5. téveszme: létezik kultúrák feletti kultúra, a liberális humanisták ennek az egyetemes kultúrának a tagjai
Ezzel szemben a valóság az, hogy csak egymást elég rosszul értő konkrét kultúrák léteznek, nincs őket összekötő egyetemes kultúra. A liberális humanisták e téren is becsapják magukat. Kultúrákat összekötő kultúrában hinni épp olyan átgondolatlan, mint feltételezni egy minden nyelvet összekötő nyelvet.
Jó lenne olyan nyelv, amely minden embert összeköt, amelyet a lelke mélyén minden ember beszél. Csak meg kellene szólítani a lélek belsejében lakó egyetemes nyelvet, és máris egy hullámhosszon lenne az egész emberiség. Beszélj bár oroszul, kínaiul, szingalézül vagy jorubául, az egyetemes nyelvünk közös, megértjük egymást. Csakhogy ilyen közös nyelv nem létezik. A kommunikáció legalsó szintjén mutogatunk, tudományos szinten pedig leírjuk a nyelvtani szerkezetet. Mutogatással érthetővé tehetjük az alapszükségleteinket, ám kifinomultabb mondandót bajosan tudunk így közölni.
Próbáljuk meg elmutogatni, hogy „Az időjárás 2008-ban nem igazán kedvezett a szőlősgazdáknak a Tokaji Borvidéken. A szőlő érésének idején, augusztus-szeptember hónapokban 3-4 hetes esős idő volt, nagyon alacsony éjszakai hőmérsékletekkel.” Vagy: „A baloldali féltengely gumiharang kirepedt, és ha nem cseréljük ki, pár ezer kilométeren belül tönkremegy a féltengely, ami utángyártott változatban darabonként legalább ötvenezerbe kerül, és gyári ajánlás szerint párosával kell cserélni.” Vagy: „Magától értetődőnek tartjuk azokat az igazságokat, hogy minden ember egyenlőként teremtetett, az embert teremtője olyan elidegeníthetetlen Jogokkal ruházta fel, amelyekről le nem mondhat, s ezek közé a jogok közé tartozik a jog az Élethez és a Szabadsághoz, valamint a jog a Boldogságra való törekvésre.” Remek Activity játék alakulna ki, ha ezeket a gondolatokat legalább részben elmutogatnánk. Ehhez már jelnyelv kellene, ami újra egy konkrét nyelv, sőt nem is egy, mivel számos nyelvfüggő változata alakult ki.
Ha esetleg az eszperantót vélnénk „egységes” nyelvnek, nem árt tudatosítani, hogy az eszperantó nagyrészt a spanyol nyelvre épül, és mivel senkinek sem anyanyelve, nincs mögötte az a gyermekkorból hozott érzelmi töltet, amely egy nyelvet széppé és vonzóvá tehet. Az eszperantó nem nyelvek feletti nyelv, hanem egy konkrét mesterséges nyelv, és nagyjából kihalt, mert a gyakorlatban nem tudta lelkesíteni az emberiséget. Amennyiben valakinek sikerülne egy konkrét kultúra elemeinek bázisán mesterséges kultúrát létrehoznia, várhatóan az is az eszperantó sorsára jutna. Minden sikeres kultúra mögött lelkes és elkötelezett felhasználók állnak, ők teszik vonzóvá a kultúrájukat.
Mi lenne, ha közös nyelvként a nyelvtant használnánk? Kiderül az alábbi párbeszédből.
- Hiányos megszólításként használt tárgyragos főnév, elváló igekötő + tárgyasan ragozott feltételes képességhatározó szó + főnévi igenév, helyhatározó + létige + határozott névelő + tulajdonnév értelemben használt köznév?
- Feltételes névmás + helyhatározó névmás + határozott névelő + számnév + köznév, számnév + határozói ragos főnév + létige + határozott névelő + tulajdonnév + irányhatározó szó. Határozott névmás + tulajdonnév + felszólító módú ige + elváló igekötő.
- Egyes szám első személyű ige + módhatározó.
A nyelvtani leírásból nem rekonstruálható a konkrét közlés, ráadásul a nyelvtan nem is független az aktuális nyelvtől. Például, nem minden nyelvben azonos a szórend, nincs mindenhol névelő, tárgyas ragozás, illetve elváló igekötő. Az iménti nyelvtani leírás a magyar nyelvre, azon belül is az alábbi párbeszédre vonatkozik.
- Elnézést, meg tudná mondani, merre van a Parlament?
- Ha itt felszáll a 2-es metróra, két megállónyira van a Déli pályaudvar felé. A Kossuth térnél szálljon le.
- Köszönöm szépen.
Ennyiből talán belátható, hogy nincs a nyelveket összekötő, minden ember számára közös nyelv. Mi a helyzet a kultúrával?
Próbáljunk elképzelni egy kultúrákat összekötő kultúrát: hogyan lehetne praktikusan összekombinálni egymással a muszlimok pénteki pihenőnapját, a judaisták szombatját és a keresztények vasárnapját? Sehogy. Hogyan tudnánk meghatározni a mindannyiunk számára közös dátumot, amikor muszlim naptár szerint idén 1437-et írunk, a judaista naptár szerint 5776-ot, a keresztény naptár szerint meg 2015-öt? Sehogy.
Akkor milyen kultúra tagjai a liberális humanisták? Ki-ki a születése szerinti kultúra tagja, csak úgy tesz, mint ha ki tudna lépni belőle, miközben nem tud. Öncsalás ez a javából: mintha az anyanyelvünk ragozását elhagyva úgy vélnénk, hogy egyetemes nyelven beszélünk. - Elnézés, tud mond hol Parlament? Ön ért mit én mond? Beszél egyetemes nyelv? Nem túl átgondolt elképzelés.
Mennyit érdemes feladnunk a kultúránkból ahhoz, hogy nyitottak legyünk az emberiség összes kultúrájára? Semennyit. Ahogy az anyanyelvünk egyetlen sajátosságát sem kell feladnunk ahhoz, hogy megtanuljunk akárhány idegen nyelvet. Nem kell elfelejtenünk magyarul, hogy megtanuljunk franciául, németül vagy angolul. Ugyanez érvényes a kultúrára. Jól járnánk például, ha lemondanánk a vasárnapról mint a kultúránk szent napjáról? Nem, mert a többi kultúra nem mond le a kedvünkért a pénteki és a szombati szent napról. Okosan tennénk, ha lemondanánk a karácsony és a húsvét szentségi megünnepléséről? Nem, mert a többi kultúra nem mond le ránk tekintettel a ramadán és az íd al-adhá, a hanuka és a pészach szentségi megünnepléséről.
Az ésszerű megoldás: ki-ki vállalja büszkén, lelkesen és elkötelezetten a születése szerinti kultúrát, igyekezzen azt minél vonzóbbá, minél sikeresebbé tenni. Vagy ha ezzel gondja van, válasszon egy másikat, és vállalja azt büszkén, lelkesen, elkötelezetten. Másként nem egyetemes kultúrájú, hanem kulturálisan hontalan lesz, ami felvilágosulatlan és frusztráló állapot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése