A hidegháború végével az ideológiák szerepe megszűnt, mivel a győztes kapitalizmus organikusan alakul, azaz nem kell kitalálni és kényszerrel bevezetni. Soha senki nem találta ki, hogy „mostantól legyen kapitalizmus”, az van és működik magától, termeli a jólétet. A kapitalizmus korlátozását ellenben számtalanszor kitalálták már, és egyszer sem jött be, minden alkalommal lerontotta az életszínvonalat.
Ezt persze nem kötelező belátni, így a „haladó” értelmiségnek fájó hiányérzete támadt; egy spontán jólétet termelő rendszer elveszi a kitalálók és kényszerrel bevezetők kenyerét. Azóta is dolgoznak a megoldáson: mindig legyen új (esélyegyenlőségi, történelemszemléleti, párkapcsolati, stb.) ideológia, amire hivatkozva ugráltatni és kényszeríteni lehet a társadalmat, hogy ne unatkozzon már a jólétben.
Klasszikus vicc: Egy csapat úttörő lelkesen számol be aznapi jó cselekedetéről. Átvezettek egy idős nénit a zebrán. Miért kellett ehhez egy egész csapat – csodálkozik a hallgató. Hát, mert nem akart átmenni. Efféle „jó cselekedetekkel” foglalkozik a „haladó” értelmiség: folyton át akarja tolni a társadalmat egy szerintük jó irányba vezető zebrán. A társadalom meg ellenáll.
Az ideológiának tehát van (bár ne lenne!) szerepe a közéletben, ugyanis szemellenzőként működik. Akinek világnézete van, annak korlátozott a világlátása. Akinek meg világlátása van, az sosem tud megfelelni a világnézeti elvárásoknak, sosem lesz kellően tiszta ideológiájú, kellően elkötelezett világnézetileg.
Érdekes összefüggés, hogy az iskolázottság mintha arányban állna az ideológiai késztetéssel, ez magyarázhatja az értelmiség és a nép egésze közötti ellentétet, ami a teljes nyugati civilizációban megfigyelhető. Minél diplomásabb egy illető, annál inkább kirajzolódik a fejében az útvonal, amin végigtolná a társadalmat; annál határozottabb a világnézete, a világlátása rovására. Annál inkább felháborodik, hogy a világlátással rendelkező „tanulatlan” többség nem vevő az ideológiájára. Ez nem hungaricum, hanem általános nyugati jelenség.
A tanulság Választási ismeretek szempontjából: ahol van spontán működő megoldás, ott az ideológia felesleges, sőt káros. Tanulni azonban fontos és előnyös. Ám a tanulás a jelek szerint fokozza az ideológiai buzgalmat. Most akkor tanuljunk, vagy ne tanuljunk? Persze, hogy tanuljunk, sokat, lelkesen. Mert a tanulás a jövedelmet is fokozza, így jólétnövelő.
Csak fogjunk gyanút, hogy esetleg agyunkra ment a tanulás, amikor haragudni kezdünk „tanulatlan” választótársainkra, amiért nekik világlátásuk van.
Történelmi baklövések illusztrálják, milyen az, amikor egy kétségkívül nagyon okos embernek bizonyos szempontból tényleg agyára ment a tanulás: 1. Platón több száz oldalas könyvet írt a szerinte tökéletes államról, amellyel kapcsolatban rögzíti, hogy a művészet be lesz tiltva benne, mert a művészek (költők, színészek, énekesek) túloznak és lódítanak; 2. Thomas Moore Utópiájában pedig az ékszerek lettek volna betiltva, mert a szerző szerint feleslegesek, indokolatlan a testünket hiú módon ékítgetni.
Számos közelmúltbeli „benézéssel” folytathatnánk a sort, de a cél inkább a rálátás megszerzése, azaz hogy világlátásra törekedjünk inkább, és tiszteljük (a néha tanulatlanul is) világlátó szavazótársainkat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése