A jövedelmek „igazságos” „elosztása” újra kordivat lett, de csak mert elfelejtettük a mérhetetlenül sok igazságtalanságot, amit az előző próbakörben okozott. Az elméleti „igazságosságnak” volt rá 70 éve, hogy kibontakozzon - nem sikerült, így az egyetlen jó dolog benne az összeomlása lett.
A tőkés társadalmi berendezkedéstől nem elméleti malasztot, hanem gyakorlati jólétet várhatunk, „igazságos” „elosztást” nem, mivel éppen attól lesz jólét, hogy ki-ki magának termel ahelyett, hogy másokét(!) akarná erővel elosztani. A másoké fontos kulcsszó, mert semmi gond nem lenne, ha az „igazságosság” harcosai a sajátjukat osztanák... apropó, ha következő alkalommal szóba hozzák a szociális érzékenységet, emlékeztessük őket erre: a magadéból igazságosságoskodj, a másét hagyd békén.
Fontoljuk meg, hogy a tőkés termelés is igazságos a maga gyakorlatias módján, összeegyezteti a jólétet az igazságosság elérhető fokával: 1. a jövedelem nagyjából arányos a befektetett erőfeszítéssel; 2. az általános jólét nagyságrendekkel haladja meg az „igazságosan” „elosztó” társadalmakét; 3. aki tőkés társadalomban „mélyszegény”, az lényegesen jobban él, mint a kommunizmusban a középosztálybeli; 4. a magántulajdon tiszteletben tartása felel meg a „ne kívánd embertársad vagyonát” parancsolatnak, amelynek megszegése már annyi bajhoz vezetett.
Röviden számoljunk le két téveszmével: 1. miszerint az őskeresztények egyfajta kommunista vagyonközösséget hoztak volna létre mintául az utókornak - Szent Pál ugyanis olyan rövid időn belül várta a világvégét, hogy nem csak a párkapcsolatok létesítését tartotta feleslegesnek arra a kis időre, hanem ha létezett volna, akkor a tartós tejről is lebeszéli az őskeresztényeket; ám a mindennapok valóságával szembesülve ugyanő alkotta meg az „aki nem akar dolgozni, ne is egyék” elvet. Szó sincs tehát arról, hogy az őskeresztények hosszú távra vagyonközösségben gondolkodtak volna. 2. Miszerint a kommunisták félreértették volna Marxot - Marx kizsákmányolásmodelljében a vállalkozó munkájának értéke NULLA, vagyis azt feltételezte, hogy az Apple cég értékét 100%-ban a fizikai dolgozók állítják elő, és Steve Jobs-nak semmi szerepe benne, ő csupán „kizsákmányolja” a proletárjait. Ez olyan fokú dilettantizmus, mint manapság Marxot sztárolni, illetve azt feltételezni, hogy a modellje bármilyen formában működőképes.
Térjünk vissza az előző posztban említett „hatalmas a mélyszegénység” érvre: a kapitalizmus az erőfeszítéssel (tanulással, munkával, iparkodással) nagyjából arányos jövedelmet ígér, és nem ígér megmentést a szorgalmatlanság következményeitől. Vigasz azonban, hogy a kapitalista „mélyszegénység” magasabb életszínvonalú, mint a kommunista jólét, és hogy jó egyéni életdöntésekkel könnyedén elkerülhető, mert a tőkés társadalmi szerkezet mint olyan NEM igazságtalan: nála csak igazságtalanabbat lehet kialakítani.
Egy másik bevett szociálisan érzékenyítő érv, hogy a gazdagság felülről nem csorog le alulra, tehát eljött a forradalmi változások ideje – nem jött el, mert nem Steve Jobs vagyonának kell lecsorognia, hanem Gipsz Jakabnak/Johannának kell felfejlődnie Steve Jobs szintje irányába, és amennyire sikerül, azzal arányosan máris megvalósulnak a jóléti ambiciói.
A tudatos választó a fentiek alapján dönthet, hogy a továbbiakban is lelkesen támogatja a tőkés berendezkedést mindenki jóléte érdekében, vagy inkább arra szavaz, hogy nyitott kaput döngetve, a saját vagyonából továbbra is szabadon igazságoskodhasson. Kár, hogy utóbbi alternatívát senki sem kínálja, minden „elosztó” csak a mások vagyonára pályázik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése