Szenzációként tálalja a Vogue Imane Khelif divatbemutatón való részvételét, ahol sztárok társaságában fényképezték, mintegy hitet téve nőisége, és így a női mezőnyben bokszolása mellett. Ezzel azonban fontos tényt hagynak figyelmen kívül.
Jelesül, hogy a női mezőny nem természeti adottság, nem volt mindig. Azért lett, hogy a férfiaknál (átlagban) gyengébb testi adottságú nőknek is legyen esélyük sportsikerre, hadd győzzenek ők is a saját kategóriájukban.
Mi sem lenne egyszerűbb, mint mindenkit egyetlen mezőnyben versenyeztetni. Aztán győzzön a jobbik, aki gyakorlatilag soha nem lenne nő. Ha végignézzük bármelyik időszak világ- és olimpiai csúcsait, a nők összes erősportrekordja elmarad a férfiaké mögött. Néha kicsit, többnyire jelentősen.
Valójában ezért nem szabad férfialkatú nőnek indulnia a női mezőnyben: álljon helyt a férfiak között, hagyjon sikerlehetőséget a vitán felül álló módon nőknek. A Khelifet felkaroló sztárok benézték: ez az ügy nem a nemek egyenlőségéről (konkrétan a férfikülsejű nők nőkülsejű nőkkel való egyenlőségéről) szól, hanem a nők sportsikerének lehetőségéről, amit az a vívmány teremtett meg, hogy elkülönülten versenyezhetnek. Így is mondhatjuk: a női esélyegyenlőség lényegéhez tartozik a sportbeli szegregáció.
Aki arra szavaz, hogy női mezőnyben indulhasson bárki, aki valamilyen – nem egyértelmű – értelemben nőnek mondható, az nem hős, hanem visszacsinálja az eddigi vívmányt, megfosztja a nőket a sportesélyektől.
Összegezve: Imane Khelif tekinthető orvosilag és jogilag nőnek, azonosíthatja magát tetszőleges neműnek, összes emberi joga maximálisan tiszteletben tartandó, csak arra ne kapjon lehetőséget - a gyakorlatias józan ész nevében -, hogy női mezőnyben erősportoljon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése