2021. március 25., csütörtök

A nemváltás nem váltás - Kanada gendercenzúrája fogyasztóvédelmi és demokráciadeficit

A lányság börtönéből szabadulni vágyó kanadai 14 éves és elszántan tiltakozó apja bírósági ügyét többféleképpen tálalja a - nem véletlenül - kis számban elérhető forrás, ezért első körben rakjuk össze a tényeket: egy Surrey-ben (Brit Kolumbia, Kanada) élő 12 éves lány LMBT felvilágosító filmet lát az iskolában, amelyből rájön, hogy fiúaggyal* él lánytestben. Elhatározza, hogy nemet változtat, és 13 évesen, az iskolán keresztül, kéri az ehhez javasolt hormonkezelést. A szülei épp válófélben vannak, ez köti le a figyelmüket, az iskola pedig nem értesíti őket (nincs szükség a beleegyezésükre), így csak a gyerek 14 éves korában szembesülnek a folyamatban lévő kezeléssel. Az apa tiltakozik, le akarja állíttatni a hormonkúrát. A lány kitart az elhatározása mellett. Az apa bírósághoz fordul, nem adnak neki igazat. Fellebbez, ott is veszít. A bíróság a - szerinte most már - fiú érdekében letiltja a médiabeszámolókat (ezért kevés a témáról olvasható anyag), kötelezi az apát, hogy fiúnak tekintse a gyermekét, és akként is kezelje, ellenkező esetben családon belüli erőszakot követ el, annak büntetőjogi következményeivel**.
Minden részvevőnek van némi igazsága a maga szemszögéből: a lány->fiú kitart a döntése mellett, és miért ne? Az apa szerint egy 14 éves kamasz nem tudja felmérni, miről dönt a "nemváltással", így felelős apaként a törvények által kijelölt végső határig elmegy, hogy megakadályozza a gyerek életét potenciálisan megkeserítő tévedést. A bíróság szerint a fiúnak jogában áll önállóan meghozni a nemváltoztató döntést, az apa pedig akkor jár el helyesen, ha megérti és támogatja. A médiabeszámolók a fiú magánéletéhez fűződő jogát, illetve az érzékenységét sértenék, ezért vannak letiltva. A magyar nyelvű cikkek a "lám, kötelezővé tették" optikával közelítik meg a témát.
Mindenkinek van némi igazsága, ám senkinek sincs teljesen igaza: a lány->fiú nem mérte fel, hogy valójában lány->lény lesz. A lányságát lefojthatja, de a fiúságot ténylegesen nem éri el, megreked egy köztes, valószínűleg kevéssé boldogító állapotban. Az apa nem vette észre a fogyasztóvédelmi érvet, hogy tudniillik, a nemváltás nem váltás, mindössze a születés szerinti nem legátlását garantálja, azon túl semmit. A bíróság ellentmondásosan véli, hogy a 14 éves a sorsdöntő identitásügyében dacolhat a szülői észszerűséggel, ám a döntésből eredő médiafigyelmet már nem képes elhordozni, és hogy ez indokolja a demokrácia (a véleménynyilvánítás szabadsága) jelentős korlátozását. A magyar beszámolók tévesen sugallják, hogy a szülők lennének nemváltásra kötelezve, de jól látják, hogy hallgatásra és beleegyezésre vannak ítélve, ilyen értelemben "kötelezővé tették" számukra a helyzettel való néma együttélést.
Ha egy lány számítógépes játékban vált fiú avatarra, és ezt ellenzik a szülei, bíróságot is igénybe véve, az nem észszerű, valóban sérti a döntési autonómiát. Egyébként is, a döntés nem jár lényeges hátránnyal. Ha egy lány az életet nézi számítógépes játéknak, és úgy véli, hogy eredményesen fiúvá válhat, az már veszélyes döntés, a szülők indokoltan tiltakoznak, a bíróságnak pedig mérlegelnie kell, hogy joga van-e egy kiskorúnak az életet számítógépes játékkal keverve erősen vitatható döntést hozni, és hogy a konkrét körülmények között ki képviseli a kamasz jól megfontolt érdekét: saját maga, a szülei, vagy esetleg egy jogi fórum.
Látunk különbséget a között, hogy "Nem tetszik az orrod? Szépíttesd meg!" és a között, hogy "Nem tetszik az orrod? Vágasd le!"? Melyik döntésbe szeretnénk kívülről beleszólni?
A hatósági korlátozások indokoltságának mércéje a célszerűség, eredményesség és arányosság: az adott intézkedéssel vélhetően elérhető-e a kitűzött cél, ténylegesen eléri-e, és közben nem jár-e aránytalan jogsérelemmel. A médiabeszámolókat letiltó bíróság átlépett egy veszélyes határt: a közvéleménynek joga van értesülni a lényeges hírekről, és ha ettől megfosztják, az valamilyen értelemben diktatúra - a nemváltást propagálók véleménydiktatúrája -, potenciálisan aránytalan jogsérelem. Ha egy ponton kiderül a nemváltás mint szolgáltatási ígéret megtévesztő volta, a bíróság cinkos lesz a szélhámosságban, és kártérítési felelősséggel tartozik majd.
A nemváltás nem váltás, ezért teheti tönkre valakinek az életét. Csapdahelyzet, hogy egyrészt logikusan serdülőkorban a legeredményesebb a hormonkezelés, így korán kell dönteni, másrészt egy serdülő ezt a döntést aligha képes érdemben megfontoltan meghozni, hiszen nem tudja, mi mihez vezet, és az milyen érzés lesz. A szülei sem képesek helyette dönteni, mert végül is, nem az ő életükről van szó. Jöhet kor, amelyben a nemváltás teljes és tényleges tud lenni, mert lesz rá alkalmas technika. Egy ilyen korban nem lesz észszerű szembeszállni a gyerekkel, ahogy az apa teszi. Ám most nem ilyen korban élünk, így az apa felelősen cselekszik, a gyereknek pedig demokratikusan együtt kell élnie a tettlegességig nem fajuló szülői ellenvéleménnyel. A sajtóban is fontos erről beszámolni, hogy a közvélemény tájékozott legyen.
"Az élet nem számítógépes játék, ahol tetszésed szerint avatart váltasz" problémakör fogyasztóvédelmi ügyként kezelhető: a szolgáltató azt ígéri, hogy néhány lépésben, néhány év alatt eredményesen avatart válthatsz, azonban ez nem következik be, mert a kezelések nem alkalmasak rá. A fogyasztóvédelmi hatóságnak kellene megvizsgálnia, mi a "nemváltás" eredménye, és komoly pénzbüntetések kiszabását követően eltiltani a csalókat a tevékenységtől.
E konkrét korban, amelyben élünk, célszerű a legtöbb biológiai adottságunkat - így a nemit is - elfogadni, és lélekben összehangolódni vele. Ez ha nem is garantálja a boldogságot, többet nyújt belőle, mint a megtévesztő marketinggel árult hormonkezelés***. - x -
*A genderaktivisták szerint a nemi szerep társadalmi konstrukció, biológiai alap nélkül. A "fiúagy" viszont biológiai megalapozottságra utal, ami pikáns ellentmondás: a nemi szerep, ha akarom, társadalmi, ha akarom, biológiai?
**A családon belüli erőszaknak pontosan melyik fajtája "lányom"-nak szólítani a magát fiúnak tartó, de biológiailag mégis inkább leány gyermeket? Mennyire ártalmas ez, és hány év börtön jár érte?
***A "gender change" (nemváltás) alternatívájaként használt "gender transition" (nemi átmenet) kifejezés kimondva-kimondatlanul figyelmeztet a veszélyre: olyan folyóba ugrasz, aminek a partjára már nem térhetsz vissza, a másik partját meg nem éred el soha.

2021. március 19., péntek

Baloldali-e vagy?

Ha nem vetted észre az 1990 körüli globális bukást, nem tűnt fel Che vállalhatatlansága, a vörös csillag tömeggyilkos imázsa, ha kebeldöngetve harcolsz a kizsákmányolás ellen (bármi legyen is az), liften küldenéd le szorgalmas embertársaid adóját a 'mély'-szegényekhez, mert büszkén ragaszkodol hozzá, hogy, akár az egész világ ellenében, baloldali vagy, neked való az alábbi kérdőív, amelyből megtudhatod, hogy dehogy. Valami bizonyára vagy, a válaszaid fényében, de arra nem illik a 'baloldali' jelző.
1. Ellenzed a szabad vállalkozást és a belőle származó jövedelem döntő részének megtartását?
2. Akinek vállalkozása van, szerinted szükségszerűen 'kizsákmányol' másokat - és amennyiben igen, akkor, jobban belegondolva, mégis csak ellenzed a szabad vállalkozást?
3. Államosítanád a vállalatokat, és ha igen, központilag működtetnéd őket?
4. Gondod van azzal, hogy a többet teljesítő dolgozó arányosan többet keres?
5. Az egykulcsos adóval az a problémád, hogy a többet kereső arányosan többet adózik?
6. Felháborít, hogy a boldogulás útja a szorgalmas tanulás és munka?
7. Szerinted a mélyszegénységből (bármi legyen is az) más út vezet kifelé, mint a szorgalmas tanulás és munka?
8. Felháborít, hogy a szorgalmas tanuláson és munkán kívül üzleti érzékkel, kreativitással, sőt szerencsével is lehet boldogulni - azt kívánod, hogy ne lehessen?
9. A jólét tortáját olyan áron is egyenlőbben szeletelnéd, hogy kisebb lesz a torta, és aki most viszonylag kis szeletet kap, annak a mainál is kisebb jut belőle - más szóval, az irigység jegyében mindenkit elszegényítenél?
10. Aki nem akar az ideológiád mentén elszegényedni, automatikusan ellenséged, úgynevezett "fasiszta" (bármit jelentsen ez)?
Ha bármelyik kérdésre "igen" választ adtál, okkal nevezed magad (olyan arányban) baloldalinak, és remélhetőleg belátod, mekkora gáz így gondolkodni. Ha minden kérdésre "nem"-mel válaszoltál, akkor semmi észszerű okod nincs magadat baloldalinak nevezni. Egy következő posztból kiderül, mi lenne a megfelelő jelző.

2021. március 18., csütörtök

A baloldal anakróniája - nem csoda, hogy... büszkén... áll

Tegyük fel, 1990 táján világméretű győzelmet arat a kommunizmus. Az eredmény: ma mindenhol kommunizmus van, azt védi a karhatalom, azt képviseli a többség a parlamentben, azt érvelik meg a médiában, azt támogatja a közvélemény, egyes országokban kétharmaddal.
Képzeljük el, milyen lenne ilyen háttérben jobboldalinak lenni, a kapitalizmus áldásait bizonygatni, antikommunista berendezkedést szorgalmazni. Imázshalál. Önégetés. Eszetlenség. Őrület. Halljuk a kézenfekvő ellenérveket: figyi, a kommunizmus szerinted véletlenül győzött az egész világon? Ha lenne - halovány, embrionális - értelme a kapitalizmusnak, nem az győzött volna az ideák szabad versenyében?
Térjünk vissza a valóságba: 1990 táján világméretű győzelmet aratott a kapitalizmus. Ha lenne halovány, embrionális értelme a kommunizmusnak, nem az győzött volna? Mi a különbség a baloldaliság és a kommunizmus között? A végiggoldoltság. A baloldali gondolkodás elkerülhetetlenül kommunizmushoz vezet. A baloldali, aki megáll félúton, az pont félig gondolta végig, mit akar.
Vizsgáljuk meg a baloldaliság anakronizmusát (feloldhatatlan ellentmondásosságát) Berze Márton friss írásának fényében. A szerző szerint "Nincs globalizációkritikus, antikapitalista, szociális ügyekre fókuszáló, ökológiai szemléletű, a társadalmi igazságtalanságokat politikája gyújtópontjába álló politikai erő Magyarországon. Nincs olyan párt vagy országos lefedettséggel rendelkező mozgalom, amely hatékonyan lenne képes megszervezni a rendszerváltás veszteseit, a mélyszegénységben élőket, a prekariátust, a marginalizált társadalmi csoportokat, a leszakadó alsó középosztályt és a rendszerkritikus értelmiségi csoportokat." Nem csoda, hiszen a baloldaliság 1990 körül végképp elbukott, örökre talajtalanná vált. Nézzük pontonként.
1. "Nincs globalizációkritikus" ... "politikai erő".
- De van: a nemzeti jobboldal. A nemzetköziséget mantrázó baloldal hogy tudna globalizációkritikus lenni? Önmagát lehúzva a vécén.
2. "Nincs" ... "antikapitalista" ... "politikai erő".
- Csoda? 1990 után? Szénnel hajtott autó sincs. Volt ilyen ötlet, csak alulmaradt az alternatívákkal szemben.
3. "Nincs" ... "szociális ügyekre fókuszáló" ... "politikai erő".
- Nincsenek fókuszképes szociális ügyek. Ha lennének, politikai profitot hozna rájuk fókuszálni, és lennének rájuk fókuszáló erők. A baloldal majd' meggebed profitábilis ügyeket keresve... és nem talál.
4. "Nincs" ... "ökológiai szemléletű" ... "politikai erő".
- Van, a zöldek. Akik egyébként szintén a kommunizmus felé tendálnak, csak negyed- és félút között állnak meg.
5. "Nincs" ... "a társadalmi igazságtalanságokat politikája gyújtópontjába álló politikai erő".
- Nincsenek profitábilisan gyújtópontba állítható igazságtalanságok, a kapitalizmus minden igazságtalanság kezelésére alkalmasabb a kommunizmusnál. A kommunizmus a lehető legigazságosabb társadalmat ígérte... azután tönkrement, összeomlott. Csoda, hogy azóta nincs hitele?
6. Nincs, aki hatékonyan megszervezze "a rendszerváltás veszteseit, a mélyszegénységben élőket, a prekariátust, a marginalizált társadalmi csoportokat, a leszakadó alsó középosztályt és a rendszerkritikus értelmiségi csoportokat".
- De van, a jobboldal. Az utolsó csoportot kivéve, mert a rendszerkritikus értelmiségi csoportok alkotják a baloldal gerincét, és egyben derékhadát. 30 évvel a bukás után. Ideje lenne levonni a tanulságot.
Baloldalinak tartod magad? A "bukás" szó melyik részét nem értetted meg 30 év alatt?