Az olimpia aktuális botránya két férfi megjelenésű bokszoló női mezőnyben indulásáról szól: egyikük gyors feladásra késztette olasz női ellenfelét, aki arra panaszkodott, hogy soha nem kapott még ilyen erős ütéseket az orrára, és hogy ez nem fair.
Beindult az ilyenkor szokásos vita: a vitatható mértékben nők jogaiért ideológiai alapon kiálló aktivisták azt hangsúlyozzák, hogy az érintettek valódi nők és pont, vita lezárva. A vitathatatlan mértékben nők jogaiért (is) kiállók pedig azt, hogy ez tényleg nem fair, mi lesz így a nők esélyegyelőségével?
Ideológiai feladvány: ha Gipsz Jakab előáll azzal, hogy kerekesszékesként azonosítja magát, noha ténylegesen nem ül kerekesszékben, akkor indulhat a paralimpia kerekesszékes futószámában, és rommá verheti a mezőnyt? A válasz attól függ, kritikátlanul elfogadjuk-e az önazonosítást, vagy gyakorlatiasak próbálunk lenni, kockáztatva a politikai inkorrektséget. Esetleg létezik mágikus megoldás, amely egyaránt támogatja az önazonosítást és mindenki más esélyegyenlőségét? Nyilván: Télapó is köztudottan leereszkedik a legkeskenyebb kéménylikon.
A Nemzetközi Bokszszövetség tavaly – praktikus megoldással – nem engedte női mezőnyben indulni a két érintett egyikét sem. Ezúttal is kiállt a döntése mellett, és győzelmi pénzt ígér a nem fair módon "legyőzött" nőknek. A Nemzetközi Olimpiai Bizottságban nem volt ennyi gyakorlati érzék, aminek súlyos sporttörténeti – politikai következményei lehetnek.