Melyik a propagandasajtó?

(Értelmiségi) közvélekedés szerint a kormányoldali sajtó "propagandasajtó".

Ha visszapörgetjük a közelmúlt történetét, kiderül, hogy a jobboldali sajtó összes trükkje és kifogásolható praktikája nem több és nem más, mint a baloldali sajtó összes trükkjének és stiklijének szimmetrikus visszatükrözése.

Nem tetszik, amit a tükörben látsz? Ne a tükörre haragudj, tarts önvizsgálatot.

Mint az előző posztban láttuk, az ellenzéki sajtó össze-vissza füllentget, hogy diplomatikusan fogalmazzunk, és kicsit sem érzi a valóság által gátoltnak magát.

Egy mai 24.hu cikk szerint a benzin ára "változik". Ez nem nyílt hazugság, hanem mentalista manipuláció: ugyanis éppen CSÖKKEN.

Miért nem ezt írják? Azért, mert ha emelkedéskor "EMELKEDIK", csökkenéskor meg "VÁLTOZIK", akkor az együgyűbb olvasó összbenyomása az lesz, hogy mindig csak emelkedik. Az ellenzéki sajtó ilyen benyomást szeretne kialakítani, propagandacélból. Nota bene: a kevésbé együgyű olvasó sem biztos, hogy ki tudja magát vonni a mentalista befolyás alól...

Szóval, melyik a propagandasajtó? Mindegyik, csak némelyik nem átallja közben függetlennek hazudni magát.

A 24.hu pl. ezt állítja magáról: "Küldetésünk a független, tényeken alapuló tájékoztatás és a minőségi szórakoztatás." A benzinhír ezek szerint a "szórakoztatás" kategóriába tartozik - csak annak nem minőségi.

Tényleg antiszemiták a muszlim bevándorlók?

A 444 tegnapi írása szerint dehogy...

Csak ezt nem beszélték meg a kórusból kiéneklő Gábor Györggyel.

Meg a nemzetközi sajtóval sem.

Ha a muszlim bevándorlók nem alapból antiszemiták, akkor miért ugrott meg az antiszemita incidensek száma éppen azután, hogy Izrael bevonult Gázába?

Hagyján, hogy az ellenzéki sajtó nem egyezteti belül az álláspontokat. Annak akár még örülni is lehet. De hogy a valósággal sem konzultál... az már valódi probléma. És nem újkeletű.

Jelentés a „Viktatúra" n. évéből

Megint sikerült neki. Újraválasztották. Persze nem is volt másik jelölt - gúnyolódik az ellenzéki sajtó.

Ha az előző posztban túltolt bicikli szerepelt, akkor ez a galaxis túlsó végébe tolt bicikli esete. S mivel a túltolt bicikliből a másik oldal profitálhat, az orbitálisan túltoltból most hiperextraprofitálhat a kormányoldal.

Orbán Viktor vezető szerepe a Fideszben annyira kérdéses, mint Muhammad Alié anno a boxban, Mick Jaggeré a Rolling Stones-ban, vagy Baché az egyházi orgonaművészetben. Az ellenzéknek meg annyira van igaza a gúnyolódásban, mint az intrikus Salierinek Mozarttal kapcsolatban.

A "diktatúráról" szőtt ellenzéki "igazságnarratíva" eddigi eredménye: nos, hányadik négyharmad? Kézujjaink után lassan a lábunkon kell számolni.

Gúnyolódás helyett mi lenne a feladat? Találni legalább 1 (azaz egy) darab 51%-os választási eredménnyel kecsegtető jelöltet, akiről elhihető, hogy nem hadovál, nem delirál, nem rizsál, hanem dolgozik, építkezik és nyer...

Apropó, építkezik: mikor épített bármit is a jelenlegi ellenzék?

Kirúgás a hámból - az L. Simon-ügy margójára

A tények: az illetékes miniszter váratlanul kirúgta L. Simon László múzeumigazgatót, mert nem volt hajlandó ellenőrizni a sajtófotó kiállításra látogatók életkorát. (Vagy tulajdonképpen hajlandó volt, csak közben csipkelődve visszaszólt a miniszternek.) Az életkort pedig azért kellett ellenőrizni, mert LMBTQ tartalmú képeket is kiállítottak - és erre egy ellenzéki képviselő hívta fel a figyelmet.

Helyes volt-e az intézkedés? Először azt kellene megállapítani, hogy az LMBTQ tartalmú képek valóban korhatárosak voltak-e: a nagy anyagba becsúsztatott néhány hangulatkép indokolja-e, hogy a kiállítást kizárólag 18 éven felüliek látogassák? Ha igen, mi következik ebből?

1. Az ifjúságvédelmi törvény nem sajtófotó kiállítás ellen védi a fiatalokat, hanem a melegség aktív propagálása ellen, ami adott esetben sajtófotókkal is megvalósítható lenne... Ám a szóban forgó felvételek nem tartalmaznak explicit szexjeleneteket, sem felvilágosító motívumokat, így közelebbről megvizsgálva leginkább a melegség sajtóművészi ábrázolásainak tekinthetők. Ez vajon a jogszabály hatálya alá esik?

Lássuk be, hogy szürke zónában vagyunk: aligha cél, hogy a törvény végrehajtói nevetségessé váljanak, márpedig egy sajtófotó kiállítás látogatóinak korhatár-ellenőrzése közröhej. Ahogy anno a kommunista popcenzúra is nevetség tárgyává vált (Bródy János a hosszú hajjal kapcsolatban "merevség"-et említ egy interjúban, erre betiltják az Illés együttest. Sírva röhög az egész ország.) Na, ezt a fokozatot kell elkerülni.

Határesetekre nem rontunk rá a törvény szigorával, legfeljebb utólagos értekezleten vitatjuk meg a jövőre vonatkozó tanulságokat.

2. A fenti gondolatmenetet elfogadva, L. Simon kirúgása elhamarkodott, nevetségesen merev intézkedés volt, hosszú távon valószínűleg többet árt a miniszternek, mint a kirúgottnak.

Tanulság: a túltolt bicikli mindig az ellentábort segíti, érdemes lesz megfigyelni, profitál-e belőle az ellenzék.

Mi a nő?

Lehet-e pénisze? Világlátástól függően izgalmas/hülye kérdés.

Brit politikusok ügyesen válaszolnak rá: miközben egyértelmű számukra, hogy valójában az a nő, aki biológiailag nő, elismerik egyes férfiak jogát, hogy nőként határozzák meg magukat.

Így már világos, hogy miért sötét a helyzet: a nyugati politikus, legyen bár papíron konzervatív, politikailag korrekt igyekszik lenni, azaz bal-liberális lózungokat akar szajkózni... és nem hagyja, hogy holmi logikai keresztkérdésekkel megzavarják.

A polgári decensségként indult politikai korrektség mára bal-lib szellemi furkósbottá vált. (Ne merd kimondani, hogy a magát nőnek tartó biológiai férfi nem valódi nő.) Aki nem bal-libül közbeszél, azt kirekesztik, "eltörlik". Így aztán a megszűnéstől rettegő nem bal-libek hebegnek-habognak, ügyeskednek kerek válasz helyett.

Eredetileg a balszél sem számított polkorrektnek, ám mára azzá vált, így veszélybe került az implicit polkorrektségi szerződés (miszerint decens polgárként fogalmazunk). Ha felmondják, a balszéllel szemben a jobbszél képez majd ellensúlyt.

Nővé válik-e a magát nőként meghatározó biológiai férfi? Pillanatok alatt eldönti a Napoléon-teszt. Miszerint szabadon állíthatom, hogy Napoléon vagyok - lehet ez a véleményem. Ám nem vonhatom irányításom alá a közönséget, melynek tagjai szabadon dönthetik el, hogy szerintük Napoléon vagyok-e, vagy elmeorvosi eset.

Nem teljesíthető pl. az az igényem, hogy a Napoléon-komplexus törlendő a vonatkozó szakirodalomból, vagy hogy büntessék meg azt, aki szerint nem vagyok azonos a néhai hadvezérrel. Világos, hogy a határvonal az egyéni véleménynyilvánításnál húzódik, azon nem terjeszkedhetek túl. Nem kényszeríthetek másokat a véleményemmel való egyetértésre.

A nemi önmeghatározás joga tehát megilleti az egyént, de másokat nem kötelez, nekik is joguk van a saját véleményükhöz.

A "mi a nő?" kezdeményezés erre hívja fel a figyelmet.