Kritikai gondolkodók számára nem jelenthet nehézséget az alábbi három kérdés.
1. Ha előre eldöntötted, ki miben bűnös, és már tágyalás előtt/nélkül úgy is bánsz vele, szerinted mitől lesz itt jogállam? – A jogállam úgy nézne ki, hogy állami segítséggel meglincselem, akit szerintem meg kell, és ezzel helyreállt valamiféle „jog”? Vagy inkább úgy működik a jogállam, hogy – hosszabb távú érdekeimet belátva – lemondok a lincselésről? Érvelek a szerintem szükséges jogszabályok meghozataláért, azokat alkalmazom (nem visszamenőleg, hanem a jövőre nézve!), és fontosnak tartom az ártatlanság vélelmét, a tisztességes eljárást, bizonyított esetekben az arányos és célra vezető büntetést.
2. Szerinted a megemelt családi pótlék és a bal-liberális színházaknak/művészeknek adott támogatás ellopott pénz, amiért minden döntéshozó a személyes vagyona elkobzásával fog felelni? – Ha a válaszod nem, máris tudod, intuitív szinten, hogy mi a különbség a (szak)politikai és a büntetőjogi felelősség között.
Alkalmazhatod ezt a különbségtételt az előző kormány kiadásaira és döntéshozóira úgy, ahogy szeretnéd, hogy egy következő kormány alkalmazza a mostaniakra.
3. Ha eddig lopták a pénzedet, és immár senki sem lopja, hol a plusz pénz? Ez nem költői kérdés. Teljesen komoly. – Ha eddig abban a tudatban voltál, hogy száz meg ezermilliárd léptékben tűnik el a pénzed, nem egyszer, hanem folyamatosan, ismétlődően, akkor most abban a tudatban kellene lenned, hogy valahol ott áll az el nem lopott száz meg ezermilliárd. Fel lehet használni valami szerinted nemes célra, szét lehet osztani valamilyen, szerinted érvényes logika szerint, stb. Ha ezek után azt hallod, hogy erre sincs elég pénz, meg arra sem, gyanút fogsz, hogy „valami nem stimmel”, „baj van a kréta körül”, „Dániában valami bűzlik”?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése