Kár a Karmelitáknál

Baloldali fiatalok oktatásügyben tüntettek szerda este a budai várban található Karmelita kolostornál. A történtekről korrekt összefoglaló és elemzés olvasható itt. A tágabb összefüggések azonban megérnek egy újabb aktuálpolitikai posztot.

Látszik, hogy a baloldal húzótörténeteket keres, hogy felhozza kissé a "mélységből kiáltó" népszerűségét. Mindent alkalmasnak lát erre, ami balhés, ami felháborodást kelt a kormány ellen. Az oktatásügy kiváló lehetőség, a felháborodás adott (sőt ez esetben túlnyomórészt jogos is), érdemes tehát "rátüntetni", és ha még szét is verik azt a tüntetést... Kánaán. Népszerűségi bonanza banzáj.

A szétverés kishíján megtörtént, a Karmeliták mellett posztoló rendőrök védőfelszerelés nélkül, ám könnyházzal és botokkal (tonfával) felszerelve fújtak, tepertek, ütöttek, bilincseltek, majd pár embert előállítottak, hogy pár óra múlva elengedjék őket. Folyik a vita, volt-e jogtalanság bármelyik oldalon. A lényeg azonban a felhajtás és a kormány elleni felháborodás. Ha a baloldal jól kalkulált, népszerűbbé kell válnia.

Vannak ellentmondásos részletek mindkét oldalon: a kormánymédia dühödt támadásokról ír, illusztráló videókkal... amelyeken nem látszik az a rettenetes agresszivitás... vascső a kézben igen, támadás vele nem. Az ellenzéki média könnygázzal szemből arcon fújt fiatalról ír, hozzátéve, hogy nem is ledöntési szándékkal kapaszkodott az építési kordonra, hanem háttal lógott rajta, amikor, anatómiai bravúrként, szemből lesprézték. Megjegyzik, hogy az édesapja állítólag diakónus (és ha a nagymamája esetleg szereti a libatepertőt kovászos uborkával, az is kb. ennyira releváns).

Tény, hogy a videókon a rendőrök felkészületlennek látszanak a szakszerű védekezésre. Ahhoz képest, hogy a kormánymédia szerint a magyar Thunbergként ünnepelt Pankotai Lilit baloldali szakértő készítette fel, hogyan kell spontánnak látszó módon tüntetni, a rendőröket a jelek szerint senki nem készítette fel, hogyan kell profinak látszó módon, túlkapás nélkül rendfenntartani. Hogy dobálták őket? Miért nem volt rajtuk (akkor még) sisak, a kezükben miért nem volt pajzs?

Lehet magyarázkodni, védekezni, hogy a tüntetés így-úgy jogellenes volt, csakhogy ott, a helyszínen kellett volna kifogástalanul helytállni, hogy ne kelljen utólag magyarázkodni. Meg aztán, soha nem a magyarázkodó apológiai buzgalma számít (a 2006-os rendőri attrocitásokat is a mai napig meg tudják magyarázni egyes elfogult baloldaliak), hanem a másik oldalon növekvő felháborodás. Ezúttal megfordult a szereposztás, a jobboldal kapott túl a ballal szemben.

Sporthasonlattal, a krónikus sikerelvonási tünetekben szenvedő ellenzék végre összekínlódott egy szépítő gólt. Az állás kb. 150:1. Ilyen helyzetben a legkisebb eredményt is meg kell becsülni.

A jövő etikája 1. rész

Eltelt némi idő a bevezető 0. rész óta, az aktuálpolitikai ügyek tárgyalása után most már célszerű folytatni a jövő etikai szabályzatával kapcsolatos töprengést.

Bármiféle etikával, erkölcsi szabályzattal kapcsolatban elvárás, hogy
1. a döntő többség azonosulni tudjon vele;
2. a döntő többség különösebb erőfeszítés nélkül be tudja tartani;
3. a döntő többség számára egyénileg boldog, kiteljesedett életet eredményezzen;
4. az adott társadalom számára is jólétet, sikert, boldogságot hozzon;
5. a szabályok betartása érdekében ne legyen szükség nagy erkölcsi nyomásra, gyakori moralizálásra, prédikálásra;
6. a sorból kilógó keveseket ne kelljen drákói szigorral, embertelen módon büntetni;
7. a szabályok a lehető legegyszerűbbek, továbbá érthetőek legyenek;
8. a szabályok rendszerszinten következetesek legyenek;
9. egységes mérce valósuljon meg;
10. az etika gyakorlati működtetése feleljen meg az intuitív vagy népi igazságérzetnek.

Egyik elvárást sem könnyű teljesíteni, de az utolsó pontnál máris döntő nehézségbe ütközünk: egymással ellentétes intuitív igazságfelfogások léteznek, és ezek nem békíthetők össze egy szabályzat keretein belül. Egyesek egyenlő eredményeket igényelnek, tekintet nélkül képességre, szorgalomra, érdemekre - számukra a feltétel nélküli alapjövedelem bevezetése és minden különbség megszüntetése tűnik igazságosnak (jó eséllyel a kevésbé szorgalmasok gondolják így, de nem kizárólag ők). Kettesek ellenben jól tűrik a különbségeket, ha azok arányosak a képességekkel, szorgalommal, érdemekkel - szerintük az alapjövedelem igazságtalan ötlet, teljesítmény arányában boldogulni pedig maximálisan igazságos (nem nehéz kitalálni, hogy többnyire az ambiciózusak gondolkodnak így).

Nyilvánvaló, hogy e kétféle igazságosságelvárás nem teljesülhet egyetlen szabályzatban. Akár az egyik, akár a másik felfogás válik dominánssá, tömegek lesznek elégedetlenek és boldogtalanok.

Hogyan kezelhető ez az ellentmondásos helyzet? Kiderül a következő részből.

Pápa a világban

Egyrészt nagy dolog, hogy néhány éven belül kétszer is járt nálunk, másrészt így feltűnőbbé váltak a pápasággal kapcsolatos ellentmondások.

1. A pápa elsősorban reprezentatív figura akkor is, amikor azt igyekszik reprezentálni, hogy épp nem reprezentál: Mercedes helyett furikázhatják Ferencet Fiat 500 terepjáróban, de ha valaki rákeres, rájöhet, hogy az átlag magyarnak olyanja sem lesz mostanában, tehát... ez is reprezentálás. Meg aztán, hogy került Budapestre a járgány? Repülőn? Kamionon? Reprezentálás minden, ami a szerényen élő helybeliek életszínvonala felett van. Ha Ferenc tényleg nem akar reprezentálni, akkor még nagyon nagyot kell ereszkednie külcsínben.

2. Bármit mond a pápa, abból mindenki csak azt hallja meg, amit hallani akar. A BBC például annyit vett ki, hogy Ferenc, áttételesen, szót emelt a magyar határkerítés ellen... Pedig olyat is említett Ferenc, hogy az abortusz állítólagos joga nem valódi jog, a szabadságnál ebben a témában fontosabb az élet védelme. Hány olyan ember hallotta meg ezt, aki nem eleve így gondolta?

3. Ferenc beszédei turkálós konténerre emlékeztetnek: ki-ki belekotor, kihúz néhány neki tetsző holmit, és hátra sem nézve viszi haza. Előny: a felszínes népszerűség, mindenki talált magának valamit. Hátrány: aki mindenkinek mindenfélét mond, az tulajdonképpen senkinek nem mond semmi lényegeset, ezáltal feladja a világra gyakorolt hatást, ami - vélhetnénk - látogatásainak valódi célja lenne. Igaz, hogy Szent II. János Pál óta csökkentek a világ megoldandó politikai problémái (neki is köszönhetően, megbukott a kommunizmus) és "csak" a gazdasági, fegyveres meg környezetvédelmi problémák maradtak, amikben a történelem kevés pontján hallgatott bárki is a pápára. Ettől függetlenül, kevesebb, de határozottabb üzenettel többre menne. Célszerű lenne kiválasztani, mondjuk, három témát, amiben hatni akar, és azt hangsúlyozni, hogy tényleg változzon is valami. Melyik legyen ez a három? Az abortusz? Az állam és az egyház túlzott közelsége? Vagy túlzott távolsága? Vagy hogy legyen "igazságos" béke? Vagy hogy legyünk nyitott kapuk?

4. Ferenc szerint az ukrajnai háborút ne stratégiai, hanem "igazságos" béke zárja le. Lefordítva: a felek harcoljanak csak tovább, míg mindegyikük "igazságos"-nak nem érzi a helyzetét. Azaz soha ne érjen véget a háború, lőjék egymást végkimerülésig. Ezzel szemben, a stratégiai béke reálpolitikai lesz: most már lődöztetek eleget, adjatok hálát, hogy még maradt nálatok nemzőképes férfi; pihenjetek és kereskedjetek pár évtizedig, folyt. köv. a 22. században, ha még fontosnak tartjátok. Amennyiben Ferenc végiggondolja, mit szeretne: csakis stratégiai békét. A történelmi, nyelvi-kulturális és geopolitikai realitásokat figyelembe véve, másfélét Ukrajnában nem lehet elérni.

5. A nyitott kapuk sürgetésével Ferenc öngólt lőtt: tágabb hazájának, Olaszországnak a kapui addig voltak nyitva, míg ki nem derült, hogy a befogadott menekülteket nem veszik át kellő számban a franciák, németek, belgák, dánok, stb. Ekkor és ettől zárultak be a kapuk. Nem célszerű naivan úgy tenni, mint akinek fel sem tűnt ez a hosszú és zajos huzavona. Gondoljunk bele: ha a valóban jómódú társadalmak hallgatnának Ferencre, már évek óta náluk lenne fél Afrika, családostól. A valóban jómódú társadalmak azonban nem tartanak igényt Ferenc útmutatására, nélküle járják a maguk főleg szavakban befogadó, meglehetősen képmutató útját. Némi igazuk is van annyiban, hogy a náluk lévő nem hazaiakkal sem tudnak mit kezdeni, a saját jólétüket lecsökkentették, a belső feszültséget megnövelték, és nem látnak fényt az alagút végén. Ferenc pedig, ha lenne mondandója e témában, idáig taktikusan megtartotta magának, illetve általánosságok mögé bújt. Csak itt, a "végeken" jött meg a bátorsága. Üzenete így fordítható le: holnaptól hazudjátok ti is, hogy tárva-nyitva vannak a kapuk, lépjetek be a képmutatók klubjába.

