Miért alapíts családot

Egy sikeres sportoló nem fogadta el a felkérést, hogy a magyar családprogram arca legyen, mert... Mert nem vagyunk elég gazdagok, nem elég jó az oktatás, az egészségügy, nem elég szép a jövő, és mert egyedülálló anyaként talán nem is mutat fel jó példát. Megfontolandó érvek ezek.

Egyben végiggondolandók is.

A történelem során az emberek nem azért alapítottak családot, mert elég gazdagok voltak, mert jó volt az oktatás, az egészségügy, mert rózsás jövő kecsegtette őket. Azért alapítottak családot, mert a nemi ösztönüket megélve a gyermekáldás biológiai realitás/kényszer volt, a gyermeknevelést pedig kétszülős, illetve klán típusú családmodellben lehetett a legkevesebb energiával megoldani. A fogamzásgátlás látszólag hatalmas előrelépést hozott, azonban kihívássá tette a létszámfenntartást, és ha ezt a kihívást nem tanuljuk meg kezelni, akkor utónézetben akár visszalépésnek is bizonyulhat.

Így a sportolói érvekből egy marad: a személyes jó példa hiánya. Talán még az is végiggondolandó: a mai kor vívmányának tűnhet, hogy - nem özvegység, hanem szuverén döntés okán - egyedülállóként is lehet gyermeket nevelni. Éppen csak, kínkeservesen. Nincs az a jóléti állam, ahol ez panaszmentesen könnyű, vagy jó móka lenne. Így az egyszülős családmodell, minden tényezőt megfontolva, inkább délibáb, mint jó életminőség mellett megélhető valóság.

A kétszülős és létszámfenntartásra alkalmas családmodell olyan, mint a demokrácia: messze nem tökéletes, csak még nem sikerült nála jobbat találni. A sportolói érvelés is ezt erősíti meg, mandínerből.

Amerika, '56, mit mondott Orbán Balázs

A 444 szerint – felháborító módon – azt, hogy nem kellett volna védekezni az oroszokkal szemben...

Ehhez képest Orbán Balázs mintha valami mást, valami bonyolultabbat, mégis érthetőbbet mondott volna.

Hogy mit, azt hallgassa meg az olvasó itt, 14:00-tól.

Bokszbajnok a kifutón?

Szenzációként tálalja a Vogue Imane Khelif divatbemutatón való részvételét, ahol sztárok társaságában fényképezték, mintegy hitet téve nőisége, és így a női mezőnyben bokszolása mellett. Ezzel azonban fontos tényt hagynak figyelmen kívül.

Jelesül, hogy a női mezőny nem természeti adottság, nem volt mindig. Azért lett, hogy a férfiaknál (átlagban) gyengébb testi adottságú nőknek is legyen esélyük sportsikerre, hadd győzzenek ők is a saját kategóriájukban.

Mi sem lenne egyszerűbb, mint mindenkit egyetlen mezőnyben versenyeztetni. Aztán győzzön a jobbik, aki gyakorlatilag soha nem lenne nő. Ha végignézzük bármelyik időszak világ- és olimpiai csúcsait, a nők összes erősportrekordja elmarad a férfiaké mögött. Néha kicsit, többnyire jelentősen.

Valójában ezért nem szabad férfialkatú nőnek indulnia a női mezőnyben: álljon helyt a férfiak között, hagyjon sikerlehetőséget a vitán felül álló módon nőknek. A Khelifet felkaroló sztárok benézték: ez az ügy nem a nemek egyenlőségéről (konkrétan a férfikülsejű nők nőkülsejű nőkkel való egyenlőségéről) szól, hanem a nők sportsikerének lehetőségéről, amit az a vívmány teremtett meg, hogy elkülönülten versenyezhetnek. Így is mondhatjuk: a női esélyegyenlőség lényegéhez tartozik a sportbeli szegregáció.

Aki arra szavaz, hogy női mezőnyben indulhasson bárki, aki valamilyen – nem egyértelmű – értelemben nőnek mondható, az nem hős, hanem visszacsinálja az eddigi vívmányt, megfosztja a nőket a sportesélyektől.

Összegezve: Imane Khelif tekinthető orvosilag és jogilag nőnek, azonosíthatja magát tetszőleges neműnek, összes emberi joga maximálisan tiszteletben tartandó, csak arra ne kapjon lehetőséget - a gyakorlatias józan ész nevében -, hogy női mezőnyben erősportoljon.