Egy sikeres sportoló nem fogadta el a felkérést, hogy a magyar családprogram arca legyen, mert... Mert nem vagyunk elég gazdagok, nem elég jó az oktatás, az egészségügy, nem elég szép a jövő, és mert egyedülálló anyaként talán nem is mutat fel jó példát. Megfontolandó érvek ezek.
Egyben végiggondolandók is.
A történelem során az emberek nem azért alapítottak családot, mert elég gazdagok voltak, mert jó volt az oktatás, az egészségügy, mert rózsás jövő kecsegtette őket. Azért alapítottak családot, mert a nemi ösztönüket megélve a gyermekáldás biológiai realitás/kényszer volt, a gyermeknevelést pedig kétszülős, illetve klán típusú családmodellben lehetett a legkevesebb energiával megoldani. A fogamzásgátlás látszólag hatalmas előrelépést hozott, azonban kihívássá tette a létszámfenntartást, és ha ezt a kihívást nem tanuljuk meg kezelni, akkor utónézetben akár visszalépésnek is bizonyulhat.
Így a sportolói érvekből egy marad: a személyes jó példa hiánya. Talán még az is végiggondolandó: a mai kor vívmányának tűnhet, hogy - nem özvegység, hanem szuverén döntés okán - egyedülállóként is lehet gyermeket nevelni. Éppen csak, kínkeservesen. Nincs az a jóléti állam, ahol ez panaszmentesen könnyű, vagy jó móka lenne. Így az egyszülős családmodell, minden tényezőt megfontolva, inkább délibáb, mint jó életminőség mellett megélhető valóság.
A kétszülős és létszámfenntartásra alkalmas családmodell olyan, mint a demokrácia: messze nem tökéletes, csak még nem sikerült nála jobbat találni. A sportolói érvelés is ezt erősíti meg, mandínerből.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése