2018. április 30., hétfő

Építsük fel az ellenzéket 1. rész A jövőkép

A Fidesz szakpolitikáival többnyire egyetértő, ennek ellenére az LMP-re szavazó értelmiségiként úgy vélem elősegíteni a közjót, hogy erősítem a Fidesz konkurenciáját: minél erősebb a verseny, annál olcsóbban fog dolgozni a mindenkori kormány, annál kevesebb közpénz alakul át jövedelemkiegészítéssé.
Az ellenzéket ütőképessé téve két legyet terítünk le egy csapással: 1. hatékonyabban dolgoztatjuk a kormányt; 2. ésszerű szakpolitikákkal készülünk egy várható kormányváltásra.
Lehet-e még jobban csinálni azt, amit a Fidesz csinál? Igen. Nagyon is. Az ellenzék képes lenne rá? A sorozatom végére talán.
Kezdjük az alapokkal.
Az ellenzékiség jövőképe
Mi történik Magyarországgal akkor, ha az ellenzék megnyeri a következő választást? (Mármint, a baloldali ellenzék.) Mi változik? És az jó lesz? Kinek? A többségnek? A nagy többségnek? A döntő többségnek? Mindenkinek? Hogyan? Miért?
Példa: tegyük fel, ellenzéki győzelem esetén újra „jogállam” lesz Magyarország, a jogállamiságot vizsgáló szervezetek szerint. Jó lesz ez? Kinek? Hogyan? Stb. A „jogállamiság” hol kapcsolódik a közjóhoz? Annyi biztos, hogy a választók többségét önmagában nem lelkesíti. Valahogy le kellene vezetni a „jogállam” és a közjó közötti összefüggést.
Az ellenzéknek ma nincsenek komolyan vehető válaszai ezekre a kérdésekre. Lelkesítő válaszai pedig pláne nincsenek. Aki állítólag „haladó”, annak ismernie kell a célállapotot, ami felé „halad”. Kénytelen lesz kidolgozni a jövőképét ahhoz, hogy akár csak halovány esélye legyen a győzelemre.
Folyt. köv.

2018. április 16., hétfő

Nem azért szavaztam az LMP-re, hogy...

Annyiban nem lehet más a politika, hogy a kampányszépészet mindenhol, mindenkor sokba kerül.
Annyiban viszont nagyon is lehet más a politika, hogy a valóság pontos leírására épülő, ésszerű politikai programok megfogalmazhatók és végrehajthatók. Ezt várom az LMP-től.
A Fidesztől pedig azt várom, hogy önként lépjen ki a „nyomtató ló” szerepkörből. Nem bizalmat kapott ugyanis, hanem a többség elismerte, hogy az egzisztenciánkért „nyomtató ló” (ószövetségi értelemben), és EZÉRT nem szabad bekötni a száját. Pontosabban, eddig nem volt célszerű. Ha a következő négy évben a Fidesszel akár csak laza összefüggésben említhető korrupció szintje nem nulla, akkor a Fidesznek annyi.
Feltéve, hogy az ellenzék átlépi a közéleti alkalmasság alsó küszöbét.
A pénzügyi válság mindig a konzervatív oldalnak kedvez. A társadalmi válság szintén. Előbbiből kilábalóban vagyunk, a pálya mostantól balra lejt. Utóbbit pedig a bal-lib migrációpolitika tartja fenn, így a bal-lib oldalon múlik, mennyire szeretné maga felé lejtetni a pályát.
Ez nem befolyásolja a Fidesszel szembeni zéró toleranciát: tizenkét évig egyetlen párt sem tudja a létfontosságú „nyomtatás” tevékenységét / látszatát fenntartani. Vagy beköti a száját önként, vagy a választók kötik be.
Hajrá ésszerűség, hajrá jólét!

2018. április 10., kedd

Azért szavaztam az LMP-re, hogy...

legyen legalább egy darab értelmesen kommunikáló párt, amely példát mutat a többinek. A pártprospektusokra épülő politikai „kultúránk” a mosóporreklámok színvonala felé halad. Az ezredfordulón még voltak 110-es IQ-ra hangolt kampányüzenetek. Ma 80-as IQ-ra készült lózungok jönnek minden irányból. És amíg sikerrel kecsegtetnek, lehetetlen lesz lebeszélni róluk a pártok többségét. 2022-ben 60-as IQ-ra méretezett kampány várható. Ideje megállítani az IQ-eróziót. Nem biztos, hogy az LMP erre kész, képes és hajlandó, de szerintem a legjobb adottságokkal rendelkezik a feladathoz.
Ha az ablakon kinézve azt látom, hogy esik az eső, akkor ezt a tényhelyzetet szeretném hallani a pártoktól, és nem azt, hogy az eső szakad, nyakunkon az özönvíz, vagy hogy nem is esik. Korrekt elvárás? Igen. Bonyolult feladat? Nem. Megvalósul? Nem. Ezért kell kitartó munkával fejleszteni a magyar közéletet.
Pillanatnyilag ott tartunk, hogy egy „esik az eső” típusú helyzetre kizárólag a Fidesz mondja, hogy özönvíz fenyeget. Minden más formáció szerint nem is esik, beszéljünk másról. Jó lenne, ha egy „esik az eső” helyzetben a pártok többsége elfogadná, hogy esik, és ebből indulna ki, túlzások nélkül. Szerintem az LMP-nek van erre a legnagyobb esélye. Ha él vele, négy év alatt vezető ellenzéki erővé nőheti ki magát.
A kocsmák közönsége tévesen gondolja, hogy a politikusok szemetek/hülyék. Nagyságrendekkel tájékozottabbak az átlagembernél, árnyaltan gondolkodnak, és nem hiszik el a saját szlogenjeiket. A politikusok is tévesen gondolják, hogy az győz, aki a kocsmák közönségét meghódítja. Van élet a kocsmán kívül, sőt ott van a szavazatok döntő többsége. Nem csak a két korsó sör után is érthető érvek működnek.
Nem magyar sajátosság, hanem a nyugati demokráciák általános problémája, hogy nő a távolság a szavazó és a politikai elit között. A (nyugati) szavazó hajlamos szemétnek tartani a politikusait, a (nyugati) politikus pedig hajlamos hülyének nézni a választóit. A Fidesz pedig gyakorlatilag megközelíthetetlen a választói számára, a bírálóiról nem is szólva. Miközben egy egészséges demokráciában bárkiből lehet politikus bármely pártban átlagos erőfeszítéssel, és a legbonyolultabb politikai mondanivaló is eredményesen előadható átlagos energiabefektetéssel.
Ha beviszem az autómat a márkaszervizbe, ahol kiolvassák a fedélzeti elektronika hibakódjait, engem a tényleges információ érdekel, és nem egy lebutított füllentés, amit a szervizvezető szerint én is megértek. Ha a szerviz azt látja, hogy a főtengely-jeladóval van probléma, ezt akarom hallani, ebben a formában. Nem kevesebbet várok a politikai kommunikációtól.
A kocsmák közönsége felismerheti, hogy a politikai osztály átveri, amikor a nagyon tájékozott, magas szintű gondolatait kocsmanyelvre fordítja. A politikai osztály pedig felismerheti, hogy ügyesen füllenteni nem olyan kifizetődő, mint ügyesen mondani az igazat. Így csökkenhet a távolság a politikai osztály és a választók között. Így haladhatunk a részvételi demokrácia felé.
Győzhet-e viszonylag értelmes párt egy mosóporreklám színvonalú politikai kultúrában? Igen: a tényhelyzetet is lehet hatásosan kommunikálni, arra is lehet győztes pártprogramot építeni. Ideje, hogy valaki megpróbálja.

2018. április 6., péntek

Miért menjünk választani?

Azzal kezdem, hogy miért nem muszáj: alapvetően mindegyik párt rendben van, egyik sem lóg ki a számunkra elfogadható civilizációs keretből. Kulturálisan egyik sem vadidegen, egyik sem visz szakadékba.
Az összes párt így-úgy kereszt(y)én(y) alapokon áll, ahogy társadalmunk egésze. Még az a párt is kereszt(y)én(y) alapokon áll, amelyik kifejezetten egyházellenes: ambivalensen viszonyul az alapokhoz, miközben kimazsolázza a kereszt(y)én(y)ségből a számára fontos elemeket, pl. a szolidaritást és a karitászt. Kivágná a fát, de szeretné évről évre leszedni a gyümölcsét...
Lackfi János emlékezetes mondata: „a nemzethalál érdeklődés hiányában elmarad". Hozzáteszem: a demokrácia és a bal-lib értékrend halála is elmarad.
Vasárnap kb. ±5% adóról és ±5% jólétről / szociális demagógiáról döntünk. Ez nem sorskérdés, hanem kellemes helyzet, történelmi léptékű ajándék.
A fentiekre tekintettel tehát nem muszáj szavazni.
Azért célszerű mégis, hogy a következő négy évben legyen némi erkölcsi alapunk panaszkodni. Aki szerint a többség rosszul döntött, míg ő másként szavazott, jogosan panaszkodik. Aki a majdani kormányra szavazott, de csalódik, az szintén panaszra jogosult. Aki el sem ment, az a többségre bízta a sorsát; legyen e döntéséhez hűen elégedett, vagy szidja a saját patópálságát.
Sok főállású panaszkodót ismerek, de olyan embert egyet sem, aki kifejezetten a többségre bízná a sorsát – ezért célszerű voksolni.