A mélyszegénységbe vetett laposföldhit alaptétele, hogy az úgynevezett mélyszegénységről és ellen mindenki tehet, kivéve a "mély"szegényeket; az emberiség szégyellje magát, a "mély"szegények meg büszkén követeljék a segélyt. A fogalom zavarosságára utal, hogy angolul hatféleképpen (extreme /abject / deep, stb.) szegénységként fut, miközben a tartalma legalább háromféle: 1. 1996-os szinten napi egy dollár alatti jövedelemből élők (tekintet nélkül a lakóhelyre jellemző megélhetési költségekre); 2. ivóvízzel, orvossal, iskolával ellátatlanok (mindegy, miért, pl. az Északi-sarkon); 3. kultúrdeficitesek (akár magasabb jövedelem mellett, és tekintet nélkül az okokra). A mélyszegénység kb.: "hű-de" szegénység, kollektív lelkiismeret-furdaltató szociális dzsoli kártya.
Tapasztalataink szerint ki-ki bizonyos részben felelős a saját léthelyzetéért, többé-kevésbé tudatosan hozza meg az aktuális állapotához vezető életdöntéseket. Nincs olyan ember, legyen bár szegény vagy jómódú, akinek a helyzetéről csakis mindenki más tehet, ő meg egyáltalán nem. Egy okunk máris van tehát kidobni a "mély"szegénység haszontalan fogalmát az ablakon.
A másik ok, hogy csak a társadalom által megoldandó problémákról célszerű társadalmi problémaként beszélni, és a "mély"szegénység nem ilyen: az egyén hozhat praktikusabb életdöntéseket, a közössége ösztönözheti őt erre, de nem tudja - illetve demokráciában nem akarja - az egyént jobb döntésekre kényszeríteni. Építhet (többnyire már épített is) iskolát a "mély"szegény környékre, de nem járhat bele tanulni az egyén helyett. Telepíthet (többnyire telepített is) üzemet a "mély"szegény munkaerő közelébe, de nem tanulhat helyette szakmát, és nem mehet helyette dolgozni. Végső soron a motiváció formál sorsot. A "mély"szegénység mint egyénenként kezelendő probléma pedig nem indokol társadalmi lelkiismeret-furdalást. Figyeljük meg, hogy a "mély"szegénység leghangosabb emlegetői egyben a szakképzés leghangosabb ellenzői is - mintha megoldás helyett a problémához ragaszkodnának.
A harmadik ok, hogy ha - vérző szívű szociális érzékenységből vagy más megfontolásból - nem dobjuk ki a "mély"szegénység fogalmát az ablakon, akkor ezt a választók teszik meg. Többségük szerint ki-ki a saját szerencséjének kovácsa, azaz igenis felel a sorsáért: ha rosszul megy neki, arról fő szabályként nem mindenki más tehet; az adóból finanszírozott segélyek célja nem lehet, hogy egyesek tartósan dagonyázzanak a "mély"-ben, míg a szorgalmas kettesek szégyellik magukat.
E választói preferenciával elszántan, ideológiai megfontolásból szembemenni laposföldhit, egyben aranybánya a konzervatív oldal számára.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése