Az előző bejegyzés alapján belátható, hogy a nemi szerep lényegében nem társadalmi konstrukció, így nem is módosítható szabadon. Ez új fogalmi keretbe helyezi, de nem teszi teljesen haszontalanná a gender-projektet. Ha űrszondát indítunk a Mars egyik holdjára, amelyről kisvártatva megtudjuk, hogy nem létezik, ám az űrszonda számos újítást hoz az életünkbe, akkor az orbitális tévedésre alapozott expedíció mérlege mégis lehet pozitív.
Egyrészt a gender-projekt alapvetése kontrafaktuális és illogikus, másrészt a nyugati társadalmak többségére jellemző létszámfogyás valós jelenség, amelynek kezelése hasznos és szükséges – párhuzamosan figyelve bolygónk és a nagy ellátó rendszereink fenntarthatóságára*. A létszámfogyás hátterében pedig főként a nők változóban lévő világlátása és ezzel összefüggő elégedetlensége áll: kiterjesztett társadalmi szerepet, több megbecsülést kívánnak az otthon falain kívül, nem különösebben aggódva, hogy ha – egyéb elfoglaltságaik miatt és törekvéseik közepette – ők nem, akkor vajon ki szüli meg és gondozza a (fentiek szerint mérlegelt) létszámfenntartáshoz szükséges gyermekeket.
A férfiak eddig nem tudtak olyan új szerepmegosztási javaslatot (New Gender Deal-t) letenni az asztalra, amely a nők tetszését elnyerte volna, így párkapcsolati és össztársadalmi patthelyzet alakult ki. A szembenálló felek tapasztalják, hogy az együttműködési hajlandóság hiánya immár alapvető egzisztenciális veszéllyé nőtt, ám az előrelépés útját még nem látják.**
A gender-projekt a nemek közötti új egyensúly és társadalmi együttműködés segédeszközeként is felfogható: a nemi szerep lényegében evolúciós, akaratlagosan csak kis mértékben módosítható, ám ezt a kevés mozgásteret maximálisan kihasználva kidolgozhatunk egy nyertes-nyertes ajánlatot, amely fenntarthatóságot, társadalmi békét és jólétet eredményez.
Talán nem túlzás a mai patthelyzetet sztrájkhoz hasonlítani: a dolgozók kevésbé honorált fele munkabeszüntetéssel tiltakozik az alacsony megbecsültség ellen, akár a teljes munkahely megszűnésének veszélyét is vállalva. A magasabban honorált másik fél átadhatja a jövedelmének akkora részét, amekkorától újra felveszik a munkát, ennél többet nem tehet, ugyanis a két csoport egyike sem tudja lényegében átvenni a másik munkakörét. (A munkáltató ebben az összefüggésben az evolúció, őt lehetne hibáztatni az eltérő adottságokért, ha lenne ennek értelme.***)
Az eddigi folyamat arról szólt, hogy 1. a felek a saját igényeiket hangoztatják, a másik fél érdemi meghallgatása nélkül; 2. a férfiak némi részt vállalnak a négy fal közötti feladatokból, de női nézetben messze nem eleget; 3. átengednek némi gazdasági-társadalmi szerepet, szerintük máris túl sokat, a nők szerint ellenkezőleg. A kiegyezési folyamat következő lépése az lenne, hogy a nők tegyenek létszámfenntartási ajánlatot: milyen feltételekkel lennének készek újra együttműködni társadalmaink fenntartásában, elfogadva a biológiai evidenciát, hogy a férfiak nem szülnek és szoptatnak, mert ez nem fejben dől el.
A sztrájkhasonlattal zárva: közeledik a pont, amikor a folytatólagos munkamegtagadás tömegnyomorral fenyeget, közös érdek tehát mielőbb kialkudni a New Gender Dealt, segédeszközként felhasználva a gender-projektet.
*Ha létszámcsökkentéssel szeretnénk védeni az ökoszférát, logikusan ott kell ezzel az ötlettel fellépnünk, ahol a növekedés van (Afrika, Ázsia), ahol ugyanis csökken és öregszik a népesség (Európa), ott már a nyugdíjrendszer fenntarthatósága az irányadó.
**A bevándorlás akkor sem oldaná meg az európai létszámhiányt, ha a bevándorlók esetleg átvennék az európai értékrendet – amitől ők is fogyni kezdenének. Ott működik jól (USA, Kanada, Ausztrália), ahol nem szükséglet, hanem minőségi lehetőség a beilleszkedni hajlandóknak.
***Az emlősfajok nőstényei megtölthetnék az evolúció panaszládáját "sok évmilliós sérelem és felháborító igazságtalanság, hogy pont nekünk kell szülnünk: nem leszünk tovább szülőgépek!" témájú levelekkel, ha képesek lennének erre, és az evolúciónak lenne panaszládája, és ha ettől változást lehetne remélni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése