Mármint, Lánczi Andrástól. Ajánlott elolvasni ezt a beszélgetést vele. Mélyinterjú és mély interjú is egyben, több napi elmélkedésre elegendő gondolatanyaggal.
Tartsunk pár perc szünetet itt, míg elolvassuk azt ott. Az alábbi írás ugyanis derivatív, belőle származtatott. Jó lenne (rövid idő alatt jóléti ugrást eredményezne), ha Lánczi András szintjén folyna a közgondolkodás.
Mindössze három tekintetben egészíteném ki.
1. A gazdaság nem csupán modern machiavellizmusként értelmezhető: konstruktívabb jólétteremtő gépezetként értelmezni. A gazdaság a jóléti együttműködés csodálatos kerete, azonban odafigyelést igényel. Nagy betonkeverő géphez hasonlít: remek dolog, ha észszerűen használjuk (stabil helyre állítjuk, megfelelő arányban teszünk bele sódert, cementet, vizet), de nem fektethetjük az ágyukba, nem állíthatjuk fel a porcelánboltban, stb., mert nem önműködő fétis. A gazdaság használata közben gondolkodni is kell (ami evidencia lenne, ha az lenne...).
2. A technika nem feltétlenül öli meg a gondolkodást: a kenyérsütő gép feleslegessé tette, mégsem ölte meg a hagyományos kovászolást, hanem izgalmas értelmiségi hobbivá emelte. A technika világában is népszerű értelmiségi "feladat" marad a gondolkodás.
3. A liberálisok nem lesznek kommunisták attól, hogy nem minden irányba maradéktalanul liberálisak, mert a kirekesztők kirekesztése megérvelhető. A demokrácia megszüntetésére törekvő pártokat kizárni a parlamentből összeegyeztethető a liberalizmussal és a demokratasággal is, csak kontraproduktív (a nyílt vita gyengíti őket, míg a föld alá kényszerítés erősítené). A Trumpot letiltó közösségi oldalakkal zéró gond lenne, ha a nekik szimpatikus ügyek felelőtlen figuráit is letiltanák, vagy (ami még jobb) ha mindkét irányban megelégednének a posztokra montírozott figyelmeztető feliratokkal. Az USA vagy eléri, hogy a technológiai óriáscégek szenvtelen technokrataként működjenek, vagy hozzánk hasonlóan, ott is kiépül egy alternatív infrastruktúra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése