A politika (egyebek mellett) a mosóporreklámok színvonalán álló tömegek mozgatásának művészete. Remekül illusztrálja ezt a pedofiltörvény körüli elbeszélős polémia.
A mosóporreklámok színvonala: vízben úszó fehér golyócskák villámokkal szétlövik a felnagyított szövet rácsain kapaszkodó szennyeződéseket, miközben a képernyőn megjelenik a "csúcsszuper" mosópor neve. Aki (a választók nagy többsége) lelkesen rohan érte a boltba, az a mosóporreklámok színvonalán áll. A sikeres politikusok felismerték, hogy a koszt villámmal irtó golyók szintjén kell kommunikálni a tömeggel, ha 50,1%-os támogatottságot akarnak elérni.
Proxiháború: közvetett háború, amelynek irányítói a háttérből mozgatják a harci cselekményeket, közreműködőket uszítanak egymás ellen. A közreműködők esetünkben a mosóporreklámok színvonalán álló, húzogatható érzelmi szálakkal felszerelt választói tömegek.
A kormányzati kommunikációban a pedofiltörvény fehér golyócskái az érzékenyítés rácsaiba kapaszkodó genderlobbistákat veszik célba. Az ellenzéki kommunikáció fehér golyócskái a pedofília ürügye mögé bújó homofób koszszencsékre szórnak villámokat. A két rivális szurkolói pedig veszik a fehér golyót, mint a cukrot. Olyan szinten hat rájuk az érzelmi mozgatás, amilyenen a racionális érvek nem tudnának.
A közélet logikája viszont e szint felett, az érzelmi mozgatás hátterében álló forgatókönyvek kontrasztjában tárul fel: a kormányzati szakértők szerint az LMBTQi érzékenyítés atomizálja (egyénekre bontja) a társadalmat, amely identitás- és létszámválságba kerül, amire a migráció lesz a válasz, az érdekből balra szavazó migránsok bebetonozzák a baloldal hatalmát, miközben a ma ismert nyugati társadalmak összeomlanak. Ezt a forgatókönyvet kell fehér golyócskás kommunikációval szétlőni, és egyúttal az összeomlás elleni garanciaként pozícionálni a jobboldalt. Az ellenzéki szakértők forgatókönyve: a jobboldal folyamatosan ellenséget keres és kreál, a kisebbségek ellen fordítja a többséget, így akadályozza a társadalom igazságossá válását, és betonozza be a hatalmát. Ezt a forgatókönyvet kell fehér golyócskás kommunikációval szétvillámozni, és egyúttal az igazságosság letéteményeseként pozícionálni a baloldalt. A forgatókönyvek nem tehetők pontról pontra egymás mellé, két eltérő tartalmú és csomagolású narratívatermékről beszélhetünk, kb. Utolsó mohikán vs. Piroska és a farkas jelleggel.
Ha az élet fekete-fehér lenne, akkor az egyik forgatókönyv teljesen tényszerűnek, a másik teljesen tényszerűtlennek lenne mondható. Az egyik narratíva lényegében igaz, a másik lényegében hamis lenne. A komplex valóság tükrében azonban egyikről sem lehet ilyet kijelenteni: mindkettőben van valami, mindkettőnek van színe és fonákja, és az Igazság a forgatókönyvek dinamikus egyensúlyában teljesedik ki, azaz amint az egyik narratíva lényegesen tényszerűbbnek tűnik a másiknál, célszerű arra szavazni, hogy a másik narratíva szakértői önvizsgálatot tartva tényszerűbbé tegyék a sajátjukat, begyűjtve az ezért járó többletszavazatokat, és így tovább, a demokratikus idők végezetéig.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése