A jövedelemkülönbségek megoldandóságába vetett laposföldhit abból indul ki, hogy jövedelemkülönbségeknek alapvetően nem szabadna létezniük; hogy a vezérigazgató többet keres a portásnál, és a többletet nem kobozzák el tőle, az alkalmi nagyvonalúság, nem precedens; hogy egy vállalkozó sokszorta többet keres az alkalmazottaiknál, az már tűrhetetlen anomália, a beteg társadalmak sajátossága - véli a laposföldhívő.
Egy feltételezett ősközösségben közel azonos jövedelmek lehettek (természetben szerzett létminimum), attól kezdve a különbségek egyre nőnek és nőnek és nőnek és nőnek. Kivéve a kommunizmus címszóval előadott tömeggyilkos közjátékot, amely megpóbált visszafelé haladni az általános nincstelenségbe, míg bele nem bukott. Minél hatékonyabban állítjuk elő a javakat, minél több géppel, minél automatizáltabban, minél több know-how-val dolgozunk, annál nagyobb lesz az erőáttételünk, és ezáltal az egyéni rátermettségi előny hozadéka. Ez probléma lenne? Mivel csak visszaszegényítéssel "oldható meg", abból pedig nem kérünk még egyszer, a jövedelemkülönbségeket nem célszerű problémának tekintenünk.
Ha Péter gazda gépesít, és nagy szaktudással termeszt, sokszorta eredményesebb lehet Pál gazdánál. Erre nem azt mondjuk, hogy Péterrel probléma van, vagy hogy a társadalommal van gond, amiért hagyja Pétert eredményesen gazdálkodni: ellenkezőleg, Pált biztatjuk, hogy tanuljon Pétertől, kövesse a jó példát! Ilyen konstruktívan kellene látnunk a gazdaság egészében elért jövedelmi előnyöket.
Ha az lenne az általános megközelítés, hogy tanuljunk a rátermettektől, iparkodjunk mi is, akkor nem jelennének meg évente ezerszámra a növekvő jövedelemkülönbségeken siránkozó újságcikkek, nem lenne szinte teljes értelmiségi konszenzus arról, hogy az egyébként ősidők óta tartó trend tavalyi és idei folytatódása tragikusan borzasztó, nem lehetne közgazdasági Nobel-díjat kapni a jövedelemkülönbségek csökkentéséről írt tanulmányokért, viszont nagyobb jólétben élnénk mindannyian. Fontoljuk meg, hogy Péter gazda látványos sikere nem teszi Pál gazdát szegényebbé, éppen ellenkezőleg: utat mutat számára a nagyobb jólét felé.
A választói többség nem az irigykedésre, hanem a jólétnövelésre szavaz, így a jövedelemkülönbségi laposföldhit is aranybánya a konzervatívok számára.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése