Több oka is volt annak, hogy a nyugati állapotokat (jólétet, árubőséget, szabadságot) keleten legjobban a kommunista elit ismerte: 1. ő volt helyzetben, saját bolthálózattal, utazási/nyaralási lehetőségekkel, külföldi ösztöndíjakkal; 2. a köznéptől ezt az ismeretet el kellett zárni, hogy elkerüljék az azonnali lázadást; 3. a belföldi tanulást szintén rendszerhűséghez kötötték, így a kommunista elit jórészt a szellemi/tudományos elittel is egybeesett. Az emberek nyugatról annyit tudtak, amennyit a kommunista elit közölt velük, vagyis hogy mekkora ott a nyomor, a munkanélküliség, az igazságtalanság!
A rendszerváltás idejére a kommunista/szellemi elit jó része már nyugaton „nyomorgott”, onnan fintorgott orrbefogva a honi „bunkókra”. Nyugaton pedig szívesen látták a külföldre szakadtak „kommunista” részét, mert ottani értelmiségi körökben a kommunista-marxista-leninista eszme nagyon is trendi volt, fájlalták, hogy „a sok bunkó” (értsd: a saját démoszuk) nem látja át a nagyszerűségét, és továbbra is a kapitalista berendezkedésre szavaz.
Az angol-amerikai kultúracsinálók (írók, filmesek, egyéb alkotók) döntő többsége kommunista szimpatizáns volt és maradt, az egyetemi professzorok jó része szintén. Számukra a mai napig elfogadhatatlan, feldolgozatlan a hidegháború népi tanulsága, miszerint mindenhol kapitalizmus lesz, punktum. Közgazdasági Nobel-díjat a mai napig az kaphat, aki papíron levezeti, hogy a kapitalista gazdaságon belül kialakítható egyfajta szocialista alrendszer, és az papíron működik. Irodalmi Nobel-díjat pedig legkönnyebben arra adnak, ha az író a kapitalizmus „gaztetteit” állítja pellengérre, vagy nyíltan a kommunizmusról ömleng.
Egyfelől tehát a keleti kommunista elit nosztalgiázik az előző rezsimben élvezett kiváltságairól, másfelől a nyugati elit ábrándozik egy soha el nem érhető tömeggyilkos idillről, és összeköti őket a kapitalista démosz bunkósága, korlátoltsága (nem kér az eszméből) felett érzett elemi felháborodás. A hidegháborúból azt a részt, hogy győz a kapitalizmus, sem a nyugati, sem a keleti szellemi elit nem fogadta el, minden sejtjével tiltakozik ellene. Nekünk Reagan hős, nekik egy republikánus barom, míg ők döntően a demokratákra/Labour-re szavaznak. Vagyis, a hidegháború eredményével való szembenézés elmaradt.
Azt azonban kényszerűen belátta a fenti összeborult elit, hogy a megrögzött démosz hosszú távon sem győzhető meg a kommunizmus szépségéről, így kerülőutakat keresett az eszme érvényre juttatására. Ilyen kerülőút az egyéni jogok felé történő fékezhetetlen „haladás”, a bal-liberális ügyekre való érzékenyítés, valamint a migránsok szavazógépkénti használata.
A kerülőutak részletes vizsgálata előtt azonban arra a kérdésre keresünk választ, hogy ha a nyugati démosz a kommunizmusra nem nyitott, pontosan mitől nyitott a kerülő úton ugyanoda vezető stratégiákra.
Dickens, Balzac, Zola, Dreiser, Steinbeck és társaik eszerint mind félreértelmeztek valamit?
VálaszTörlésUtólag úgy tűnik, hogy igen: de ez csak 1950 körül derült ki. Addig akár jóhiszeműen el lehetett hinni, hogy a tömegekkel papíron együttérző, szétosztós gazdaság és társadalom lesz a tuti. A gyakorlati adatok szerint mégsem.
TörlésNem volt minden értelmiségi vakbuzgó marxista, akad ellenpélda is: József Attila, akinek szegény árva gyerekként sok-sok oka volt hinni a kommunizmusban, az 1930-as évek elején ellátogatott a Szovjetunióba, és ott látta, amit látott – hazaérve kilépett a Kommunista Pártból.
TörlésA fenti írók nem voltak marxisták, vakbuzgók még kevésbé. Mindössze leírták, amit maguk körül láttak. Nem tudok arról, hogy bárki valaha is tévelygéssel vádolta volna őket. Nyilván te sem azt sugallod, hogy aki a kapitalizmus okozta társadalmi problémákra felhívja a figyelmet, az marxista-kommunista. Marx sem volt kommunista, egyáltalán nem volt semmilyen ideológiája. Az, hogy a kommunizmus címkéje alatt eltorzították a megállapításait és következtéseit, és visszaéltek azokkal, nem az ő hibája. Ezt egyébként Richard Wolff teljesen világossá teszi (bár tudom, hogy neked ő (sem) jön be).
TörlésMarxista mindaz: aki termelési eszközök, cégek, ingatlanok, stb. közössé tételétől remél társadalmi igazságosságot; aki hisz abban, hogy a társadalom az egyéni teljesítményt figyelmen kívül hagyva „igazságossá” teendő; aki szerint a torta méretétől függetlenül probléma, ha egyeseknek „túl” nagy szelet jut belőle; aki szívesen elvenné másokét, hogy az általa szántaknak adja; aki háló helyett halat osztana a gyenge teljesítményt felmutató egyénnek. Ilyen értelemben a fentiek mind marxisták.
TörlésJólétpárti mindaz: akit az egyre nagyobb torta és az egyéni teljesítmény tiszteletben tartása érdekel; aki nem a szeletek ideológiai alapú „igazságos” elosztását, hanem a tavalyinál nagyobb egyéni szeleteket tartja fontosnak; aki a „rászorulóknak” hálót adna hal helyett.
A sorozat tételgondolata, hogy a hidegháborúban a marxisták vesztettek, a jólétpártiak győztek, és a következő években/évtizedekben ez rendre meg fog ismétlődni – mert a mindenkori többségnek fontos a saját egyéni teljesítménye, így ha szabadon dönthet arról, hogy hálót vagy halat osszunk, legtöbbször a hálóra fog szavazni. A marxisták szerint erre az a megoldás, hogy „akkor ne hagyjuk a démoszt szabadon szavazni”, ez azonban nem egy fenntartható trükk.
Kizárt, hogy Marx a "háló helyett halosztást" látta volna a legnagyobb jóléti/társadalmi problémának. Más kérdés, hogy a következtetéseit fel lehetett használni - és fel is használták - demagógiára és eszmegyártásra. Miért tudták felhasználni? A feudális, majd a kapitalista nyomor és járulékos szörnyűségei miatt. A kommunizmus a kapitalizmus, nem pedig Marx szülötte. Ezen a ponton sántít az okfejtésed szerintem.
TörlésNem csak Marx, hanem mindenki a halosztást látja megoldásnak, aki arról cikkezik, hogy a világban egyenlőtlenség van, és ez valamiféle megoldandó gond.
TörlésHa ugyanis a hálóadást látná megoldásnak, akkor arról cikkezne, hogy sokan vannak a világban, akik alacsony eredményességgel működnek, és ez gond, ezt kell megoldani, halászni tanítással.
Végiggondolva a kommentsort: 1. marxista gondolatkörben mozog, aki az egyenlőtlenséget mint olyat akarja csökkenteni, mert az implicite azt jelenti, hogy valamiféle ideológia szerint egyesektől elvenné a halat, hogy ketteseknek adja. (Ez ma a domináns értelmiségi megközelítés, persze sosem saját halakkal, hanem a másokéval.)
2. Jóléti gondolatkörben mozog, aki az egyén életképességét szeretné fokozni, halászni tanítással. (Ez törpe kisebbségi gondolkodás az értelmiségben, de a társadalom egészében többségi, ezért lett ekkora elitellenesség.)
A tipológia alkalmazásához csak azt kell eldönteni, hogy
Szerinted túl kevés kézben összpontosul túl sok vagyon a világban? (Igen/Nem) Ha igen, akkor marxista vagy – szokj hozzá, hogy ezt így hívják. Ha nem (értsd: nem ez a probléma lényege), akkor van rá esély, hogy jólétpárti lehetsz.
A francia forradalom és az ipari forradalom nem hozott változást, nem jött el a jólét semmilyen standard szerint, nem szűnt meg a nyomor és a kizsákmányolás, mindössze erre kapta fel a fejét Marx. A rendszer ugyanaz maradt. A korabeli kapitalisták mészárosok voltak, ahogy előtte a feudális urak is, nyúzták a (parasztból lett) munkásokat és azok családját, ahol érték. Megfeledkeztél a gyerekek dolgoztatásáról, például? Ez egyébként ma is zajlik, és (nem mellesleg) a rabszolgaság is működik. Akiket ez sújtja, mégis hogyan kapják össze magukat, és törjenek ki az élethelyzetükből? Mitől lettek rabszolgák? Saját lustaságuk és a sülthalvárás miatt? Valóban elvetemült marxista, akiben mindez legalább kérdéseket vet fel? Nyilván nem ezt akarod te sem mondani. Igen, kevés kézben összpontosul túl sok vagyon, de ez a kisebb gond. A nagyobb az, amit kezdenek vagy éppenséggel nem kezdenek vele. Visszakérdezek: szerinted túl sok vagy túl kevés napjainkban a gyermekmunka? Mit gondolsz a modernkori rabszolgaságról?
Törlés"nem jött el a jólét semmilyen standard szerint, nem szűnt meg a nyomor és a kizsákmányolás"
Törlés- Ez egy ízig-vérig marxista elképzelés, ami önmagában nem baj, ha vállalod. Jóléti nyelvezettel: sok ember gazdasági helyzete javítható lett volna nagyobb vállalkozó kedvvel, azaz egyéni jóléti feszültség volt. Volt?
Az akkori kor szempontjából lehet, hogy egyik megfogalmazás sem látszott: Marx hazug szociális demagógiához, tömeghergeléshez folyamodott, ebből nőtt ki a máig hatóan destruktív rendszere. Ki tudta volna megmondani, hogy az egyén 150 évvel későbbi nézetből sokkal jobban is élhetne, és erre kellene ösztönözni? Senki, hiszen Angliát akkor a világ irigyelte, 100 évvel előttünk járt, és oda akartak felzárkózni a legjobbjaink, azaz egyáltalán nem áll, hogy ott nyomor volt. Jólét volt a kor standardjai szerint. Ha Marx modelljét bevezetik, csakhamar rosszlét lett volna belőle.
Bocs, Laci, még az előző kommentemhez. Igen, ezek szerint a nézeteim és véleményem alapján marxista vagyok, ha kell rá egy elnevezés (bár simán lehetnék csak keresztyén, ami vagyok is, ahogy te is). Abszolút vállalom.
TörlésSzerintem minden elképzelést az eredményei mérjenek: ha 1850-ben Anglia áttér a marxista modellre, akkor jobban élne ma, mint így, hogy kapitalista maradt? Sőt, 1989-ben miért vágytunk a kapitalista nyugatra, ha valójában jobb volt nekünk a szocializmus? Úgy tűnik, hogy a mindenkori szociális problémákra jobb választ kínál a kapitalizmus belső fejlődése, mint az alternatívák. Ha pedig így van, akkor a kapitalizmus nem nevezhető igazságtalannak, mert az alternatíváihoz képest nem az.
TörlésBelefér a gyermekmunka és a rabszolgaság a mai kapitalizmusba, vagy nem?
