A genderhit, azaz a nemi szerepek társadalmiságába vetett laposföldhit origója, hogy a női - férfi szerepeket a társadalom konstruálta, tehát szabadon alakíthatók, úgynevezett "haladó" társadalmi elképzelések szerint; a nemek és szerepek fejbéli döntés alapján oda-vissza átjárhatók, tetszés szerint váltogathatók.
Ha azonban utánaolvasunk, néhány perc alatt kiderül, hogy az állatvilágban ivari dimorfizmus (nemi kétalakúság) van, vagyis a nőstények és hímek mérete, színe, stb. jelentősen eltér, és hogy ez hosszú-hosszú evolúciós folyamat eredménye. A nőstények/hímek viselkedése évmilliókon át különbözött, e szerint alakult a testük. Az állatvilág nemi szerepeit értelemszerűen nem a társadalom konstruálta, mai állapotuk fokozatosan alakult ki az evolúció során. A hímek jellemzően a spermáikat igyekeznek terjeszteni, a nőstények pedig sokkal nagyobb energiabefektetéssel utódokat tojnak/szülnek és gondoznak.
Ennek megfelelően, a hím jellemzően a spermaterjesztésre ideális (azaz: szuperszexi) nőstényt keres, a nőstény pedig jellemzően az utódgondozáshoz ideális (azaz: szuperellátó, szupervédelmező) hímet. A háttérben nincs társadalmi nyomás, csak túlélési ösztön.
Ha friss szemmel körülnézünk az embervilágban, hasonló dimorfizmust és viselkedésbeli eltérést látunk. Csodálkozzunk rá, hogy nahát: a fajfenntartás terén meglehetősen hasonlítunk az állatvilágra. Tehát nem túl valószínű, hogy a nemi szerep jelentős mértékben társadalmi lenne. Az meg, hogy csupán vagy főleg társadalmi konstrukció, egyenesen kizárt.
Fontoljuk meg az időarányokat: a nagymajmokhoz képest kb. 7 millió éve fejlődünk külön úton. Ami jellemzően emberi, az legalább 7 millió év során formálódott (valójában sokkal hosszabban, de egyszerűsítünk a gender javára). Társadalomnak nevezhető embercsoportok kb. 12 ezer éve léteznek. Számszerűen, a magatartásunk és szereposztásunk az idő min. 99,983%-ában társadalom nélkül alakult, és max. 0,017%-ban társadalmi keretek között. Ezt figyelembe véve észszerű tétel-e, hogy a nemi szerepeket a társadalom alakította ki, és különösebb következmények nélkül átalakíthatók?
Tovább rontja a genderhívők helyzetét, hogy a kevésbé iskolázottak viselkedése kevésbé "haladó", azaz dimorfabb (kontrasztosabban szuperszexi vs. szuperellátó).
Minél kevesebb osztályt végzett egy férfi, annál valószínűbb, hogy az állatvilággal szinte megegyező, nyílt és direkt jelzésekkel keres "csajt" (izompóló, menő autó: fitt vagyok, és jó ellátó leszek abból, amiből ezt a kocsit vettem); minél kevesebb osztályt végzett egy nő, annál valószínűbb, hogy az izompólós-autós "csávók" felé küld nyílt jeleket (vérvörös ajkak, feneket kidomborító ruha, mély dekoltázs: nézzétek, milyen fogamzó- és szülőképes vagyok). A két nem között erős a kontraszt.
Ki kényszeríti őket, hogy így viselkedjenek? Hát, nem az idősebb generációk nyomása, az inkább gyengítené a kontrasztot, finomítaná a jelzéseket a maga élettapasztalatával (a szülők és nagyszülők sok rosszul sikerült párkapcsolatot láttak már "csávók" és "csajok" között). A kevésbé iskolázottak a társadalommal szemben a biológiájuknak engedelmeskednek. Az iskolázottabbak megtanulnak kifinomultan együttműködni az ösztöneikkel: kevésbé nyilvánvalóan (de célcsoportjuk számára érhetően) jelzik, hogy szexik ill. jó ellátók. Ha a nemi szerepeket a társadalmi elvárások kostruálnák "igazságtalanná", akkor az ősi ösztönökre hagyatkozás az elvi igazságosság (csökkenő dimorfizmus) felé, míg a társadalmi szabályok hosszas tanulmányozása az igazságtalanság (növekvő dimorfizmus) felé mutatna - ám épp fordítva történik.
Térjünk ki röviden a szerzett házasság problémakörére: valóban igazságtalan egymáshoz nem vonzódó embereket vagyoni/kasztbéli szempontok szerint összeboronálni, és ha a genderhitűek ez ellen lépnének fel, nyugaton rájuk szavazna a többség. Csak a probléma nem nyugati. A kollektivista hagyományokhoz ragaszkodó társadalmakra jellemző. És a genderaktivisták sem ez ellen lépnek fel, hanem az individualista társadalmak párkapcsolatait zilálják szét kísérleti jelleggel. Ezért nem számíthatnak nyugaton - demokratikus médiaviszonyok mellett - többségre.
A fentiekből következően a (nyugati) társadalom nem forrása, hanem csillapítója a nemi szerepek evolúciósan kialakult különbözőségének. Gondolatkísérlet keretében megfordíthatók-e a nemi szerepek (legyen a férfi csettintésre szuperszexi, a nő meg szuperellátó)? Nem fordíthatók meg, mert szükségszerű, hogy az legyen a szexi, aki az utódokat a világra hozza (nagyobb energiát fordít a fajfenntartásra, kevesebb marad ellátásra; nélküle az utódok nem születnének meg), és az az ellátó, aki nem hoz világra utódot (kevesebb energiát fordít fajfenntartásra, ezt kompenzálja ellátással; nélküle az utódok nem lennének ellátva). A nemi szerepeket tehát a fajfenntartásra fordított energia különbsége betonozza be, az meg, hogy ki nemzi, illetve ki hozza világra az utódokat, biológiailag kötött.
Felesleges ezen keseregni, mert egyrészt, az adottságainkat elfogadva és megszeretve hozhatjuk ki a legtöbbet magunkból, másrészt, ha megnézzük, mit spekulálnak egyes kutatók a "társadalom előtti" (pleisztocénbeli) nemi szerepekről, kiderül, hogy hiába keresnénk ott az aranykort.
Elégedettebbé tehetők a párkapcsolatban élők? Úgy biztos nem, hogy kivívjuk: a férfiak többet járhassanak fodrászhoz, a nők meg többet motorozni. A szexi vs. ellátó alapkülönbséget és a társadalom fenntarthatóságát tiszteletben tartva valószínűleg növelhető a párkapcsolati elégedettség, ehhez azonban több kell a laposföldhitű aktivizmusnál. Utóbbi csak átcsorgatja a szavazatokat a konzervatív oldalra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése