinálni. Jó lenne, ha találtatnék olyan ügy, ami elég sok embert eléggé felháborít. Még jobb lenne, ha a kormány makacsul ragaszkodna a tüntetést kiváltó ötletéhez, lehetőleg akkor is, ha már a választók fele utcára vonul. Ekkor biztos lenne a tüntetők sikere, vagyis a kormány bukása.
A munka új törvénykönyve (a tüntetők szerint: rabszolgatörvény) azonban nem vált ki elég felháborodást, és ha kiváltana, a kormány visszavonná. Következésképp a tüntetőknek esélyük sincs a sikerre. Ha nem kifejezetten mazochisták, nyugodtan otthon maradhatnak pasziánszozni.
Tüntetni dupla vagy semmi játszma: az ellenzék vagy érti a többség szerinti valóságot és kormányt vált, vagy nem érti a többség szerinti valóságot és kormányt sem vált, hiába tünteti rekedtre magát.
Közelebbről megnézve a demokrácia működését, a választó arra a formációra szavaz, amelyik a szerinte érvényes problémákat nevezi problémának, érti azok lényegét, és képes őket kezelni. Eredménytelen az a formáció, amelyik a többség szerinti problémákat tagadja, vagy a többség szerint másodlagos problémákat nevezi kezelendőnek, illetve ha képtelen az általa problémának tartott ügyeket megérteni és/vagy kezelni.
A kormány szerint probléma az illegális migráció, és nem probléma a „rabszolgatörvény”, de ha a többség fordítva gondolja, akkor kész stratégiát váltani. Az ellenzék szerint probléma a „rabszolgatörvény”, nem probléma az illegális migráció, és édesmindegy, mit gondol a „szánalmas” többség. Mivel a kormány egyre népszerűbb, az ellenzék egyre népszerűtlenebb, a többség a jelek szerint a kormány pártján áll, az ellenzék meg nem olvasta a demokrácia működéséről szóló kézikönyvet, vagy ragaszkodik hozzá, hogy csak azért is a felvilágosult értelmiségi abszolutizmus fogja üdvözíteni a világot.
Tudatosítsuk, hogy az ország ügyeit olyan kormányra érdemes bízni, amelyik egyrészt igyekszik a közjót képviselni (tehát nem tagadja e fogalom létjogosultságát), másrészt érti és kezeli a választók szerinti valóság kihívásait. A felvilágosult értelmiségi abszolutizmus számára, úgy tűnik, nem terem babér a 21. században.

2019. január 15., kedd

Mi lesz a Brexittel?

A brit parlament alsóháza tegnap kétharmaddal leszavazta a Brexit-megállapodást, két rövid távú alternatívát hagyva: 1. megállapodás nélkül is megtörténik a Brexit; 2. a Brexit elmarad, és új népszavazást írnak ki.
Theresa May kabinetje ellen bizalmatlansági indítványt nyújtott be az ellenzék, ami - ismerve Jeremy (Che Guevara) Corbyn ellenzéki vezető borzalmas megítélését - várhatóan szintén el fog bukni, azaz marad a kormány.
Az új népszavazást szerintem továbbra is Theresa May bonyolítja le, az eredmény pedig az Unióban maradás lesz. Amivel az egyébként EU-tagság párti politikus végrehajtja a 21. évszázad tömegirányítási trükkjét: a nép akaratát hűen képviselve menedzselte ellenkezőjére a nép átgondolatlan akaratát. Ha úgy tetszik, a jéghegytől 1 méterre fordította meg a Titanicot.

2019. január 13., vasárnap

Kell-e félni a szélsőjobbtól?

A mai nyugati ember retteg tőle, éjjel-nappal üti-vágja, nehogy előretörjön. Pedig a szélsőjobb csak figyelmeztető jel, mint a láz: megelőzhető társadalmi problémák tünete.
Külső ok nélkül is szélsőjobboldali gondolkodású egyének minden társadalomban folyamatosan vannak, ahogy hasonló arányban léteznek paranoiások és skizofrének is. A szélsőjobboldali gondolkodás akkor ölt problémás méreteket, amikor a társadalom lába alól kihúzzák a talajt. Egyszerű tehát a megoldás: ne húzd ki a társadalom lába alól a talajt!
A társadalom fenntartója minden kultúrában egy konkrét - és némileg kikezdhető - narratíva, a miénkben a kereszténység. Aki a kereszténységet kikezdi, fúrja-faragja, az a sikere arányában szétzilálja a társadalmat. Ekkor jelenik meg problémás erővel a szélsőjobb. A megoldás: ne kezdd ki, ne fúrd-faragd a kereszténységet - és máris nem kell rettegned a szélsőjobbtól!
Másik megközelítésben: a szélsőjobb ellen a jobbközép a megoldás. Amikor erős a jobbközép, gyenge a szélsőjobb. Ha többségben a Fidesz, a Jobbik tehetetlenül hánykódik, azt sem tudja, fiú-e vagy lány.
Ha a bal-lib oldal őszintén mondja, hogy számára a szélsőjobb a fő probléma, akkor most örülnie kellene, hogy a "fő" probléma rég nem volt ilyen kicsi. Nem látni e felett érzett örömöt... ami gyanút ébreszt, hogy a szélsőjobbra hivatkozás talán csak hatalomszerző ürügy, és a szélsőjobbnak a bal-lib szempontból kívánatos állapota, hogy hihető mumus legyen. Nem előnyös, ha a szélsőjobb már mumusnak sem jó - ez megmagyarázza, miért nem hallatszik most üdvrivalgás.

Furcsa ellentmondás, hogy míg a bal-lib irányba hajló médiából folyik a szex, az erőszak ÉS a szélsőjobbtól rettegés, addig a jobbra hajló médiából a hagyománytisztelő jólét sugárzik, sorvadó szélsőjobbal.
Összefoglalva: a szélsőjobb nem önálló probléma, hanem a társadalom hagyományait, értékeit és egzisztenciáját szétziláló bal-lib sikerek nyomán erősödő tünet, legjobb ellenszere pedig a sikeres jobbközép. Nem a szélsőjobbtól kell félni, hanem a társadalom szétzilálásától.

2019. január 3., csütörtök

Multikulti = PC kommunizmus?

Vitaindító állításom, hogy a multikulturális társadalom ötlete nem más, mint a jól ismert kommunizmus nyugatias, politikailag korrekt (PC) formában.
Nézzük az egyezéseket: 0. a kommunizmus és a multikulturalizmus is szinte ellenállhatatlanul vonzó az értelmiségiek többsége számára, pedig mindkettő csúnya gyakorlati eredményhez vezet, mindenki kárára; 1. a kommunizmus az anyagi/társadalmi igazságosságra hivatkozva rombolta le az általa megfertőzött társadalmakat, a multikulti az anyagi/társadalmi szolidaritásra hivatkozva teszi ugyanezt; 2. a kommunizmus öt éven belül fenomenális jólétet ígért, ami soha sem következett be, a multikulti is rövid távú jólétnövekedést ígér a sokszínű társadalom eredményeként, ám ez nem látszik teljesülni; 3. úgy volt, hogy a kommunizmus megváltja a világot, és úgy lett, hogy megnyomorította, a multikultitól is világi megváltást várnak az önjelölt "haladók", pedig a megnyomorítás jelei már mutatkoznak; 4. a kommunizmus fondorlatot és cenzúrát is alkalmazott az ideológiai siker érdekében, a multikulti hívei is készek a fondorlatra és cenzúrára; 4. a kommunizmus és a multikulti is akadályt/ellenlábast lát a kereszténységben, mindkét irányzat kiszorítani igyekszik a közéletből.
Nézzük a különbségeket: 0. a kommunizmus keleten pusztított barbár módra, a multikulti nyugaton rombol értelmiségi stílusban; 1. a kommunizmus nyílt erőszakot is alkalmazott, a multikulti erre nem kész, legfeljebb az erőszakos kultúridegeneket hozza helyzetbe, velük végezteti el a piszkos munkát; 2. a kommunizmus több, mint 100 millió ember halálát okozta kivégzéssel, éhínségekkel és ideológiai alapon indított háborúkkal, a multikulti ennél nagyságrendekkel kevesebb ember halálához vezetett közvetlenül, jóllehet, a politikai korrektség nevében indított forradalmak és a nyomukban kitörő polgárháborúk tömegpusztítása több tízmilliós is lehet; 3. a kommunizmus a másként gondolkodókat megfélemlítette, bebörtönözte, megsemmisítő táborokba zárta, kivégezte, a multikulti ezzel szemben nyomás alatt tartja, kiszorítja, egzisztenciálisan ellehetetleníti a másként gondolkodókat; 4. a kommunizmusban nem írhattam volna le nyíltan az ellenvéleményemet, a multikultiban ezt megtehetem, ha nem zavar az ellehetetlenedés...
A kommunizmus 60-70 év tömeggyilkolás, elnyomás és elszegényítés után mindenhol megbukott, átadta a helyét a kapitalizmusnak, illetve a "szerves", természetes társadalmi fejlődésnek.
A multikulti esetében talán nem tart ilyen hosszan a folyamat, a bukás 10-20 éves távlatban bekövetkezhet, háromféle formában: 1. az elszegényedő és szétzilálódó nyugati társadalmak lerázzák magukról a téves ideológiát, multikulti-ellenes kormányokat választanak, és integrálják a kultúridegeneket; 2. a kultúridegenek elunják a származási kultúrájukból következő erőszakot, igazságtalanságot, egyenlőtlenséget, maguktól integrálódnak, és felveszik a kereszténység...től vett két lépés távolságot, mint a többi nyugati, így számolják fel a multikultit; 3. a két folyamat párhuzamosan, egymással karöltve építi le a multikulturális társadalmakat.
Egy adott társadalmat nem működtethet két- vagy többféle közigazgatási logika, ezért a multikulti adminisztratív okból (is) bukásra ítélt ideológia.
Mi van akkor, ha tévedek, és a multikulti a sokszínűségben egyesült, erős, jóléti társadalmakhoz vezet? Ennek jelei az erős jóléti multikulti társadalmak lennének... ha lennének ilyenek. Ha lesznek, örülni fogok, hiszen - számomra, és remélem, a blogom olvasói számára - az erős jóléti társadalom a lényeg. Ha csak széteső, elszegényedő, meghasonlásba és erőszakspirálba sodródó, multikultival bohóckodó társadalmak lesznek, akkor érdemes lesz ezzel szembenézni, és levonni a tanulságokat.
A 21. század áldása, hogy az ideák versenyét nem fegyveres harc, hanem az általuk eredményezett jólét dönti el, többé-kevésbé demokratikusan.

2019. január 1., kedd

Újévi kívánság

Legyen észszerűbb a közélet 2019-ben.
Arra gondolok, hogy az origo.hu-ról szívódjanak fel az "XY bugyiban köszöntötte az újévet" típusú hírek, az index.hu-ról pedig a "Kiderült XY színésznő szörnyű titka (t.i. gyakran száraz a szeme)" típusúak.
Vagy inkább ne tűnjenek el, csak kerüljenek "Gagyi hírekre vágyom, szolgáljatok ki" menüpont alá.
Mi történne, ha egy "hírportál" egyoldalúan megtenné ezt a lépést? Vajon tömegesen pártolnának át a "hírfogyasztók" a konkurens portálra? És ha igen, kár lenne értük?
Egy reklámfilmeket forgató ismerősöm pár éve kioktatott, hogy ne nézzem le a "gagyi" mosóporreklámokat: óriási hatásuk van a fogyasztókra.
Tény, hogy a közélet nem a közügyekről szól, hanem a "kenyeret és cirkuszt" követelő plebs által kedvelt témákról, a plebsre optimalizált stílusban. Igaz ez jobbra és balra egyaránt.
Tény, hogy külön agytröszt butítja le az eredetileg értelmes témákat a plebs szintjére. Tény, hogy ma az nyer a politikában, aki folyékonyabban beszél plebsül, ezért minden ambiciózus politikus plebstanfolyamra jár.
Az is tény, hogy nem szeretjük a helyzetet (kód: "hiányzik a kritikai gondolkodás", "alantas a közbeszéd", "népbutítás folyik"), és hogy használna a közéletnek, ha a közügyekről kezdene szólni, az észszerűség nyelvén. Azt kívánom, hogy 2019 pozitív változást hozzon e téren, jobbra és balra egyaránt.