A hagyományhiány tünetei – a bicikli újrafeltalálása
A kamaszok ösztönösen elvetnek mindent, amit a szüleik mondanak a világról. Előző korokban a nagyszülők véleményére még jobban adtak, mert a nagyik az akkori lassú világban nem tűntek eszközanalfabétának, így nem pontozódtak ki a szakértésből. (Nem tud mikrózni => nem tudhatja, mi a boldogság.) A felmenők diszkvalifikálódása miatt sok mai fiatal érzi úgy, hogy mindent önállóan ki- és feltalálni nem opció, hanem az egyetlen lehetőség. Pedig ha fellapozzuk a Példabeszédek könyvét, a Prédikátor könyvét és a Bölcsesség könyvét, rájöhetünk, hogy a világ agytrösztje (think tank-je) több ezer éve is jól, sőt jobban működött, mint manapság – mert akkor a "hosszan élt, sokat látott és tapasztalt, érdemes tőle tanulni" elv még általánosan elfogadott volt.
Már Babilonban is tudtak annyit a szexről, mint a mai pornónézők, és többet gondolkodtak anno arról, hogy végül is, mitől lesz boldog az ember, mint pl. a Nők Lapja 2020. áprilisi számának "szakértője", aki arra jut, hogy a nemi korlátok üdvös felolvadása nyomán a nők boldogságszintje csökkent, magányosságának és "patriarchális elnyomásának" szintje pedig nőtt. Emlékeztetőül: a modern módszerek tesztje, hogy javulnak-e a mutatók, amelyek javítására a módszert meghonosítottuk. Ha a mosógéptől fárasztóbb lesz a mosás és koszosabbak maradnak a ruhák, akkor az a mosógép nem működik.
Ha a szexuális normák puhulásával "felszabadult" ember boldogtalanabbnak, magányosabbnak és elnyomottabbnak érzi magát, akkor az nem felszabadulás - mondanák az előző generációk bölcsei, noha nem értettek az okostelefonhoz. A természetes eszük praktikus használatához viszont mintha jobban értettek volna, és következtetéseik legjava ma is olvasható, az említett bibliai könyvekben.
A keresztények viszonylag olvassák a Bibliát, és komolyan is veszik, amit találnak benne. Az ateisták jó része szintén forgatja, hiszen az általános műveltség részének tartja, de úgy olvassa, mint Furulyás Palkó ókori kalandjainak gyűjteményét. Azaz: olvassa is, meg nem is, hiszen nem tartja megszívlelendőnek a tartalmát. Leibniz matematikai tanulmányait is lehet "érdekes mesék"-ként átfutni, de akkor lemaradunk a lényegről.
Az ateista "az ókoriak izgalmas meséket találtak ki" megközelítéssel lemond az előző generációk bölcsességéről, élettapasztalatáról, egyebek mellett a boldogsággal kapcsolatos következtetéseiről. Úgy véli, a szabadság és az "okos" eszközök használata mindezt helyettesíti, és még hogy! Fontoljuk meg: az emberiség mintegy 400 generációval ezelőtt kezdett letelepedni és a ma ismert civilizációkat kiépíteni. Eleink ugyanolyan intelligensek voltak, mint mi, minden generációnak voltak Einsteinjei, Gandhijai, Martin Luther Kingjei és Tolsztojai. Gondolataik legjava olvasható, a rendelkezésünkre áll. Aki ezt a bölcsességet félretolja, az 399 az 1-hez valószínűséggel (99,75%) nem jár jól, és akkora szakértője lesz a saját boldogságának, amekkora a Nők Lapja szakértője a nőkének.
Annál is furcsább ez a szabadságközpontú, tinilázadó közelítés az életbölcsességhez, hogy egyébként nem ez a szokásunk: a műszaki bölcsességet például tiszteljük és megszívlelendőnek tartjuk. Ha nem tennénk, e-autó helyett minden generáció újra és újra feltalálhatná a maga döcögő biciklijét.
Vegyük észre, hogy az "ateizmus" (a nagy úthoz képesti tinilázadó kis út) terjedésével visszaszorulóban a sokgenerációs életbölcsesség, és ez már nem csak az egyén boldogságát, hanem a civilizációnk sikerességét is veszélyezteti.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése