Az előző bejegyzésben már említettem, hogy a Fidesz kis híján elbukta az európai választást, Budapesten pedig ténylegesen is elvesztette. 52%-os átlaggal? Nem nonszensz ez?
Nem, hiszen ha minden ellenzéki tényező összefog ellene, akkor 2022-ben, a következő választáson 49,9%-kal már át kell adnia a kormányrudat, hiába kap akár ötször annyi szavazatot, mint a második helyezett. Nem elég az első hely, ha senki nem köt vele koalíciót.
Persze, ha így alakul, a Jobbikot is magában foglaló salátakoalíció nehéz helyzetben lesz, mivel a legtöbb kérdésben nincs közös állásponton. Egy széthúzó össznépi dafke-koalíció elég hamar megbukhat, ami új választást eredményezhet, és a mai politikai tájkép akár teljes átrendeződéséhez vezethet. Megeshet a ma elképzelhetetlen, t.i. hogy valamelyik párt mégis koalíciózik a Fidesszel, bármekkora kockázatot jelent annak stílusa és következetes erőhatalmi stratégiája.
Jelenleg azonban nem látszik ilyen koalíciós hajlandóság. Az EP-választás eredményei 2022-re a Gyurcsány Ferenc vezette Demokratikus Koalíció második helyét valószínűsítik, ebből kiindulva egy GyF-összkoalíciós kormány értékrendi és szakpolitikai kihívásait veszem sorra. Amiből világossá válik, mitől lesz, illetve van ma nehéz dolga az ellenzéknek, és mit kellene jobban csinálnia a sikerhez.
1. Demokratikus Koalíció: a név azt sugallja, hogy diktatúra van, aminek a megdöntésére szövetkezik boldog-boldogtalan. Csakhogy nincs klasszikus diktatúra, teljes a szólás- és gyülekezési szabadság. A hidegháború végével minden nyugati országban egyfajta hideg polgárháború bontakozott ki, 50-50%-os megosztottsággal a két domináns irányzat között. Hol "A" oldal nyer 52%-kal, hol meg "B". Mindkét esetben marad 48% elégedetlen és felháborodott választó, aki minden intézkedést fordítva szeretne látni, és a maga vezetőit kívánná a hatalomba, akár utcára vonulva, annyira más "útiterv" él a fejében a hazája számára. Ez nem a diktatúra <-> demokrácia hagyományos szembenállása, hanem a többé-kevésbé demokratikus <-> jövőképek <-> ütközése. A DK neve tévdiagnózist hordoz, ami némi teher lehet. Persze, nem nagyobb teher, mint az amerikaiak esetében a Demokraták <-> Republikánusok elnevezés, ami mögött már nagyon régen nincs valódi tartalom.
2. Európai Egyesült Államok: a magyarok túlnyomó része az EU-ban maradna, de - a britekhez és a legtöbb európai társadalomhoz hasonlóan - komoly kételyeket táplál a brüsszeli döntéshozatallal kapcsolatban. Ha felmérnénk, hány % támogatja kritika nélkül (az diktál, aki fizet alapon) az összes brüsszeli döntést, és hány % alakítaná át jelentősen az európai vezetést, akkor valószínűleg a jól ismert 50-50%-os megosztottságot kapnánk. Gyurcsány Ferenc okosan tenné, ha fokozatosan elmanőverezné magát a brüsszeli döntéseknek való kritika nélküli alávetéstől, mert ez nem élvez egyértelmű támogatottságot, és könnyű támadási felület.
3. Határon túli magyarok: Gyurcsány Ferenc szerint az erdélyiek legyenek jó románok, a felvidékiek jó szlovákok, és így tovább, ahelyett, hogy magyar identitásukban teljesednének ki a lakóhelyüket közigazgatásilag irányító államban. Tíz évvel ezelőtt, amikor a belföldi többség - a zivataros évszázadok alapján - még úgy gondolkodott, hogy nekünk sosincs igazunk, vagy ha mégis, úgy sem fogják elismerni, mert másodosztályúak vagyunk, ez a gyurcsányi álláspont tarthatónak tűnhetett. Mára azonban nehezen tarthatóvá vált, mert megtapasztaltuk, hogy emelt fővel is lehet járni a világban, és hogy ez jobb érzés. Továbbá, a nálunk élő kisebbségek megkapják azokat a jogokat, amiket a határon túli magyaroknak kérünk, vagyis az igény jogos. Nem ártana ezt a szemléletváltást tudomásul venni.
4. Választójog: a határon túliak nagy többsége a Fideszt támogatja, ezért logikusnak tűnhet, hogy a baloldal megvonja tőlük a választójogot. De mivel a gyakorlatban nem tudja megvonni, mert ezt az érintetteknek is meg kellene szavazniuk, és bolondok lennének megszavazni, még sem okos dolog a választójog ellen beszélni. Pláne nem, ha figyelembe vesszük, hogy a határon túli szimpátiák az eddigi tapasztalatokra alapozódnak, és ha a baloldal nem rúgná le magáról az érintetteket, hanem pár évig őszintén képviselné az érdekeiket, akkor szalonképessé tenné magát, rá is ugyanúgy szavaznának.
5. Kettős állampolgárság: ha dönteni kell, hogy akkor is nyugalmat akarunk-e a szomszéd államokkal, amikor épp rosszul bánnak a náluk élő magyarokkal, mérjük fel a döntés kockázatát, mert ilyen helyzetben nem lehet mindkét irányba megfelelni. A szomszéd országok (Ausztria kivételével) már 100 éve rosszul bánnak az ott élő magyarokkal, sokkal rosszabbul, mint ahogy a magyar állam bánik a területén élő kisebbségeikkel, továbbá sokkal rosszabbul a nyugat-európai gyakorlatnál és a nemzetközi elvárásnál is, így magától értetődne a határon túli magyarok érdekeinek felkarolása és érvényesítése. Akkor is, ha a szomszéd országoknak - igazságtalanul - nem tetszik a kettős állampolgárság. Ha Gyurcsány Ferenc e téren kitart az elavult történelmi álláspontja mellett, komoly támadási felületet hagy védtelenül.
6. Merjünk kicsik lenni: tíz éve még meggyőzhető volt erről a többség, mára azonban kisebbségbe szorult ez az álláspont. Nem utolsósorban azért, mert a külföldön munkát vállaló magyarok szembesültek vele, hogy a munkaadó országaik mind mernek nagyok lenni, és ettől sikeresek.
7. Globalizáció: nem vitás, hogy egy viszonylag kis méretű gazdaság kénytelen alkalmazkodni a globális gazdasághoz, de hogy ezt szolgalelkűen, minden észszerűséget mellőzve tegye? Ez már vitatott. És mivel a nagy nyugat-európai országok is igyekeznek csupán észszerű szintig globalizálódni, a többség ma már a helyi közösségek/gazdaságok oldalára áll.
8. Sajtószabadság: jól hangzik, hogy a baloldal a sajtódiktatúra ellen küzd, de aki odafigyel az általa fogyasztott média irányultságára, az most tapasztal kb. egyensúlyt. Ha a baloldal ehhez képest javítaná a pozícióit, akkor olyan bal-lib médiahegemónia alakulna ki, mint a legtöbb nyugati országban - ami, ha belegondolunk, nem kívánatos, mert káros és veszélyes a demokráciára.
9. Közjó: a baloldal szerint ilyen nincs. Viszont ha nincs, akkor jogos baloldali felháborodás sincs, mert közjó nélkül nincs min háborogni. (Aki közügyekben háborog, az kimondatlanul a közjó állapotával elégedetlen.) Továbbá, közjó nélkül hatalmat szerezni sem jogos. Hatalomszerzés nélkül pedig nem lehet kormányra kerülni. A hatalomra pályázó pártok kimondatlanul a közjóra hivatkoznak, és azt ígérik, hogy a rájuk adott szavazat előmozdítja a közjót. Ezt is érdemes következetesen végiggondolni.
Összességében: Gyurcsány Ferenc feljövőben van, de mivel egy régi korszak embere, elavult ideológiák foglya, sem kormányra kerülni, sem a hatalomban maradni nem lesz könnyű számára. Rajta és álláspontján keresztül pedig az egész ellenzék viszonylagos szétesettsége is megérthető: nem annyira ők estek szét, mint az a világkép, amelynek jegyében eddig ellenzékieskedtek. Jól teszik, ha fejben aktualizálják az adatbázisukat. A helyzet iróniája, hogy mire felfrissítik az adatbázist, megeshet, hogy a világlátásuk sem különbözik majd radikálisan a Fideszétől.