„Rousseau álmait Robespierre váltotta valóra a Legfőbb Lény kultuszának bevezetésével. Ahogyan Robespierre 1794 május 7-én a nemzeti Konventben tartott beszédében megfogalmazta, a Legfőbb Lény eszméje „szociális és köztársasági eszme". Ugyanezen a napon a következő dekrétumot terjesztette a Konvent elé:
„I. A francia nép elismeri a Legfőbb Lény létezését és a lélek halhatatlanságát.
II. Elismeri, hogy a Legfőbb Lény méltó tisztelete az emberi kötelességek gyakorlásával egyenlő."
A dekrétum a következő ünnepek megtartását írja elő a francia polgárok számára: A Legfelsőbb Lény és a Természet, az Emberi nem, a francia Nép, a Szabadság mártírjainak, a Köztársaság, a Világszabadság, a Haza szeretetének, a Zsarnokok és az Árulók gyűlöletének, a Dicsőség és halhatatlanság, a Hősiesség, az Önzetlenség, a Szeretet stb. ünnepeit (Elveim kifejtése, 468-9. o.)."
6. téveszme: a vallás mellékes és meghaladható
Ezzel szemben a valóság az, hogy a vallás erkölcsöt megalapozó szerepet tölt be, közösségek összetartását és jólétét biztosítja, és stresszhelyzetben mindenki ösztönösen visszanyúl a gyökereihez, többek között a valláshoz.
Békés jóléti időkben a különböző vallások követői remekül elbeszélgetnek egymással, megértik egymást, legalábbis a felszínen. A mélyebb rétegekről nem nyitnak meddő vitát. Őszintén úgy érezhetik, hogy sikerült meghaladniuk a vallásaikat, és megtalálni a közös nevezőt. Amint feszültség keletkezik a társadalomban, a különböző vallások követői felülvizsgálják az addigi munkafeltevéseiket a világról, és hirtelen úgy találják, hogy a vallásuk másféle válaszokat ad az előttük álló kihívásokra, mint addig gondolták. Korszerű nézetben ezek a válaszok messze nem tökéletesek, nehéz időkben mégis lehetővé tették a közösség fennmaradását, és megalapozták a hosszú távú sikerét. Ezért van, hogy a jólét látszólag eltávolít a vallástól, a jólét csökkenése viszont közelebb visz hozzá. A jólétcsökkenés társadalmi stresszt okoz, ami olyan hatással jár, mint a tejes teába csöppentett citromlé: tea és tej tökéletes harmóniában volt, remekül megértette egymást a citrom érkezéséig. Ekkor hirtelen rájönnek, hogy különálló minőségek, semmi közük egymáshoz, elkülönülnek, és visszahúzódnak a saját köreikbe.
A vallás érzelmi összetartást biztosít, megkönnyíti a közösség együttműködését, közös alapot és célt ad a nehézségek leküzdéséhez. Maguk a liberális humanisták is vallásként kezelik a világnézetüket: ha a munkafeltevéseik látszólag nem igazolódnak a valóságban, nem térnek át más vallásra, hanem annál erősebben hisznek a hitük végső diadalában. Minél kevesebb visszaigazolást találnak a földi tényekben, annál transzcendensebbé válnak, hogy hűségesen megőrizzék a szent liberális humanista hitet. Robespierre is ezzel próbálkozott rövid és sikertelen pályafutása során.
Hétköznapi példával: aki megveti a kávét, majd azon kapja magát, hogy a koffeinmentestől a cikórián át a tarka babig bármiből szívesen főz magának pótkávét, az nyugodtan visszatérhet az eredeti, rendes kávéhoz, mert nem sikerült meghaladnia. Úgy tűnik, minden ember igényt tart szent ügyekre, amelyeket vallásként kezel, akár tényleges vallásról van szó, akár valláspótlékról – különösen igaz ez a vallást elvben elutasítókra. Ha pedig így van, akkor a vallást nem lehet meghaladni.
(1) Deklarálod, hogy a vallás nem meghaladható.
VálaszTörlés(2) Deklarálod, hogy aki nem vallásos, az is vallásos, mert a nem-vallás (vagy mint máshol kifejted) a tudomány a vallása (valláspótlék).
(3) Megjegyzed, hogy "úgy tűnik", hogy minden ember igényt tart szent ügyekre, amelyeket vallásként kezel, akár tényleges vallásról, akár valláspótlékról van szó.
(4) Ebből feltételesen következtetesz, hogy amennyiben (3) igaz, (1) is igaz.
Ez az első olyan cikked, amelyben vaslogikával menetelve egy Általad is feltételezésnek tekintett elképzeléssel támasztasz alá egy Általad igazságként deklarált elképzelést.
Javítom magam: nem ez az első ilyen cikked, csak most volt először ennyre szembetűnő számomra, hogy hogyan építkezel mint kritikai/következetes gondolkodó. De elfogadom, amit nemrég mondtál: végső soron csak publicisztika, amit művelsz, nem muszáj se definiálni, se logikailag alátámasztani semmit. A lényeg: Számodra úgy tűnik, hogy a vallás nem meghaladható, ergo a vallás nem meghaladható; aki nem vallásos, annak a nem-vallás a vallása. Mindez fasza és kikezdhetetlen, mert még csak munkadefiníciót sem adsz a "vallás" fogalomra, mert azt vitatni lehetne. Az meg zavar az írásban.
TörlésAttila, igazad van: akinek nem tűnik úgy, hogy minden ember igényt tart szent ügyekre, amelyeket akár tartósan a tények ellen haladva is hűen képviselhet, az nem fogja osztani a következtetést, hogy a vallás meghaladhatatlan. Logikus módon úgy fogja hinni, hogy a vallás igenis meghaladható, lám, neki pl. sikerült.
TörlésAki meg van róla győződve, hogy a liberális humanizmusnak hosszú távon akkor is igaza lesz, ha rövid és középtávon mást mutatnak az adatok, az logikus módon kikéri magának, hogy téveszmés lenne. Dehogy téveszmés: távlatosan gondolkodó, éleslátó és optimista – mondja ő.
És itt eljutunk a vallás munkadefiníciójához: egy hosszú távú cél teljesülésének reményében a rövid és középtávú tényekkel akár szembemenő érzelmi elkötelezettség. Egyetértesz?
Feltűnhet, hogy a vallás e munkadefiníciójának fényében mindaz, amit az ember hosszú távú koncepció keretében tesz a földön, vallási jellegű. Nem csak meghaladhatatlan, hanem nélkülözhetetlen is.
Ha lenne NÉHÁNY kritériumod, ami szerint megkülönböztethető oenne a vallás a nem vallástól, lehetne beszélgetni. Vallásos az, aki feltételezi, hogy létezik egy természetfölötti hatalom? Oké. Akkor aki nem feltételezi (de nem zárja ki), hogy létezik egy természetfölötti hatalom, az nem vallásos. Ez lennék én. Akkor hol az én szent ügyem? Ha nekem van szent ügyem, akkor az az emberi közösség méltó és tisztességes vitára alapozó, a békés egymás mellett élést lehetővé tevő, fenntartható, felelős fejlesztése lenne. Ebben azonban nincsen semmi transzcendentális, semmi szent. Ugyancsak nincs benne olyan declarált dogma, hogy ez a jövőkép feltétlenül lehetséges lenne (szemben a te dogmáddal, hogy menny és pokol létezik). Nem kezelem se szentként, se vallásként ezt az ügyet. Eszem minden nap, mert kell az élethez és öröm, de nem kezelem szentként vagy vallásként az ételt. Gondolkodom minden nap, mert kell az élethez és öröm, de nem kezelem szentként vagy vallásként a gondolkodást sem (annak rigorózus közösségi változatát, a tudományt sem). Te deklarálod, hogy Isten létezik; én nem deklarálom se azt, hogy létezik, se azt, hogy nem; Szerinted én ateista vallású vagyok -- de semmit nem teszel le az asztalra, amivel ezt legalább félig-meddig értelmezhető kritériumok alapján valószerűsíteni tudnád. Nem járok az ateizmus templomába, nem mondok ateista imát; nincs semmi, amit fixen hiszek, hiszen bármi, amit tudunk, változhat és változik is.
TörlésMegkérnélek, kímélj meg attól, hogy erre az utolsó kommentemre reagálsz; inkább igyekezz az elsőre reagálni és megpróbálni kicsit jobban alátámasztani azt a valóságként deklarált ãlláspontot, amelyet egyetlen feltételezéssel támasztasz alá ("úgy tűnik, Török vallásként kezeli az ateizmust, ergo ténynek tekintem, hogy a vallás meghaladhatatlan"). Vagy ha ez szétfeszíti a publicisztika kereteit, írj annyit, hogy ennél többet nem tudsz mondani a témában, és ezt készségesen elfogadom (magam is így sejtem).
„Nem kezelem se szentként, se vallásként ezt az ügyet."
Törlés- Szerintem a szentség fogalma a kulcs, a kettőnk közötti tartós vita differencia specifikuma. Én úgy látom, hogy számodra szent mindaz, amit képviselsz. A „szent" jelző munkadefiníciója: az ésszerű kritika alól érzelmi alapon kivett.
Azért nem tudtad eddig érdemben megfontolni egyetlen posztomat sem, mert szentségtörőnek tartottad, sérti a liberális humanista szent ügyedet.
Ebből következően parttalan a vitánk: a tudományt elvben nem tartod szentnek, csak aztán nem foglalkozol holmi differencia specifikumokkal, logikai paradoxonokkal, a valóságról szóló feltételezések ismeretelméletével, mitugrász platónokkal, arisztotelészekkel, descartes-okkal, kantokkal. Ez nem logikus, ha racionális megközelítést alkalmazol. Akkor logikus, ha a számodra fontos ügyeket szentségként kezeled. Javaslom, hogy szerezz rálátást a saját vallásos-szentségi magatartásodra.
Nagyjából erről szól erkölcspszichológiai megközelítésben Jonathan Haidt The Righteous Mind című könyve. Ahogy én látom, te egy általa leírt tankönyvi eset vagy.
A linerális humanizmust ugarjuk át, fogalmam sincs, miről beszélsz, sose definiáltad, és nem is tartozik szorosan ahhoz a kérdéshez, hogy "aki nem vallásos, az is vallásos, tehát a vallás meghaladhatatlan".
TörlésMég egyszer kérdezem, az igazságként deklarált véleményedet alá tudod-e támasztani valami erősebb érvvel, mint hogy "úgy tűnik".
De nézzük a munkadefiníciódat: "egy hosszú távú cél teljesülésének reményében a rövid és középtávú tényekkel akár szembemenő érzelmi elkötelezettség".
Ezek szerint a vallás egy érzelmi elkötelezettség.
A vallás olyan érzelmi elkötelezettség, amely egy hosszú távú cél érdekében akár szembemegy rövid és középtávú tényekkel.
Ha az idei termés egy részét nem eszem meg (rövid és középtávú tény, hogy éhes leszek a következő aratásig is), hanem elvetem, az egyszerűen racionális döntés és kész. Nincsen semmilyen spirituális, transzcendentális vonatkozása, és kifejezetten természetes, nem pedig természetfölötti. Ez a magatartás idáig nem vallásos magatartás, nem vallás.
A munkadefiníciód szerint a vallás egy érzelmi elköteleződés. A definíciódból fájdalmasan hányzik, hogy ki vagy mi iránt. Hiszen ha én érzelmileg elköteleződöm a jövő évi termés és általában a mezőgazdasági termelés folytonossága mint önfenntartó funkció és magatartás mellett, attól a fent leírt magatartásom még nem lesz vallásos, természetfölötti vagy spirituális. Marad simán ésszerű, ami amúgy nekem fontos (érzelmileg is, ahogy például engem pozitív érzelmekkel tölt el egy racionális célokra alkalmas tárgy sikeres elkészítése, például ha jól megélezek egy konyhakést).
Mi a késélezés/magvetés és az istenhit differentia specifica-ja (hogy a saját gondolatrendszeredben maradjak), ha mindkettő hosszú távú célokat tart szem előtt, ezért rövid távú tényekkel is szembemegy (a fenés helyett lehetne enni is), és mindkettőnél van érzelmi elköteleződés (Te szereted Istent, én szeretem a hasamat és az éles késeket)?
A filozófia- és vallástörténetben a differentia specifica a transzcendentális lény tételezése szokott legtöbbször lenni. Te ezt szándékosan kerülöd, hogy vallásos aktusként mutathasd be a célszerű, racionális aktusokat is (hogy kimondhasd, minden célszerű, racionális aktus vallásos).
Szóval?
Látom, kerülik egymást a válaszok.
TörlésMielőtt rátérnénk arra, hogy témát váltasz (a vallás definíciója helyett az új frontvonal a szentség definíciója), és mielőtt rátérnénk az én gondolkodásom kielemzésére, várnám a válaszod, hogy az igazságként deklarált álláspontodat alá tudod-e támasztani valami masszívabbal, mint hogy "úgy tűnik" Neked, hogy én szentségként és vallásként kezelem a tudományt, az ateizmust, stb.
De leszek én (szokás szerint) rugalmasabb; vizsgáljuk meg a szentségdefiníciódat. "Szent az, amit érzelmi alapon kiveszünk az ésszerű kritika alól".
Innen folytatjuk, amikor ráérek.
„Még egyszer kérdezem, az igazságként deklarált véleményedet alá tudod-e támasztani valami erősebb érvvel, mint hogy "úgy tűnik"."
Törlés- Ugyanaz a válaszom, mint az imént. Nincs ennél erősebb érvem, akinek nem „tűnik úgy", hogy minden ember számára fontos, hogy szent ügyei legyenek, annál nem tudom elérni, hogy úgy tűnjön neki. Ilyen értelemben nyugodtan hátradőlhetsz, nincs olyan érvem, amellyel téged meggyőzni reméllek.
A szentség fogalma sem biztos, hogy előbbre visz bennünket: ha a tudományt racionálisan kezelnéd, akkor nyitott lennél a tudománnyal kapcsolatos arisztotelészi és ismeretelméleti problémákra. Ha szentségként kezeled, akkor persze, hogy nem vagy rájuk nyitott, ahogy a gyakorlatban is látszik. Ami a szent ügyed útjában áll, azt félresöpröd, átugrod, mint ha nem is lenne. Régóta kitartóan azzal érvelek, hogy közöttünk nem zajlik racionális vita, mégpedig a te oldaladon lévő szentségi zárlat miatt. Logikus, hogy ha valamit érzelmi alapon kiveszel a racionális kritika alól, akkor nem fogod racionális érvek alapján visszatenni a kritizálható kategóriába. Erre csak érzelmi elköteleződésváltás vehetne rá.
Úgy kezeled a paradox helyzetedet, hogy formálisan definíciót és bizonyítékot kérsz, majd átugrod az érvet, hogy sem definíció, sem bizonyíték nem létezik semmire. Ezzel formálisan megmented a racionalitásod látszatát, hiszen úgy tünteted fel, mintha te nyitott lettél volna, csak én nem definiáltam, nem bizonyítottam. Holott a nyitottság ez esetben az ismeretelmélet elfogadását jelentené, miszerint nincs érvényes definíció, sem érvényes bizonyíték, ezt formálisan követelni zárt szentségi gondolkodásra vall.
Értelemszerűen ezt belátva veszélyezteted a szentségi integritásodat, így aztán nem számítok áttörésre. Azt sem tartom véletlennek, hogy kb. 1,5 éve ajánlottam neked Jonathan Haidt könyvét, amit azóta sem olvastál el. Az ilyesmi nem szokott a nyitottság és rugalmasság jele lenni, ahogy a szalmabábuk sorozatgyártása sem, miközben kitartasz a mellett, hogy nyitott és rugalmas vagy. Az énképed és a külső percepció közötti ellentmondás a legegyszerűbben úgy oldható fel, hogy a szent ügyedre vagy nyitott és rugalmas, másra nem, de elég tanult és művelt vagy ahhoz, hogy racionálisnak látszó érvekkel (pl. nem létező definíciót és bizonyítékot követelve) megvédd a szent ügy integritását, legalábbis egy átlagosan tanult vitapartnerrel szemben, aki elsírja magát, hogy nem tud definiálni és bizonyítani, TEHÁT neked van igazad.
Bennem egy ismeretelméletileg felkészült vitapartnerre akadtál, aki minden fogásodra tud hathatós ellenfogást, ezért vagy itt hosszasan. Irreálisan azt reméled, hogy a szokásos elmetrükkjeid valamelyikével misztikus módon még előnybe kerülhetsz. A realitás, hogy ismeretelméletileg felkészült vitapartnerek között sosem jön létre egyetértés, és egyikük sem fog ismeretelméleti előnyhöz jutni. Én régóta nem is kísérletezem ilyet szerezni veled szemben.
A gyakorlati érvem mindössze ennyi: nekem olyan modellem van, amellyel véget vethetünk a terror elleni háborúnak és a terrornak is. Neked olyan modelled van, amely fokozza a terror elleni harcot és a terrorizmust. Hogy ki melyik forgatókönyvet tartja szimpatikusabbnak, az intuíció kérdése.
Jellemző, hogy a katolikus, keresztény fundamentalista blogger vádolja az ateistának bélyegzett kommentelőt azzal, hogy "szentnek" tekint valamit (jóllehet a Te egyházadnak vannak szentjei, nekem egyházam sincs). Sokszor csináltál már ilyet; volt olyan kommented, amelyben kb. azt írtad, Te, a kereszténység promótere tudományosan érvelsz, én meg imádkozom a Szent Tudományhoz. Vicces. (Aki nem emlékszik: a vallás-tudomány vitát művitának tartom; a téma azonban most az, hogy Laci szerint az is vallásos, aki nem vallásos, mert a nem-vallás a vallása.)
TörlésEzzel együtt komolyan veszlek, emiatt viszont igenis FONTOS a szentség definíciója is és a VALLÁS definíciója is.
„a katolikus, keresztény fundamentalista blogger vádolja"
Törlés- Nézd, ezen a ponton is gyanús lehetnél magadnak. Tőlem definíciókat kérsz, ám te magad nem adsz, csak önkényesen minősítesz, és nyomod tovább az ügyedet. Érzelmileg ez teljesen érthető, bekattant a szentügyvédő mechanizmusod.
Ésszerűbb lenne, ha a liberális humanista pótvallás helyett egy rendes vallást választanál, és szembenéznél a zelóta késztetéseiddel. Egy biztos, és ezt a lelked mélyén magad is tudhatod: a tudomány nem indokolja egyetlen megmozdulásodat sem, egészen más érzelmi motivációd van.
Hogy bevallod-e vagy sem, rajtad múlik, a te dolgod. Én legfeljebb annyit tudok az ügyhöz hozzátenni, hogy a tudományról szellemileg korrekt módon nyilatkozó ember nem úgy működik, ahogy te. Sőt, a bármiről szellemileg korrekt módon nyilatkozó ember sem úgy működik. Pl. nem söpri félre az összes ésszerű érvet, nem csak támadási felületet keres, hanem érdekli az elérhető legjobb információ is. Téged az fémjelez, hogy nem érdekel az elérhető legjobb tudás, mert más a szent motivációd.
OK, visszavonom: keresztény blogger vádolja vallásossággal és szentségek imádatával az ateista kommentelőt.
TörlésDe hogy nehogy szalmabábot keress a szénakazalban, pontosítok: Jellemző, hogy a keresztény (saját bevallásod) blogger (az vagy) vádolja az ateista (egyszerűsítettem) kommentelőt azzal, hogy szentnek tekint valamit, jóllehet stb. -- Innen folytatjuk.
Mielőtt folytatnánk, Jonathan Haidt: The Righteous Mind, Yuval Noah Harari: Sapiens, A Short History of Humankind.
TörlésHa el kell olvasnom három könyvet, hogy megértsem egy gondolatodat, akkor nem értem, miért írsz blogot. Ha nem tudod a saját gondolatodat röviden és koherensen kifejteni, gond van, és nem az én olvasottságommal.
TörlésAzt gondolom, hogy a saját gondolatomat tömören és koherensen fejtettem, és valóban a tájékozottságoddal van gond.
TörlésEz csak két könyv, nem három, és nem kell elolvasnod, ha nem vagy kíváncsi az elérhető legjobb információkra, de ez esetben ne hitegesd magadat nyitottsággal.
Ismerd el, hogy nem érdekel a friss tudás, bezárult a világod. Ha nekem azt írnád, hogy tankönyvi esete vagyok XY könyvének, én bizony venném a fáradtságot, hogy megtudjam, mi is az a tankönyvi eset, és tényleg érvényes-e rám.
Te a jelek szerint másként gondolkodsz, és nem vagy gyanús magadnak. Jonathan Haidt könyvéből felvilágosodhatsz, magadra ismerhetsz. Ha visszaemlékszel, te ajánlottad korábban nekem a szerzőt, aztán egy másik kolléga is szóba hozta, és én lelkes lettem tőle, ezért is külön szégyen, hogy máig nem olvastad el.
De valszeg jobban járnék, ha tényleg rendes publikált szerzőket olvasnék... :D
TörlésAz a bajom, hogy minden előrelátó emberi cselekedetet vallásos jellegűnek tekintesz (lásd a vallásra adott munkadefiníciódat), amivel eléred, hogy lényegében minden tevékeny, előrelátó embert vallásosnak tekintesz. Ezzel tökéletesen kiüríted a "vallás" fogalmát; ha minden paraszt, aki vet, vallásos, akkor a "vallásos" nem jelent többet, mint hogy minden paraszt paraszt.
A "szentség" munkadefiníciója ugyanígy működik: senki nem tagadja, hogy az embert jellemzi az érzelmi alapállás, és nem feltétlenül dönt racionálisan vagy illeti ésszerű kritikával kedvenc politikusát, de ha a munkadefiníciód így áll, akkor a kritikátlan választó is szentként kezeli választott politikusát, és elmondható, hogy vallása szerint [insert name]ista.
Ezzel a "szentség" fogalmát is teljesen kiüresíted. Így tényleg mindenki vallásos.
Hmm, hol a fullánk? Elmarad?
TörlésNem hiszem, hogy egy haszontalan fogalommal érdemes lenne nyomulni. Ha a „mindenki vallásos valamilyen szent ügyben, csak egyesek vallás felett állónak látják magukat" állításnak nem lenne hozzáadott értéke, akkor nem fárasztanám vele magamat és az olvasókat.
Abban látom az értékét, hogy a liberális humanistákat szembesítve a rövidlátásukkal a jelen konkrét helyzetben véget vetek az Iszlám Állam elleni hadműveletnek és a terrornak. Ha a liberális humanisták az eszüket használnák vallásos fanatizmus helyett, észrevennék, hogy 1,6-1,8 milliárd szunni muszlimmal szemben erőszakos fellépéssel egy pillanatig sincs esélyük, félrepozícionálták a magukat a dogmáikkal. A „leharcoljuk a szélsőségeseiket, és a mérsékeltek majd támogatnak bennünket" stratégia kezdettől hülyeség, minél előbb ki kell jönni ebből a rögeszméből.
A jelen esetben ezért hangsúlyozom a vallásellenesek vallásos viselkedését, és lássuk be, hogy ha életeket mentünk meg keleten és nyugaton, akkor megéri efféle gondolatkísérletekbe kezdeni. A gondolatkísérlet nem is egészen az enyém, jelentős részben Jonathan Haidté, akik a '80-as évektől kutatja ezt a területet.
A fullánk az elején volt: jobban járnék, ha tényleg rendes publikált szerzőket olvasnék. Ők nem buzdítanak interaktivitásra azért, hogy aztán lehülyézzenek ha kell, ha nem.
TörlésMind you, önértékelési válságom aligha támad ettől; amikor így kiosztasz, mindig eszembe jut, mit sikerült elérnünk olyan egyszerű ügyekben, mint a fehérjék lebomlása vagy az irracionális számok.
Szerintem nem te jöttél ki jól az említett korábbi vitákból, de ezt úgysem tudjuk kettőnk között eldönteni.
TörlésSzerintem is jobban járnál, ha elolvasnád az ajánlott rendes publikált szerzőket. Utána már a posztjaim ellen sem kapálóznál kézzel-lábbal, hanem magadra ismernél a vakhitű szentügyűek között. :)
"Ha nekem azt írnád, hogy tankönyvi esete vagyok XY könyvének, én bizony venném a fáradtságot, hogy megtudjam, mi is az a tankönyvi eset, és tényleg érvényes-e rám."
TörlésAkkor ajánlom, hogy minél hamarabb derítsd, mire ébredt C.G.Jung egyik páciense egy reggel. Még jól jöhet "az elérhető legjobb információ", László.
György, te is ébredhetsz arra egy reggel, hogy olyat reggelizel, amit én ma. Fontos, hogy kinyomozd, mit reggeliztem? Egyszerűsíti a dolgok menetét, ha megírod konkrétan, mit szeretnél mondani.
TörlésFigyeld meg, hogy én konkrét könyvet ajánlottam, ráadásul a szerzőt maga Török kolléga ajánlotta nekem, csak aztán nem olvasta el. Nem kell nyomoznia utána, megmutattam már neki személyesen, e-könyvben is azonnal letölthető. Szóval, milyen releváns dolgot szeretnél konkrétan közölni?
Ha megtalálom a könyvet, amiben leírja, megadom neked a címét.
TörlésA fehérjék lebomlása vitában arra jutottunk, hogy a fehérjék NEM széndarabkákra bomlanak. Az élet "misztériuma" ügyében ugyanazt írtad meg, mint három éve, csak kevesebb támadható példával, viszont ugyanazokkal az ezerszer cáfolt kreacionista érvekkel (egyszerűsíthetetlen komplexitás, első mozgatós special pleading fallacy). Az konstatálható, hogy a természettudományos hozzáértésed nem nőtt, és azt nem lehet ismeretelméleti köddel pótolni (ahogy a színikritikus se tud rendezni).
VálaszTörlésAz irracionális számokról szóló vitánkat dióhéjban megbeszéltem egy katolikus pappal, aki Szegeden matematikát tanít; nem kell kettőnknek egyezségre jutni, nekem elég egy olyan ember véleménye, aki a matekhoz is ért, miközben nem "ateista tudós", hanem a Te egyházad felszentelt papja. Lehet, meg tudná világítani az elmédben azt is, hogy egy szám nem annak függvényében "létezik" vagy nem, hogy mennyi ideig tart kiszámolni.
Törlés