Európai érték-e a mószerolás?

A magyar ellenzék látható örömmel számol be minden kormánykritikus uniós, illetve külföldi megnyilvánulásról, miközben hangsúlyozza európai elkötelezettségét. Európában körülnézve azonban nem látunk ehhez hasonló jelenséget.

A német belpolitikai konfliktusokat nem igyekeznek francia segédlettel eldönteni, és a franciák sem bízzák más népre, hogy tegyen már náluk igazságot. De a kis tagállamok, pl. Lettország vagy Szlovénia sem vonnak be külső erőket a belső nézeteltéréseikbe.

Ideje szembenézni azzal, hogy "kint" mószerolni a hazaiakat nem európai stílus, hanem beteges meghasonlottság. A belföldi konfliktusokat belföldön, az itthoni választók szimpátiájának elnyerésével lehet megoldani, vagy sehol.

Trump, Biden, Európa, mi

Most, hogy Biden gyakorlatilag megnyerte az amerikai elnökválasztást, elemezhetjük az okokat és a várható következményeket.

Okok: az öregurasan döcögő, enyhén demens, feje búbjáig az utált politikai elithez tartozó, a hatalmat borítékolhatóan továbbpasszoló Biden az idősotthon kapujában még mindig vállalhatóbb a választók többsége szerint, mint a maverick outsider szexista bunkó bohóc Trump, aki megkezdte az elit lebontását és a tartós nemzetközi konfliktusok rendezését, de aztán nem nézett szembe a koronavírussal, ezért nem futtatta fel a gazdaságot sem. Valószínűleg az utóbbi két tényező lett a veszte.

Az előbbi két tényező viszont emlékezetessé teszi az elnökségét: az amerikai nép egy ideje úgy érzi, hogy kifúrták a saját demokráciájából (lásd: kartelldemokrácia), és Trumpon keresztül megmutatta, hogy "azért a víz az úr". Továbbá, Trump elmozdította a holtpontról az izraeli-palesztin és az USA-Irán konfliktust, felismerte a(z ortodox) keresztény reneszánszát élő Oroszországban a hosszú távon lehetséges szövetségest, valamint visszatért a tranzakcióalapú (quid pro quo) diplomáciához, ami elvi nézetben visszalépésnek tűnhet talán, de a gyakorlatban a többi erőközpont által sokkal jobban értett és beszélt nyelv, így alkalmasabb a létező világ biztonságosabbá tételére.

Következmények: az elnökváltással várhatóan visszatér az értelmiségi abszolutista kartelldemokrácia (mindegy kire szavazol, ugyanazt a PC-gender-posztmodern cenzúrázó társadalomkísérletes véleménydiktatúrát kapod a háttérapparátustól), meg

az előző évtizedekből ismert elv- és értékürügyű nemzetközi politizálás, amely vaksi elefántként tör-zúz a létező világban, majd Európával fizetteti meg a kárt (lásd: demokráciaexport, arab tavasz, nem létező "demokratikus erők" támogatása, vérontás, összeomlás, menekülthullám, terrortámadások, a másként/gyakorlatiasan gondolkodó kormányok gyepálása).

Az amerikai népet ismerve, néhány éven belül újra a víz lesz az úr, ám ehhez Trumpnál alkalmasabb jelöltet kell találni.

Mi lesz a francia álommal?

Amerikai álom: bármi lehet belőled, ha keményen megdolgozol érte, a határ a csillagos ég.

Francia álom: a felvilágosult állam világnézetileg semleges, garantálja a lelkiismereti és szólásszabadságot.

Az amerikai álom köszöni, jól van, függetlenül attól, hogy november 3-án melyik elnökjelölt kap többséget. A francia álom viszont haldoklik, mert képtelen megvédeni a szólásszabadsággal élőket. A Mohamed-karikatúrákat szólásszabadság-órán bemutató történelemtanár lefejezése szimbolikus jelentőségű, azt jelzi, hogy bármiről beszélhetsz, amit a muszlimok megengednek. Azonban nem ezt értjük szólásszabadság alatt, hanem hogy - köztörvényes korlátozások kivételével - bármiről szabad beszélni, legfeljebb felháborodás lesz belőle, akár békés tüntetés is, de a beszélőnek nem esik bántódása.

Nem támadják meg, nem verik össze, nem akarják megfélemlíteni. Ha mégis, akkor az állam ott terem, és lefogja a rossz szándékúakat. Elkövetés ELŐTT.

Macron elnök megpróbálta ezt UTÓLAG elmagyarázni (látszólag mindenkinek, valójában főleg a muszlimoknak), a következmény újabb terrortámadás lett. Ami alighanem elgondolkodtatja a tanárokat, hogy mit merjenek mondani jövőre a sajtószabadság-órán. Aggódva néznek majd körül, latolgatva, hogy melyik muszlim diák mit mesél majd otthon, és abból milyen terrorcselekmények adódhatnak: torokelvágás, lefejezés? És a rendőrség épp időben érkezik... hogy lefényképezze a vérfagyasztó eredményt.

Öncenzúra várható: elmegy a pedagógus kedve attól, hogy tényleg elmagyarázza, mi lenne a szólásszabadság. Ezzel pedig a világnézetileg semleges, szólásszabadságot garantáló felvilágosult állam álma szertefoszlik - világméretű következményekkel.