6. Miért nem hallgatnak a valóban jómódú társadalmak a pápára? A jómódjuk miatt. És ebbe Ferenc bele is törődött, ám a frusztráltságát csak le kell vezetnie valahol. Úgy van ezzel, mint az egyszeri plébános, aki ha már a templomba sosem járókat nem tudja elérni a kritikájával, legalább a misén részt vevő jámbor híveket kiosztja rendesen, helyettük. Hogy így sosem ér célba? Plébánosnál ez bocsánatos hiba. Kevésbé az egy pápánál, aki elvileg az azonos nevű Veszprém megyei városnál nagyobb hatást szeretne elérni a világban. Tanulság: megfelelő üzenetet a megfelelő célcsoportnak, alkalmas helyen és időben; az át nem vett üzeneteket nem szabad másokra borítani, a valódi címzettekkel kell őket átvetetni, nyugatabbra.

7. Végképp homályban maradt, mire gondol Ferenc azzal, hogy az egyház és az állam ne túl közelről, de ne is túl távolról működjön együtt. A ne túl közelről még többé-kevésbé értelmezhető (ne püspök legyen a miniszter). De mi a nem túl távolról? A hatalmi ágak szétválasztását szorgalmazók ugyanis bármiféle együttműködést túl közelinek látnak, szerintük a végtelen távolság, a hermetikus elválasztás a megfelelő; egyháznak és államnak az égvilágon semmi köze ne legyen egymáshoz! Így alakul ez nyugaton, ahol Ferenc nem szívesen látott szónok, és ahol az egyháznak nincs szava, egyebek mellett az abortusszal kapcsolatban sem. Ezt szeretné keletebbre is? Aligha. Akkor pontosan mit szeretne? Kecske-káposzta kombinációt? Kimaradni pl. az ingatlanjogból, de belefolyni az abortusz szabályozásába? Van erre működő gyakorlati példa bárhol a világon?

Izgalmas téma. Ha már feldobta a labdát, hátha lecsapja a következő látogatása alkalmával.

Budaházy... kegyelmet?

Technikailag eljárási kegyelmet kapott Budaházy György a köztársasági elnöktől. Tartalmilag azonban nem azt kapott, hiszen 2002-től kezdve leülte, amit ellene fel tudtak hozni. A baloldal őrjöng, még Ferenc pápa arcáról is eltűnt a magyarországi látogatás során elvárható lelkesedés, az egyházfő feltűnően fásult-komorrá vált.

Budaházy elkövetési lajstroma bizony hosszú: Molotov-koktélos támadások pártirodák ellen, egy baloldali miniszter megfélemlítése, egy baloldali tévés megveretése, politikai merényletek tervezése, melegrendezvények megzavarása - ennek keretében indult ellene 2009-ben a máig tartó, és a köztársasági elnök által csupán felfüggesztett eljárás.

Az elkövetés háttere politikai: Budaházy radikális tiltakozásba kezdett az őszödi beszéd nyomán, így akarta kikényszeríteni a hazugságon kapott kormány távozását. A baloldali tévés megveretését pedig épp annyira tagadja, amennyire a tévés azt, hogy felügyelő bizottsági tagként részt vett volna a hirhedt olajszőkítési ügyekben (szerinte csak ráhamisították a nevét a vonatkozó dokumentumokra). Összességében: Budaházy az ancienne régime tagjai ellen akciózott megengedhetetlen eszközökkel, és ezért le is ülte a büntetést (csak 2009 óta 2 évet töltött börtönben, 4-et házi őrizetben, és további 8-at a függőben lévő eljárás árnyékában, lakhelyelhagyási tilalomban, előzetesben, stb.). Ennél kevesebbet ülnek manapság gyilkosságért, nemi erőszakért meg pláne.

Kik elégedetlenek a Budaházy elleni eljárás felfüggesztésével? Olyanok, akik szerint a baloldal ellen fellépni tényleges életfogytiglant érne...

Továbbá olyanok, akik maguk is radikális eszköztárat alkalmaznak... a baloldalon.

Számos baloldali bagoly huhogja most nagyfejűnek a jobboldali verebet: Lenin-fiúk színlelnek aggódást a hazafiú miatt.

Emlékeztetőül, Budaházy nem kapott hétköznapi értelemben vett kegyelmet, a legutóbbi körben kiszabott további 6 év büntetése (mínusz az előzetes) változatlanul érvényben van, csupán próbaidőre bocsátotta a köztársasági elnök, határozottan ösztönözve őt a mintapolgári magatartásra. Elég egy rossz megmozdulás, és újra börtönben találja magát. Ha ezt Ferenc végiggondolja, talán újra felderül az arca.