A városház-eladási tervek kapcsán kipattant botrány fékentartására közölt cikket a Telex, valahogy úgy, hogy legyen is írva a témáról, meg ne is. Kármentés közben jó ötletnek tűnhetett a szerző számára, hogy egyúttal "lerántja a leplet a kormánysajtóról is". Fordítva alakult, a saját függetlenségének fügelevelét hagyta lehullni, a "független" sajtó mítoszát rombolta le.
A cikkből ugyanis kiderül, mi zavarja a "független" sajtót az országosan ellenzékben, a fővárosban viszont épp kormányon lévők zavaros ügyeinek tálalásában: az igazságkeresés, a tények elfogulatlan leírása. Nagyon szeretnék ezt megúszni, ha a tényanyag történetesen árt a nekik kedveseknek. Felzaklatja őket, amikor kényszerhelyzetbe kerülnek, valamit mégis írni kéne már, de minél kevesebbet ártson... Nos, ez az elfogult sajtó portréja. Egy olyan sajtóé, amely a "független" jelzőt marketing eszközként használja, hogy nagyobb bizalmat ébresszen a világnézete szerint manipulált híranyaga iránt.
A ténylegesen független sajtót nem érdekli, mi lesz a politikai következménye annak, amiről beszámol, hiszen nem kötődik politikai oldalhoz. Naiv feltevés ez, mivel mindenki kötődik politikai oldalhoz, vagy egy pénzcsaphoz, amelynek politikai háttere is van? Ha naiv feltevés, akkor egyáltalán nincs független sajtó/újságírás, hazugság ilyenről beszélni. Ha nem naiv, akkor konkrétan a magyar ellenzéki sajtó nem független, miközben gátlástalanul annak hazudja magát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése