2021. december 28., kedd

Mi a család? Érvek Gundel Takács Gábornak

A népszerű műsorvezető kérdéseket tesz fel a család, sőt a férfi és nő fogalmával kapcsolatban, és feltételezi, hogy ezek a kategóriák manapság tágulóban vannak. Olyannyira, hogy lassan meg sem tudjuk mondani, mit jelentenek. Majd hozzáteszi, hogy érzelmek/szidalmak helyett ellenérveket szeretne hallani. ("Az zavarna, ha valaki elmagyarázná, hogy butaságot írtam. Akkor szégyellném magam.")
Íme az ellenérvek, röviden: az ember nem pár éve találta ki önmagát, hanem biológiai-evolúciós keretben fejlődött évmilliókon át, és ebben a háttérben férfi = hím emlős, nő = nőstény emlős, család = hím és nőstény jellegzetes utódnemző-felnevelő formációja. A férfi - nő fogalmak akkor tágulhatnának, ha az emlősök biológiai állapota megváltozna. Ha pl. az oroszlánoknál kialakulnának köztes kategóriák (sörényes nőstény, szülőképes hím), jó okunk lenne az embernél is árnyalni a kategóriákat. A biológia azonban e tekintetben nem változik, így jó okunk van az ember esetében is elfogadni a biovalóságot: akinek hímvesszője van, az férfi, akinek hüvelye, az nő. Egy férfi és egy nő képes egymással természetes módon utódot létrehozni.
A család az utódnemzés-szülés-felnevelés praktikumából kiindulva vált társadalmi normává, ez ad neki súlyt és jelentőséget. Nem folyik heves vita arról, hogy ki számít 'kártyapartner'-nek, mivel a kártyapartnerség - ellentétben a családdal - nem társadalomfenntartó tényező. Évezredek során alakult ki, hogy a család egy férfi és egy nő utódnemző-felnevelő formációja, és bár kivételek folyamatosan adódtak (pl. megözvegyülés miatt), ezek nem indokolták a bevett fogalom újragondolását. Ha belegondolunk, a népmesék gonosz mostoha motívuma éppen azt indokolja tapasztalati alapon, hogy a család fogalmába még az objektív okból bekerült nevelőszülőt se (vagy csak erős fenntartással, a jóság feltételéhez kötve) vegyük be.
A biológiai család is lehet bántalmazó, ám az adatok azt mutatják, hogy a testi-lelki-szexuális abúzus veszélye sokszorosára ugrik egy nem biológiai családban, így aki őszintén aggódik a családok és gyermekek jóléte miatt, az a biológiai családok egyben maradása mellett áll ki.
A mai korban minden előzőnél kisebb a megözvegyülés kockázata, hiszen az élet sosem volt még ennyire jóléti és biztonságos - következésképp a biológiai családok, minden előző korral összevetve, könnyebben maradhatnak együtt holtiglan. Az együttmaradás belső, személyiségfeltételeinek fejlesztésén kellene tehát dolgozni "fogalomtágítás" helyett.
Mivel Jézus is bevonódott a fogalmi vitába, célszerű tisztázni, mit tanított a témában: a férfi és a nő is elhagyja apját -anyját, és ketten egy testté lesznek, elválaszthatatlanul. Egyetlen férfi egyetlen nővel, egész életen át. Ha a Messiásnak fogalomtágító szándéka/hajlandósága lett volna, a szamáriai asszonnyal és a házasságtörő nővel beszélve ott volt a lehetőség, ám nem élt vele. Előbbinek azt mondja: "volt ugyan öt férjed, de akid most van, az nem férjed", utóbbinak pedig: "Menj, de többé ne vétkezzél". Jézus ezzel megerősíti, hogy a keresztény ideál valóban egy férfi és egy nő, egy életen át. Az ideáltól értelemszerűen el lehet térni, saját kockázatra és felelősségre. Aki őszintén keresztény álláspontot szeretne képviselni, ezt a kockázatot és az eltérésből adódó felelősséget hangsúlyozza.
Kemény beszéd, ki hallgatja? Például aki szerint téli úton jó műszaki állapotban lévő, téli gumival felszerelt autók közlekedjenek, az útviszonyoknak megfelelően, az ehhez képesti eltérést szóba hozni pedig nem tabu, nem kirekesztés, hanem közbiztonsági feladat.

2021. december 1., szerda

A függetlenség fügelevél-hullása

A városház-eladási tervek kapcsán kipattant botrány fékentartására közölt cikket a Telex, valahogy úgy, hogy legyen is írva a témáról, meg ne is. Kármentés közben jó ötletnek tűnhetett a szerző számára, hogy egyúttal "lerántja a leplet a kormánysajtóról is". Fordítva alakult, a saját függetlenségének fügelevelét hagyta lehullni, a "független" sajtó mítoszát rombolta le.
A cikkből ugyanis kiderül, mi zavarja a "független" sajtót az országosan ellenzékben, a fővárosban viszont épp kormányon lévők zavaros ügyeinek tálalásában: az igazságkeresés, a tények elfogulatlan leírása. Nagyon szeretnék ezt megúszni, ha a tényanyag történetesen árt a nekik kedveseknek. Felzaklatja őket, amikor kényszerhelyzetbe kerülnek, valamit mégis írni kéne már, de minél kevesebbet ártson... Nos, ez az elfogult sajtó portréja. Egy olyan sajtóé, amely a "független" jelzőt marketing eszközként használja, hogy nagyobb bizalmat ébresszen a világnézete szerint manipulált híranyaga iránt.
A ténylegesen független sajtót nem érdekli, mi lesz a politikai következménye annak, amiről beszámol, hiszen nem kötődik politikai oldalhoz. Naiv feltevés ez, mivel mindenki kötődik politikai oldalhoz, vagy egy pénzcsaphoz, amelynek politikai háttere is van? Ha naiv feltevés, akkor egyáltalán nincs független sajtó/újságírás, hazugság ilyenről beszélni. Ha nem naiv, akkor konkrétan a magyar ellenzéki sajtó nem független, miközben gátlástalanul annak hazudja magát.