TörlésA kapitalizmusba, ahol viszonylagos szabadság van, pont az fér bele, amit a társadalom egy adott korban eltűr: gyermekmunka nem lenne, ha az érintett országokban a társadalom hevesen elutasítaná. Mellesleg: soha nem hallottam senkit tiltakozni a kommunista szombatokon végzett diákmunka miatt, pedig az is gyermekmunka volt – vagy a gyermekmunka csak a kapitalizmusban kifogásolandó? Jólétért gyermekmunkázni pfúj, kommunista ideológiai megfontolásból ellenben nagyon is helyes, az egészen más?
TörlésA rabszolgamunka értelmezésre szorul: hol van szerinted rabszolgamunka a kapitalizmusban, és milyen értelemben? Észak-Koreában pl. rabszolgamunka van-e, a kommunizmusban?
Megjegyzem, hogy ezek inkább provokatív, mint lényegre törő kérdések, talán abban a reményben, hogy hátha megfogalmazódik valami vállalhatatlan álláspont, miközben a kérdés, hogy a hal vagy a háló osztása növeli-e a jólétet.
Kissé rendezettebben: a marxizmus mint válasz bármire akkor jöhetne játékba, ha azt vezetnéd le, hogy bármely ország bármely pillanatban jobban járna a bevezetésével, mint a kapitalizmus megtartásával.
TörlésHiba lenne úgy érvelni, hogy a kapitalizmus tökéletes, mert hát, nem. Az is hibás érvelés, hogy mivel a kapitalizmus nem tökéletes, akkor marxizmusnak KELL jönnie helyette, mert nincs más alternatíva. Van más alternatíva: a kapitalizmussal kapcsolatban felhozható összes problémát minden társadalomban, minden pillanatban a kapitalizmus belső fejlődése kezeli a legjobban – úgy tűnik. Ha elkezd másképp tűnni, mert előkerül egy még jobb megoldás, akkor változik az érvelés.
A gyermekmunka lényege a kiszolgáltatott családok gyerekeinek kizsákmányolása könnyű profitért, a bizonyos fiatalkorban végzett munka (diákmunka, házimunka, közösségi munka stb.) pedig építő jellegű. Szerintem a két dolog a természete és a célja alapján elég egyértelműen szétválasztható, ezt, gondolom, nem vitatod.
TörlésA kapitalizmus és a marxi elemek optimális kombinációja lehet a megoldás, és úgy tűnik, Kína épp ezt valósítja meg. Mellesleg az a jólét, ami mellett érvelsz nem a kapitalizmus vívmánya, hanem Marxnak köszönhetően a munkavégzők saját erejéből a profitérdekelt tőkéstől az idő során kiharcolt jólét (pl. szakszervezeteken, üzemi tanácsokon keresztül). Ez a második pont, ahol az okfejtésed billeg. Ezt a jólétet a profitérdekelt tőkés nem adja meg nekik magától soha. Marx felismerte és megfogalmazta, hogy antagonisztikus az ellentét közöttük. A marxizmus érdeme az, hogy valamennyire tompítja a kapitalista profithajhászást - ezért van kapitalista jólét. Ajánlok két interjút, amelyben elhangzik egy-két dolog a polémiánkhoz kapcsolódóan. https://www.youtube.com/watch?v=Tzx7w9t_6NI és https://www.youtube.com/watch?v=FzujX0UPzj4&t=1s
Úgy látom, haladunk a kompromisszum felé: a marxizmus mumusként használható olyan problémák esetén, amiket a kapitalizmus vonakodik megoldani, katalizálja az „ésszerű alkalmazkodást”; ez nem keverendő azzal, hogy a mumust a nappaliba akarjuk-e állítani. Korábban már felvetettem, hogy a nyugati marxisták a kapitalista kényelemből szeretnek ágálni, gondosan ügyelve rá, nehogy megvalósuljon, amiről beszélnek – jól tudván, hogy nem lenne az jó senkinek.
TörlésTény, hogy bármiféle rendszernek van egy merevségi állandója: ha pl. überhumanista világrendben élnénk, annak az élén állna egy Überhumanista Tanács, ami elé igen-igen nehezen jutnának el a gyakorlati problémák illetve a sértett magánszemélyek. Az efféle merevség olajozására valóban alkalmas a marxizmussal való riogatás, csak ne akarjuk ennél többre használni.
Vélhetően haladunk, Laci. De azért tisztázzuk, összefoglalólag a vitánkat: amikor Marx levonta a következtetéseit, nem volt társadalmi jólét. Az így-úgy vagyont szerzett tőkés magának csinálta a jólétet, esze ágában sem volt törődni a munkások jólétével, pedig azok megfeleltek a te kritériumaidnak, beleadtak mindent, amijük volt, és bele is haltak vagy nyomorodtak, a gyerekeikkel együtt, az igyekezetbe, hogy fennmaradjanak. A jólétük még számukra sem volt cél. Marxnak köszönhető, hogy a profitvágytól megvadult tőkés leszokjon - legalább valamennyire - arról, hogy fogyóeszköznek tekinti a munkaerőt megtestesítő embert és családját. Teljesen más kérdés, és sajnálatos, hogy a marxi felismeréseket a kommunisták sajnáltos módon a saját elitjük jóléte érdekében kiforgatták, és ezzel az érveléseddel teljesen egyetértek. De a kommunizmus általunk megismert formája a kapitalizmus folyománya, valójában egyfajta folytatása - mind a két rendszerben egy szűk elit sanyargat nagy tömegeket (jóllehet nálunk ez a helyzet a 60-as évektől javult). Valójában amióta történelem van, ugyanaz történik: egy szűk elit jól él a nagy tömeg hátán. Ez felvet egy másik kérdést, amely már nem tartozik ide: hogy van az, hogy egy szűk elit felügyeskedi magát a társadalom tetejére, és ott szépen viteti magát a törmegekkel. Ezt egyébként Andrzej Lobaczeswki vizsgálta módszeresen. De ez más téma.
TörlésSzerintem a történelem kortársi nézete azt mutatja, hogy Angliában Marx idejében jólét volt. Te 2025-ből visszatekintve, a mai elvárásokhoz hasonlítod. A reális szemlélet, hogy 1850 táján mit gondolt a világ Anglia jólétéről. Azt gondolta, hogy irigylésre méltó. Minden évben annak az évnek a világát kell nézni, nem mai nézeteket visszavetíteni.
TörlésA „szűk” elit egyre tágabb, a struktúrák egyre lazábbak. Manapság egyéni teljesítménnyel messzire lehet jutni, minden eddigi kornál sokkal messzebbre.
Ha egyetlen helyen és egyetlen időben sem volt még igaz, hogy a marxizmussal jobban járt volna egy társadalom, akkor vallásos rajongásnak tűnik ettől függetlenül ragaszkodni hozzá. De hát a népnek nem kell, akkor sem, ha ledugnák a torkán.
Kínához tenném még hozzá, hogy ott nem hibrid gazdaságot akarnak kialakítani, hanem sokkterápia helyett puha átmenetet biztosítanak a kapitalizmusba (a folyamat iránya nem kérdés).
Felmerült már benned, hogy az angol „nyomor” miért vonzotta Széchenyit, Madáchot és magát Marxot is, aki évtizedekig élt ott? Nem valószínűbb, hogy Párizshoz hasonlóan London is a világ közepe, irigyelt jóléti centrum volt?
TörlésElső kommentedre: a népnek nem kell Marx, mert mindössze annyit tapasztalt meg, hogy miként lehet vele visszaélni, és elhitte, hogy csak erre jó a tudománya. De azért a jólét - értsd: szociális vívmányok, munkajog stb. -, amit neki köszönhetően ma élvez, az azért kell neki. Nem ezt a jólétet fejtegeted évek óta véletlenül? Szóval de, a népnek bizony nagyon is kell a marxizmus :)
TörlésA nevezett személyek, Marx kivételével, nem vették számba a humán árat azért, amit "jólétnek" értékeltek. Ma már sok kritikusan gondolkodó ember pl. a nyugati, főleg amerikai, viszonyokat nem tekinti "kánaiánikusnak", túl sok az anomália.
Figyeljük meg, hogy a marxisták nem örülnek manapság. Miért elégedetlenek, ha ennyire nekik áll a zászló?
TörlésNem tudom, miért nem örülnek a mai marxisták. Lehet azért, mert nem is marxisták, legalábbis aszerint, amit én értek marxi/marxista értékeken/érdemeken.
TörlésEzen a ponton definiáljuk/tisztázzuk újra, miről diskurálunk: te kapitalizmus vs marxizmus alapon érvelsz, és a kettőt egymással élesen, sőt mereven, szembeállítod. Az én érvelésem az, hogy a mindenkori kizsákmányoló rendszereket (rabszolgaság, feudalizmus, monarchia) felváltotta a kapitalizmus mint a kizsákmányolás leghatékonyabb rendszere, amely kitermelte a marxizmust mint fékező erőt. Nem a marxizmusnak róható fel, hogy kommunista diktatúrák építéséhez használták fel egyes országok.
A marxizmus érdeme a fékező erejében rejlik, azaz a dolgozó emberek által kiharcolt jóléti jogokban (tb, munkajog, munkafeltételek, érdekképviselet, érdekegyeztetés, bértárgyalás, work life balance stb.). Marx nélkül ezek nem születtek volna meg. Amit te kapitalista jólétnek látsz, és ami mellett folyamatosan érvelsz, az ezeknek a vívmányoknak az eredménye. Az emberek erre szavaznak, te magad is erre szavazol. Az érvelésed harmadik bicegő pontja, hogy a jólét a kapitalizmus vívmánya. Ez így biztos, hogy nem igaz. Igaz, hogy a kapitalizmus mindent előállít, ami valakinek az eszébe jut, de ez messze kevés a jóléthez. Ez önmagában nem jólétmérce. Ez maximum a találékonyság mércéje. Ezekhez a javakhoz hozzá is kell jutni. A jólétmérce az, amit fentebb írtam. A kapitalizmus politikai demokráciában működik, de a gazdaságban a vállalatokon (munkáltatókon) belül diktatúra uralkodik. A fenti vívmányokat ebben a diktatúrában újra és újra el kell érni. Így fest ma a nyugati kapitalizmus.
A lehető legegyszerűbben, a sorozat arról szól, hogy a hidegháború tanulsága illetve analógiája alapján a hálót adók – jóléti fölénnyel – győznek, a halosztók vesztenek, világméretekben. Ez látható lesz a következő években, így nem kell róla elméleti vitát folytatni. Úgy tűnik, hogy a kommentfolyamban nem fogalmaztál meg ezzel szemben egy ellenforgatókönyvet, aminek az esélyeiről lehetne értekezni. (Hacsak nem azt akarod mondani, hogy pár éven belül az egész világ marxista irányítás alatt áll majd, mert... így érzed a szívedben, így hiszed a vallási életedben – ezt talán te sem valószínűsíted.)
TörlésHa a gyakorlat nem a sorozat szerint alakul, akkor jogosan mondhatod, hogy „én szóltam”, és megbeszélhetjük a folyamat tanulságait.
Laci, én a sorozatodnak erre a fejezetére reagáltam, mert itt észleltem szerintem téves premisszákat. Azt is leírtam, amivel egyetértek. Messze nem áhítom a marxizmus általunk megismert formájának diadalát, és amúgy sem lesz ilyen diadal. A kapitalizmus az ember természete alapján a reális létforma, de fontos, hogy élhető is legyen. Az élhetőség a lényeg. Marxnak köszönhető, hogy ma az. Valójában nem értem, mi ez ellen a kifogásod, és miért használod továbbra is szitokszóként a marxizmust. Ám szerintem e ponton egyelőre kimerítettük az érveinket. Megtisztelő veled a vitázás.
TörlésSzerintem is előadtuk már az érveinket, köszönöm a részvételt. A lényeget nem érintő utógondolat:
Törlés"Az élhetőség a lényeg. Marxnak köszönhető, hogy ma az."
- Marx nélkül a munkás azt gondolná magasabb bért kérve, hogy partnerek a tőkéssel: a munkás keretet kap a munkaereje eladására, ami jobb móka és jövedelmezőbb, mint kapálni, tehát hálával megemlíti, hogy kicsivel több fizetés jól jönne idén, hátha abba nem rokkan bele a cég, mert ugye, annak is haszonnal kell működnie a versenypiacon. Ez egy szerény érvelés. És ez a reális érvelés, ez lenne a helyes hozzáállás.
Mi változott Marx kizsákmányolásmodelljétől? Az, hogy a munkás már ellenségnek tartja a „kizsákmányoló” munkaadót, és nem érdekli a cég talpon maradása, azaz áttételesen a saját jóléte ellen is akciózik. Ennek fényében Marxnak egyedül annyit köszönhet bárki, hogy a marxisták bemennek egy gazdag társadalomba, elszegényítik azt, majd elsétálnak a privatizált javaival, és ők lesznek az új tőkések. (Lásd: „a kommunizmus a tőkés társadalomból a tőkés társadalomba való fájdalmas átmenet”.) Zseniális ötlet, lássuk be, csak nem a kárvallottak szempontjából.
Valójában ezért szimpatizálnak vele az értelmiségiek, nekik tetszik ez a lehetőség.
Prognózisom szerint a következő évtizedekben a marxista értelmiségiek teljesen háttérbe szorulnak a világban, miközben a jólét robbanásszerűen nő (a jövedelemkülönbségek is, de nem kell irigykedni).
Laci, biztosítalak az irántad való baráti érzéseimről és legnagyobb tiszteletemről, de nem tudom nem elképedve olvasni a gondolataidat. Olyan labdákat adtál fel újra, amelyekre kénytelen vagyok reagálni, bár már befejeztem az érvelést.
Törlés"Marx nélkül a munkás azt gondolná magasabb bért kérve, hogy partnerek a tőkéssel". Valóban úgy látod, hogy a gonosz Marx ásta alá, vagy eleve ki sem engedte bontakozni a munkás és a tőkés "partneri" viszonyát? Ki kellene fejtened, hogy Marx korában (és előtte) hol voltak legalább a csírái ennek a partnerségnek. Ez a mondatot minimum ténybeli tévedésből fakad.
"Marx kizsákmányolásmodelljétől (...) a munkás már ellenségnek tartja a „kizsákmányoló” munkaadót, és nem érdekli a cég talpon maradása, azaz áttételesen a saját jóléte ellen is akciózik." Mi az ezt alátámasztó ténybeli bizonyítékod? MA valóban igaz a partnerség a dolgozók és a munkaadók között. Miért? Mert Marx lefektette az alapjait. Igaz, osztályharcként indult, de már 1919-re (!!) - ekkor alakult meg az ILO - partnerséggé szelídült, ennek mai formái az érdekegyeztetés, az ESOP, az érdekképviselet, az üzemi tanács, a kollektív szerződés stb. Ugyanakkor ez a partnerség nem jelent puszibarátságot. Partneri, de kőkemény viszonyról van szó, azonban gyűlöletként minősítése minimum túlzó. Ha azt állítod, hogy ma a munkás gyűlöli a munkaadót, akkor azt is kellene állítanod, hogy ez viszonos. De ha ez így, lenne, pl. az ILO már nem működne.
Ami Londont mint jóléti központot illeti, nem tértünk ki arra, hogy mennyi rabszolgamunkával termelt gyarmati jószágot hurcoltak be Angliába (ahogy Párizsba is) annak idején. Lehetett a gyarmatosításból és a belföldön kizsigerelt munkásokból az általános jólét látszatát kelteni, amiről tudjuk, hogy kik élvezték.
Szerintem a világlátásod old-school, meghaladott, de úgy fair, hogy ezzel záruljon a kommentfolyam, a többi majd történelem lesz.
Törlés