Érdekes javaslattal állt elő a szerző, miszerint kizárólag bejegyzett élettársi kapcsolat legyen, haladjuk meg a házasságot, és ezzel a „ki kivel házasodhat” vitát is.
A javaslat mellett szól, hogy a Brian élete című filmből ismerős vidám idill felé terelné a társadalmat.
Ellene pedig többek között az szól, hogy pillanatnyilag a társadalom a demográfiai fenntarthatóság szintje alatt van, és ez az „idill” veszélyezteti a nagy ellátó rendszerek működését, végső soron az egész társadalom fennmaradását.
Ugyanakkor történelmi tapasztalat, hogy jelenségszinten minden kultúrában létezett a felnőttek közötti, kölcsönös beleegyezésen alapuló homoszexuális viselkedés, kár lenne ezt tagadni, azaz jogszabállyal tiltani (még jó, hogy nem is tiltjuk).
Ezzel párhuzamosan minden kultúrában ünnepelték a heteroszexuális párkapcsolatok társadalmilag elfogadott formáját, a házasságot. Ezt is kár lenne tagadni, azaz jogszabályilag eltörölni.
Továbbá, a homo- és heteroszexuális kapcsolatok közé egyenlőségjelet téve nem kevesebbet állítanánk, mint hogy a fő szabályként gyermekáldással járó heteroszexuális házasság ugyanolyan, mint a gyermekáldással fő szabályként nem járó homoszexuális párkapcsolat. Ez nonszensz lenne.
A társadalmilag elfogadott párkapcsolatokkal rendesen együtt járó vagyoni szabályok alapja az a feltevés, hogy fő szabályként vér szerinti gyermek várható, akit várhatóan inkább az anya fog gondozni és nevelni, mint a kenyérkereső apa, aki ezáltal anyagi előnybe kerül. A házassággal kapcsolatos vagyoni szabályok nagyrészt az anya vagyoni hátrányát igyekeznek csökkenteni, mintegy kompenzálva őt a gyermeknevelésben vállalt többletszerepért.
Ha egy párkapcsolatból fő szabályként nem várható vér szerinti gyermek, akkor a fenti helyzet sem alakul ki fő szabályként, vagyis a tetszőlegessé bővített párkapcsolat anyagi szabályai értelmüket vesztik, kiüresednek. Ha fő szabályként nem várható anyagi aszimmetria a felek között, mivel mindketten ugyanakkora lehetőséggel rendelkeztek a munkavégzésre és vagyonszerzésre, akkor nincs mit kompenzálni, legalábbis egy homoszexuális vagy egy gyermektelen heteroszexuális kapcsolatban.
Ellenben egy vér szerinti gyermeke(ke)t nevelő heteroszexuális kapcsolatban továbbra is van és lesz vagyoni aszimmetria, erre a szegmensre nézve igazságtalan és méltánytalan lenne megszüntetni a jelenlegi vagyoni szabályokat.
Ám ha a párkapcsolatok közötti gyakorlati különbségekkel szembenézve differenciált szabályokat alkotunk, máris reprodukáljuk a mai differenciált helyzetet – nem tűnik hasznosanak úgy tenni, mint ha kapcsolat és kapcsolat között nem lenne különbség, majd a tényleges különbségek alapján mégis megkülönböztetni őket.
Következésképp, Krasznahorkai Emma javaslata két lépésben berúgott öngólt eredményezne; olyan lenne, mint első lépésben kötelezővé tenni a puding szó angol értelemben vett használatát és futólag örülni, hogy végre nincs különbség fasírt és vaníliás puding között. Majd második lépésben mégiscsak megkülönböztetni egymástól a sós és édes változatot, mondván, hogy kovászos uborkát speciel az egyikhez szoktunk tálalni.
Tanulság: nem minden különbségtétel haszontalan és értelmetlen; van úgy, hogy éppen a hétköznapi ésszel nyilvánvaló különbség tagadása lenne haszontalan és értelmetlen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése