Miért vesztett a Fidesz

Spoiler: inkább a körülmények összejátszása, mint a belső hibái miatt.

Nézzük először a belső hibákat.

1. Az autoriter vezetőkultusz, a sorból kilógók leárulózása - ez tényező, de nem lehetett döntő, hiszen Magyar Péter fokozottan autoriter és ellentmondást nem tűrő személyikultista, ám egyelőre nincs közfelháborodás, nem durrognak sorra az agyi biztosítékok, vagyis ez önmagában nem vezet vereséghez.

2. Orbán Viktor meghízott - ez érthető a rengeteg stressz miatt, és persze a kampányban jobban mutat egy slank jelölt, de a szavazók többsége azért átlátja, hogy a választás győztese nem milánói divatbemutatóra megy, hanem Magyarországot fogja vezetni, tehát önmagában ez sem lényeges oka a vereségnek.

3. A belső kritika kiiktatása - kívülről legalábbis így tűnik, erre utal a sorból kilógók leárulózása is, bár Orbán Viktor számtalanszor hangsúlyozta, hogy az aktuális ügyekről őszinte belső viták zajlottak. Ezek őszintesége megkérdőjelezhető, ha a tét, hogy egyetértesz a fővonallal, vagy áruló vagy... Ez sem döntő ok azonban, mivel a demokrácia nem egy párton belül keresendő, hanem a pártok versengésén keresztül érvényesül. A nemzetközi gyakorlat is azt mutatja, hogy egy-egy párt belülről erősen autoriter, a másként gondolkodókat azért tűri rosszul, mert „akinek nem tetszik a fővonal, menjen át egy neki tetsző másik pártba”.

Ezek után nézzük a belső hibának látszó, de alaposabban megfontolva mégsem-hibákat.

4. A közbeszerzések saját oldalra csatornázása - ezt a rendszerváltás körül tanulták el a baloldaltól, ahol azóta is változatlanul ugyanígy mennek a dolgok. Akinek fáj, hogy Mészáros Lőrinc vállalatai sorra nyerik az állami tendereket, figyelje meg, hogy ahol a baloldal van épp hivatalban, ott is ez a helyzet, csak tucatnyi „Mészáros Lőrinc” személyén keresztül, akiket így nehezebb egy kalap alatt felsorolni. Tehát aki arra szavazott, hogy mostantól ne főként a hivatalban lévő párt gazdasági holdudvara kapja az állami megrendeléseket, az vagy csalódik, hogy mégsem olyan a világ, amilyennek álmodta, vagy örül, hogy végre őt és a rokonságát is bevették. Egyébként, mivel minden helybeli cég vezetése kötődik erre vagy arra, a hatalmon lévők nyilván nem akarják az ellenzék holdudvarát hízlalni, tehát...? Belgiumban például úgy oldják ezt meg, hogy a holdudvarok a választási eredmények arányában felosztják egymás között a közbeszerzési piacot.

5. A NER szitokszóvá válása - mondjuk ki teljes formájában, hogy a Nemzeti Együttműködés Rendszeréről van szó, és fontoljuk is mindjárt meg, hogy van-e a fogalommal problémánk. Baj lenne nemzeti szinten együttműködni? Aligha, sőt, ez lenne az alapértelmezett feladat. Továbbá, a baloldalnak is van NER-je, azt Nemzetközi Együttműködés Rendszerének hívhatnánk, ha nem informálisan működne. A különbség, hogy a Fidesz-NER nemzeti érdekek mentén működött, a baloldali NER pedig a nemzetközi érdekeket képviseli informálisan a nemzeten belül, akár a nemzeti érdek ellenében is. Ez utóbbival valójában sokkal nagyobb a probléma. Példa: akit a Volkswagen vezetőjének választottak, az ne dolgozzon informálisan az Opelnek, Mercedesnek, stb., hanem képviselje csak a Volkswagen érdekeit. Nem logikus, hogy a nemzeti együttműködés szitokszóvá tudjon válni.

6. A médiabirodalom autoriter működtetése - számos jobboldali médiamunkás lépett ki csalódottan azzal hogy itt utasításba adják, mi legyen a hír, és mi nem lehet, vagyis hogy a tényanyagot hajlítgatni, görbítgetni kell. Nos, aki figyelmesen olvassa a baloldali médiát, annak feltűnhetett, hogy ugyanaz a hajlítgatás megy ott is, csak ellenkező irányba.

Valójában kétféle propagandagépezet van, független objektivitás pedig egyáltalán nincs, sajnos. Ugyanis ha lenne, akkor nem kellett volna kiépíteni egy alternatív médiabirodalmat. Valójában a Fidesz óriási eredménye, hogy ez létrejött, és óriási veszteség lesz, ha leépítik. Attól kezdve a balra görbített híranyagnak nem lesz alternatívája, ahogy egész Nyugat-Európában sincs. Egy egyoldalúan tájékoztatott társadalom pedig nem tud kiállni az érdekeiért, így a demokrácia kiüresedik.

7. A baloldali intézkedések bekeverése - nevezhetjük ezt eklektikus kormányzásnak, és amíg népszerű, addig nem lesz belőle vereségok. Széles tömegek tapsoltak például a multik különadóztatásának azzal, hogy milyen karakán ez a Fidesz. A rezsicsökkentést és a kötelező bolti akcióztatást is lelkesedés övezte, bár ezeknél már a Thatcher-paradigma veszélye is felmerült, miszerint a baloldal mindig kifogy az adófizetők pénzéből, és jönnek a megszorítások. Egy baloldali intézkedésekkel operáló jobboldali kormány nem immunis ezzel a veszéllyel szemben, de a gyakorlatban sikerült elhárítani, azaz egyensúlyban tartani az államháztartást.

8. A konzervatív kultúrharc - nem jól mutat, ha a művészkörök elsöprő többsége epét hány a kormányra és lámpavasat emleget, de ha figyelembe vesszük, hogy ez egy elkötelezetten és elfogultan baloldali többség, akkor már nincs mit csodálkozni rajta, és azonosulni sem célszerű vele. A művészkörök elsöprő többsége ugyanis pukkasztandó kispolgárnak tartja a választókat, így aki velük skandálja, hogy „mocskos Fidesz”, az a saját érdekei ellen szavaz. Amiből lehet vereség, de nem a Fidesz tehet róla. Ellene sem tehet sokat, mert elkötelezetten és elfogultan baloldali értelmiségieket semmilyen módon nem tud a maga oldalára állítani. Inkább a társadalom egészének kellene az érdekeit körültekintőbben megfontolni.

9. Az oktatás nemzeti irányba fordítása - milyen más iránya lehetne egyébként az oktatásnak? Nemzetközi? Kinek lesz az jó?

10. Az egykulcsos adó - látszólag érzéketlen megoldás, de a valóságban egyéb adónemek is működtek mellette, így nem volt érzéketlen. A középosztály erősítését célozta, a baloldal szerint a mélyszegények kárára. Akik azonban munkába állhattak a Szent István óta példátlan iparfejlesztésnek köszönhetően. Így a Fidesz megfogalmazta a mélyszegények helyzetén merengés alternatíváját, a munkaalapú társadalmat, ami szintén óriási eredmény.

11. A gyűlöletkeltés - visszás, ha ugyanazok szörnyűlködnek a gyűlöletkommunikáción, akik suttogó propaganda formájában terjesztik, hogy „pszt, tudod, hogy Orbán cigány”, amellett, hogy patás ördög. Egy objektív megfigyelőnek feltűnhet a gyűlöletkommunikáció szimmetriája, ez nem a Fidesz hibája, nem is ő kezdte, és ha egyoldalúan abbahagyná, attól nem szűnne meg a baloldalon.

12. A kereszténykedés - ebben a témában a közvéleménynek kellene alapos lelkiismeret-vizsgálatot tartania, hogy kiderüljön, pontosan mi is a baj azzal, ha valaki a közössége jólétéért szeretne dolgozni, hagyományosan erkölcsös életvitelre törekedve. Hogy az erkölcsösség csak látszat? A látszatban mégis több a valódi erkölcsösség, mint ha törekvés sincs rá. Az egyházak tartsák el magukat, illetve tartsák el őket a híveik? A színházakat meg tartsák el a színházba járók? Na, utóbbiról ugye, szó sem lehet! Az sem mindegy, hogy az egyházak bátorítják és lelkesítik azokat a társadalmi jólétet teremtő polgárokat, akiket a színházcsinálók elsöprő többsége pukkasztandó förmedvénynek lát, és ez a látásmód áttételesen összefügg a „kereszténykedés” elutasításával.

Nézzük a vereségért főként felelős külső körülményeket.

1. Az Európai Unióval folytatott hosszú, és már-már eredménytelennek tűnő dacolás. Nagy Sándor harca volt ez a Perzsa Birodalommal, azzal a különbséggel, hogy Nagy Sándor rövid úton győzött, egyébként hamar elpártoltak volna tőle a katonái. A helyzet iróniája, hogy mire itthon vesztett Orbán, az általa javasolt szakpolitikák egy része kezd győzelemre jutni az Unióban, például a migráció kezelése terén. Viszont mivel az uniós tagság támogatottsága 85% körül volt és van, az Unióval dacoló Fidesz hátországa meggyengült.

2. A gazdaság halovány teljesítménye, ami a német autóipar válságával függ össze. A 'zemberek mindennapi jólétet szeretnének magasztos eszmék helyett - ezt persze az új kormánynak is életveszélyes figyelmen kívül hagyni. Márpedig az irracionálisan erős forint még tovább ronthatja a gazdasági adatokat, miközben az import termékek alacsonyabb árának átmenetileg örülhetünk.

3. Tizenhat év kormányzás - a közvélemény belefáradt az állandóságba, és a váltásra szavazott. Jöjjön új műsor új szereplőkkel. Hátha még a mindennapi jólét is fellendül ettől, legalábbis ez volt a fő motiváló remény.

Min célszerű változtatnia a hatalomba utóbb vagy akár előbb visszatérő Fidesznek? (Lásd: a Tisza-kormány szervizciklus tesztje)

1. A belső kritikát érdemes jobban tűrni. Ha Nagy Sándor hosszabb életű, valószínűleg ő is megfontoltabbá válik idősebb korára.

2. A baloldali jellegű népszerű intézkedésekkel óvatosabban kellene bánni (nehogy tényleg kifogyjanak az adófizetők pénzéből), ehelyett a középosztályt és a bele munka révén integrálódó alsó rétegek felzárkózását kellene sűrűbben emlegetni.

3. A fiatalokat érdemben kellene megszólítani - sokat kaptak ugyan a Fidesztől adókedvezmény és családtámogatások formájában, azonban nem igazolták vissza, hogy ilyen törődést igényelnek, sőt sok fiatal a „megvesztegetés” elfogadása után, tudatosan nem szavazott a Fideszre. Mivel mindig a fiataloké a jövő, célszerű őket megkérdezni, hogy milyen gondoskodást tartanának méltányosnak.

4. Abba kell hagyni a nemszeretem csoportok pitiáner piszkálását, szakítva azzal a belügyminiszteri logikával, hogy aki rosszat mond a kerettantervre, azzal csináltatunk ötven munkahelyi fekvőtámaszt, és legközelebb sót teszünk a kávéjába. Egy erős, magabiztos kormánynak nincs szüksége efféle praktikákra.

5. A médiaháborúban új paradigmát kell bevezetni: vagy baloldali propagandáról, vagy jobboldali független-objektivitásról célszerű beszélni.

A többi tényező a hatalomba visszatérés körülményei és időtávja függvényében alakulhat.