A keresztények nem kobozzák el az ateisták gyerekeit arra hivatkozva, hogy az ateizmus családon belüli erőszak. Az ateisták viszont elkobozhatják a keresztények gyerekeit arra hivatkozva, hogy a kereszténység családon belüli erőszak. A keresztények nem állítanak bíróság elé 90 éven felüli embereket 70 évvel korábbi bűncselekményekért. A nem keresztények azonban ezt megtehetik. Erkölcsileg, technikailag és jogilag teljesen igazuk is van. Mégis, a keresztények hallottak már irgalomról, megbocsátásról, megbékélésről, a nem keresztények meg kevésbé.
A keresztények „rémtetteiről" mindenki tud, de kevesen tudják, hogy ezek döntő többsége városi legenda, amely minimális kutatással alaptalannak bizonyul. Távirati stílusban: a keresztes hadjáratok a muszlim terjeszkedés elleni honvédő küzdelmek voltak; Közép-Amerika lakosságát nem a hódítók, hanem az abban a korban teljesen ismeretlen vírusok tizedelték meg; a „rettegett" inkvizíciónak nagyságrendekkel kevesebb áldozata volt, mint hasonló időszakban egy miniállam köztörvényes büntetésvégrehajtásának; az AIDS-et nem a pápa terjeszti Afrikában, hanem a védekezés nélküli promiszkuitás, aminek semmi köze a pápa által javasolt értékrendhez. Slusszpoén: a keresztények állítólag hajlamosak az antiszemitizmusra. Khm. A valóság ezzel szemben az, hogy a keresztények a szemita Messiás szemita apostolait követik szemita szent iratok alapján, és a szemiták Istenétől remélnek üdvösséget.
Sokan vélnek biztosra tudni egy csomó negatívumot a kereszténységről, ám kevesen néznek utána a tényeknek. Még kevesebben használják a szemita Messiás által tanított egységes mércét: Izraelben modernnek és demokratikusnak számít, hogy az állam és a rabbinátus elválaszthatatlan egymástól, míg az ennél lazább összefonódás mindenhol máshol tűzzel-vassal irtandó sötét középkornak számít.
A tájékozatlanság és az egységes mérce hiánya miatt van, hogy sokan szembenéznek a keresztény többségű demokrácia állítólagos veszélyeivel, ám a nem keresztény többségű alternatívák tényleges veszélyeivel kevesen mernek szembenézni. Márpedig a nem keresztény többségű alternatívák komoly veszélyekkel - gondolatrendőrséggel, véleménydiktatúrával, a másként gondolkodás kiszorításával - járnak.
A keresztény hatalomgyakorlással kapcsolatos alapkérdés a következő. Melyik a jobb 49,9% számára: ha 50,1% keresztény irányít demokratikusan, irgalmasan, megbocsátóan, toleránsan, embertársi szeretettel, sokszínűségre törekedve, vagy ha 50,1% nem keresztény irányít irgalmatlanul, szeretetlenül, intoleránsan, kizárólagosságra törekedve? Mikor vesszük észre, hogy az Istentől és a kereszténységtől eltávolodó „felvilágosult", „tudományos", „humanista" 20. század nem jött be az emberiségnek? Nem kicsit, nagyon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése