Kit ne zavarna a politika hangossága és érzelmi túlfűtöttsége? A politikusokon kívül, akik ebből élnek (nem is rosszul), mindenkit zavar. Ugyanakkor, megvan annak a logikus oka és háttere, hogy pont így működik, és nem másképp.
Az egyetemes választói jog vezet ehhez az anomáliához, ugyanis a naiv választói közönségnek a legalsó IQ-tartományát kell megcélozni és érzelmileg megszólítani a sikerhez, onnan jön a legtöbb szavazat.
Aki magasabb IQ-tartományban kampányol, az veszít. Aki nem érzelmi, hanem esetleg értelmi érvekkel próbálkozik, szintén veszít. A sikeres politikus szükségszerűen alacsony IQ-jú és érzelmekhez szóló érvekkel dolgozik tehát.
Mi lenne, ha a választói jogot választási ismeretekhez és azokból letett vizsgához kötnénk? Olyan változást hozna, mint ha egy vállalati tendert a söröző közönsége helyett szakemberek értékelnének, átgondolt szempontok szerint, és nem érzelmi zaklatottságban össze-vissza vagdalkozva.
A következő sorozat ilyen szempontokat vázol fel. Mi szerepelhetne egy Választási ismeretek vizsga tananyagában?
Nem jár ez olyan kockázattal, hogy „aki a pályát tervezi, a felé lejt”? Valószínűleg igen, így aztán a tananyagot nem írhatja egyetlen ember vagy érdekcsoport, csakis ellenérdekelt érdekcsoportok közös munkája, kompromisszuma lehet.
A sorozat ennélfogva vitaindító, hátha ellenérdekeltek is kedvet kapnak és beszállnak a maguk szempontjaival így, a 2026-os országgyűlési választás előtt bő egy hónappal.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése