2020. szeptember 23., szerda

A művészet állítólagos függetlenségéről

Az SZFE védői azt mondják, és talán őszintén hiszik is, hogy a művészeti oktatás függetlenségéért szállnak síkra, miközben úgy tűnik, az SZFE korántsem működött függetlenül. Ez a játszma már eldőlt, jó apropó azonban a művészet - komolyan vett esetletes - függetlenségéről való elmélkedésre.
Balogh Kálmán cimbalmos mondta egy interjúban, hogy a zenész nem a közönségnek játszik, hanem a saját elhivatottságának engedelmeskedve aláveti magát egy nagyobb erőnek. Éleslátó, és általános érvényű ötlet. A művész egyfajta intuitív elhivatottságot érez, és ennek rendeli alá magát. Nem kormánytól függ tehát, hanem a saját elhivatottságintuíciójától - amely a jelek szerint gyakorta egybeesik a balliberális kormányok katekizmusával.
Így fordulhat elő, hogy egy bal-lib művész őszintén függetlennek érzi magát, miközben szélsőséges mértékben és módszerekkel támogat-kiszolgál-ajnároz egy bal-lib kurzust.
A matektanár függetlennek tartja magát, amikor szigorúan érvényt szerez a 2+2=4 igazságának. Ehhez hasonló tudományosságillúzió fűti a "haladást" tűzzel-vassal nyomató művészt is, csakhogy - kritikai gondolkodással könnyen beláthatóan - a "haladás" mögött nem áll szilárd elmélet. Sőt, a gyakorlat inkább arra utal, hogy az ú.n. "haladás" a szakadékba visz. A "haladás" biciglijét tolni ezerrel tehát nem függetlenség, hanem ordas elfogultság, jobb lenne bevallani. Gnóti szeautón.
A nemzet, a haza, az anyanyelv iránti elfogultságról nyilvánvaló, hogy elfogultság, az érintettek nem is tagadják a függőségüket. A bal-lib kurzus nyomatása azonban szóban még "függetlenség"-nek számít az érintettek tudatában és retorikájában, ideje belátni és bevallani az igazságot.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése