Kereszténységet a világ igazságosságáért 1. rész

Ha Jézus valóban a judaizmus szerinti Messiás, akkor „munkaköri kötelessége” a lehető legigazságosabbá tenni a földi világot. Különben definíció szerint nem lehet a judaizmus szerinti Messiás.

Mára olyan látszat alakult ki, hogy a világ rettenetesen, felháborítóan igazságtalan, és a Jézus tanítását életre váltani igyekvő keresztények nem teszik igazságosabbá. Sőt, mintha az igazságosság terén lemaradnának a kommunisták, szocialisták, szociáldemokraták, humanisták, liberálisok mögött. Az összes jó érzésű ember mögött. Mintha egyenesen fékeznék a világ haladását a lehető legigazságosabb állapot felé.

A sorozatomban azt szeretném bemutatni, hogy a látszat csal, a helyzet éppen fordított: a keresztények haladnak a lehető legigazságosabb világ felé, és messze mindenki más előtt járnak e téren.

A világ lehető legigazságosabb állapota ugyanis a „ki mint vet, úgy arat” bölcsesség alapszabálykénti alkalmazásával alakul ki, és Jézus tanítása e felé az állapot felé vezet, míg az alternatívák elfelé vezetnek tőle.

Tételmondat: minden felnőtt ember az esetek döntő többségében arasson úgy, ahogy vet, ettől lesz a világ a lehető legigazságosabb.

Azonnal számos kérdés és ellenvetés adódik. Pl. honnan tudjuk, hogy Jézus tényleg ezt tanította, és nem az ellenkezőjét? Nem az a kereszténység lényege, hogy senki ne úgy arasson, ahogy vet? Nem arról van szó, hogy a vetés-aratás kemény, kegyetlen logikájával szemben Isten végtelen szeretete érvényesül, és hatályon kívül helyezi azt? Hogyan egyeztethető Jézus tanítása össze azzal, hogy ki-ki úgy arasson, ahogy vet? Ha már vetés-aratás, akkor szemet szemért, fogat fogért? Ez tenné igazságossá a világot?!

1. rész
Mit tanított Jézus a vetés-aratás témakörben, illetve tanította-e az ellenkezőjét?

Jézus egyértelműen más erkölcsöt tanított, mint bárki előtte. Ha nem ezt tette volna, semmi különleges szerepe nem lett volna a világ sorsának alakulásában, azaz nem lehetett volna a judaizmus szerinti Messiás.

Isten országa köztetek van – mondja Jézus. Vagyis Isten országa a személyközi kapcsolatok új etikájáként valósul meg. Isten országának erkölcsi kódexe vajon hatályon kívül helyezi a vetés-aratás szabályát?

Nem, hiszen Jézus nem helyezi hatályon kívül a teremtett világ működésének egyetlen szabályát sem. Nem tanítja, hogy a meleg hideg, vagy hogy a hideg meleg. Nem prédikálja, hogy a nap este kel, és reggel nyugszik. Nem mondja, hogy a fák ősszel rügyeznek, és a lomb tavasszal hull le. Nem állítja, hogy ha jót tesznek velünk, sírjunk, és ha rosszat, ujjongjunk. Jézus elfogadja az Isten teremtette világ működését, mert jónak és igazságosnak tartja azt. Shakespeare Macbethje azzal kezdődik, hogy „szép a rút, és rút a szép”, azaz a világ kifordult önmagából, gonosz tettek várhatók. Jézus örömhíre ezzel szemben arról szól, hogy a rút az rút, a szép az szép, ám a rútra válaszoljunk széppel, mert ettől lesz szép az egész világ, ez Isten országának új etikája.

Szeressétek ellenségeiteket – mondja. Nehéz feladat. De hogy sikerüljön, tudnunk kell, ki az ellenségünk. Jézus nem azt mondja, hogy az ellenség a barát, hanem hogy másként álljunk az ellenséghez, aki a maga részéről továbbra is ellenség. Rövid távon nem az ellenség változik, hanem a mi attitűdünk az ellenséghez. Jézus nem azt mondja, hogy ha megdobnak kővel, az valójában finom kenyér, hanem hogy a kőre kenyérrel reagáljunk.

Vannak olyan példabeszédek is, szép számmal, amelyek egy az egyben építenek a földi logikára: a tékozló fiú sorsa, a tálentumok kamatoztatása, a hűtlen szolga ügyeskedése, az igazságtalan bíró története, a magvető példázata, a balga szüzek olaja, a lakodalomból kihajított vendég esete. Jézus ezekben a hallgatóság megszokott földi gondolkodásmódjára épít, nem biztat a világi logika kiiktatására. Ha Jézus hatályon kívül helyezte volna a földi logikát, akkor egyetlen történetét sem tudta volna elmesélni, mert a hallgatóság semmit nem értett volna belőle. Vannak olyan kérdések, amelyekre pont ezért nem ad részletes választ. Annyit mond, hogy nagyon másképp van, mint a földön, ezért földi ésszel úgy sem értenétek. Amit viszont konkrét részletességgel tanít, az földi logikával befogadható, azaz a földi logika jelentős részben összhangban áll Isten országának új erkölcsi szabályzatával.

Ha Jézus hatályon kívül helyezte volna a földi észt, a hegyi beszéd sokkal rövidebb lett volna: „emberek, mostantól minden fordítva van, nappal alszunk, éjjel élünk, feküdjetek le, éjfél után folytatjuk; aki éhes, ne aggódjon, mostantól nem eszünk”. A hegyi beszéd azonban bonyolultabb ennél: azokról a kisebb horderejű módosításokról szól, amelyek az új erkölcsi rend érvényesüléséhez szükségesek. A „kisebb horderejű” nem azt jelenti, hogy könnyű, hanem hogy nincs minden - 1-egyel megszorozva, az alma Isten országában is lefelé esik. Az Isten országa felé törekvő ember ne számítson rá, hogy az alma másfelé esik, Jézus tanítása nem jogosítja fel efféle vélekedésre.

Összegezve: mivel a teremtett világ a jelen formában jó és igazságos, Isten országa a teremtett világ ismert szabályaival összhangban valósul meg, de olyan új etikai keretben, amelyben minden rosszra igyekezzünk előre mutató jóval reagálni. Isten országa így válik általunk globális erkölcsi renddé.

Két új kérdés is felvetődik: honnan tudjuk, hogy Isten országa földi világrend, és nem túlvilági? Hosszú távon mi legyen azokkal, akik az előre mutató jó reakciók ellenére is konokul, megfontoltan ragaszkodnak a rossz cselekedeteikhez?

Folyt. köv.