A következő címkéjű bejegyzések mutatása: logika. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: logika. Összes bejegyzés megjelenítése

2015. január 16., péntek

Charlie báránykái

A "je suis Charlie" mozgalom résztvevői bedőltek egy klasszikus logikai trükknek, az áldilemmának. (Kivéve azt a törpe kisebbséget, amely valóban tudatosan azonosul mindazzal, amit a Charlie Hebdo képvisel. Ez a kisebbség nem a logikával, hanem talán az európaiak nagy többsége által vallott értékekkel megy szembe.)

Az áldilemma úgy tálal fel egy helyzetet, mintha az fekete-fehér lenne, és nem lennének árnyalatai. „Ha nem vagy velünk, ellenünk vagy." „Döntsd el, hogy kommunista leszel, vagy fasiszta." „Önként beadod a földed a termelő szövetkezetbe, vagy a nép ellensége leszel."  „Ismerd el, hogy Sztálin elvtárs tévedhetetlen biológus, közgazdász, fizikus, történész és író, vagy elmebetegként kényszergyógykezelésre küldünk." Praktikus hatalmi fogás ez, így lehet tömegeket a józan belátásukkal ütköző dolgokra kényszeríteni.

Az áldilemma ezúttal: „Vagy azonosulsz a Charlie Hebdo-val, vagy a szólásszabadság ellensége vagy." „Vagy elfogadod szőröstül-bőröstül a Charlie csomagot, vagy a terroristákkal tartasz." A francia híranyagban szerepelt, hogy gyanúba keveredtek egyes iskolások, akik a Charlie újságíróinak emlékére tartott egy perces néma szünet alatt rendetlenkedtek. Találgatások hangzottak el, hogy mi lehet a viselkedésük oka: a fegyelmezetlenkedés üzenete, hogy ők nem Charlie-k, vagy nem „eléggé" Charlie-k? Jó, ha megússzák kirúgás nélkül. A Charlie Hebdo idáig az elfogadhatóság (és a megszűnés) határán billegett. Az áldilemma hatalomtechnikai eszközével átmenetileg alapvető, ellentmondás nélkül elfogadandó normává vált. Nem vagy Charlie? Megnézheted magad.

A helyzet iróniája, hogy Charlie báránykái meg vannak róla győződve, hogy átlátják a helyzetet, és okosan, kulturáltan, művelten viselkednek benne, szemben azokkal a birkákkal, akik merészelnek harmadik és többedik lehetőséget látni. Például, hogy a szólásszabadság fontos érték, ám a Charlie Hebdo esetleg visszaélt vele, ami természetesen egy békésen megvitatandó téma. Vagy hogy Európába ne jöjjenek szabadon, sőt ne is maradhassanak itt kultúridegenek, akik radikálisan másképp látják az európaiak nagy többsége számára egyértelmű dolgokat, és a nézőpontjukat erőszakkal is rákényszerítenék a többségre. Vagy hogy az európai értékrendet elfogadó bevándorló egyrészt nem „idegen", másrészt ugyanúgy nem sértegetjük, ahogy más közösségeket sem, mert a sértegetés-provokálás ellentétes a nagy többség által vallott európai értékrenddel.

Hogy mi az áldilemma, azt már eldöntötte a logika szakirodalma. Hogy ki a birka, azt döntse el az olvasó. Bővebben a logikai/érvelési hibákról: http://hu.wikipedia.org/wiki/%C3%89rvel%C3%A9si_hiba

2014. december 5., péntek

Jólét és termelés

A jólét az az állapot, amelyben úgy érzed, hogy lényegében megvan, amire pillanatnyilag vágysz. A jólét elérésének logikája meglehetősen egyszerű: 

1. egyénileg megtermeled azt, amitől jólétben élőnek érzed magad, vagy

2. közösségi szinten előállítod azt, amitől a közösség jólétben élőnek érzi magát, vagy

3. közösségi szinten előállítod azt, amit elcserélhetsz arra, amitől a közösség jólétben élőnek érzi magát.

Elvben nem nehéz jóléti helyzetbe kerülni. Mercedesre vágysz? Gyárts Mercedest. Vagy gyárts olyat, amit Mercedesre cserélhetsz. iPadet és iPhonet szeretnél, attól éreznéd magad jólétben élőnek? Gyártsad őket. Vagy gyárts más árut, amit iPadre és iPhonera cserélhetsz. Másképp nem megy. Ezt a képességedet nem méri a GDP, mert az a pénzben kifejezhető tranzakciók összessége.

Ha lenyírom a füvedet, cserébe te megszereled a barátom villanyát, aki cserébe kitakarítja a lakásomat, az hatalmas GDP, de alacsony jólét, mert valójában csak körbeszolgáltattunk. Nem állítottunk elő olyan dolgot, amit Mercedesre és iPhonera cserélhetnénk. (Ezeket a javakat példaként használom, és nem azt sugallva, hogy pont Mercedes vagy iPhone hiányzik nekünk. Hogy mi hiányzik a jólétéhez, azt ki-ki szabadon dönti el, de hogy mit gyárt ennek érdekében, az szervezettséget, vagyis közösségi döntést és együttműködést igényel.)

Semmit sem változtat a helyzeten, ha cserekereskedelem helyett pénzt használsz, mert a pénz könnyebbé és gyorsabbá teszi a cserekereskedelmet, de nem biztosít olyan javakat, amelyekre nincs csereárud. (Tehát Mercedesed továbbra is csak akkor lesz, ha van olyan csereárud, amiért megkapod a Mercedeshez szükséges pénzt. Körbeszolgáltatásért hiába fizetünk egymásnak, abból egyikünknek sem lesz Mercedesre költhető pénze.)

Magyarország nem rakta össze ezt az alaplogikát, ezért nem él még jólétben. Nincs más hátra, mint közösségi döntés alapján összefogni, és előállítani azokat a termékeket, amelyektől jólétben élőnek érezzük magunkat.

Egyetértesz, vagy jobb ötleted van? Szólj hozzá.