Új szelek Ukrajnában?

Miközben az origo.hu egy éve minden nap, így ma is döntő fordulatot jósol az ukrajnai háborúban, a nyugati háborúpártiak meg kitartóan az utolsó négyzetcenti visszafoglalásáért szállnak síkra, a Guardian friss véleménycikke valódi változás előszele lehet.

Figyeljük meg, hogy nyugaton is úgy működik az újságírás, mint anno a Népszabadságnál: először csak egy cingár hang énekel ki a kórusból, majd egyen-ketten becsatlakoznak, és hamarosan már egy másik dalt fúj az egész szerkesztőség. Az, hogy ki énekelhet ki, természetesen nem a véletlenen múlik, gondosan megválogatják a szerzőket. Érdemes tehát felfigyelni a másként gondolkodás első vékonyka hangjára, abból bejósolható az új kórusmű.

Ha így, a kommunista Népszabadságon edződött szemmel olvassuk a brit élliberális lap véleménycikkét, kiderülnek belőle a fő szólamok, miszerint 1. az ősöreg Biden ne induljon a jövő évi elnökválasztáson; 2. Amerika fejezze be a demokráciaexportot; 3. de szégyellje magát az eddigi következetlen exportért, pl. Fehéroroszország cserben hagyásáért; 4. próbálja megtalálni a hangot a feltörekvő nagyhatalmakkal (Kínával, Indiával); 5. haladjon a korral, ne ragadjon bele a hidegháborúba, mint Putyin.

Sorok között ez azt jelenti, hogy tárgyalások várhatók Oroszországgal a háború lezárásáról. Pontosabban, az eddigi titkos tárgyalások után nyílt tárgyalások következhetnek.

Weinstein nem egy Einstein, de...

Újabb 16 évet kapott a volt producer, az eddigi 23 éve mellé. Ez összesen 39 év. Jó magaviseletért nyilván rövidíthető, de így is nagy eséllyel börtönben fog meghalni. Időzzünk el ezen egy percig.

Mennyit kapott volna, ha az áldozatait nem szexre veszi rá, hanem megöli? Tényleges életfogytot? Hát, úgy tűnik, a szexuális visszaélésért is azt kapott. Nem kellene különbséget tenni a két kategória között?

Kétség nem fér hozzá, hogy Harvey Weinstein visszaélt a hatalmával, hogy sikerért/pénzért/karrierért cserébe szexre kényszerített nőket. Ahhoz sem fér azonban kétség, hogy a szórakoztatóipar cárjai közül sok százan tették és teszik ugyanezt. Sőt ahhoz sem, hogy az érintett nők jelentős része sok más férfival is lefeküdt és lefekszik ma és a jövőben a céljai érdekében. Igazságtalannak tűnik tehát Weinsteint egyedül kiemelni ebből a tömegből, és olyan büntetést sózni csak és kizárólag rá, amin százaknak, valószínűleg ezreknek kellene osztozniuk. Legalább két szempontból nincs rendben, hogy mind helyett Weinstein vigye el a balhét: 1. egyénileg igazságtalanul kemény büntetést kapott; 2.sokan meg semmilyet, és folytathatják az eddigi gyakorlatot.

Olyan ez, mint ha a mexikói drogkartellek egyik emberére 6500 év börtönt szabnának ki... olyan alapon, hogy egyedül őt sikerült megcsípni. A többiek meg szabadon garázdálkodnának tovább.

A világ rendszerszintű megoldásoktól lesz igazságosabb, és nem az egyesek terhére elkövetett példastatuálástól. Emlékeztetőül, a szemet szemért, fogat fogért elv sokkal irgalmasabb, a Weinstein-ítélet ehhez képest visszalépés. Másképpen: az ókor bölcs jogalkalmazóinak több eszük volt négyezer éve, mint az ítéletet meghozó mai amerikai esküdtszéknek.

Szemellenző helyett... két szemellenzőt

Aki a magyar sajtót olvassa/böngészi, észreveheti, hogy alapvetően kétféle narratívát tol: 1. a bal-lib-álfüggetlen-álobjektívat* és 2. a jobb-konzi-frankónelkötelezettet. Mindkettő következetesen felépített és ápolt, így aki csak az egyiket olvassa, 100 alatti IQ-val, az meg van győződve, hogy a világ lényegében beleillik az egyikbe, és hogy a másik szemenszedett hazugság, manipuláció, propaganda.

És ennek alapján "logikusan" csodálkozik, hogyan hiheti el annyi naiv/hülye ember a másik narratívát. Tényleg, hogyan?

A narratívák nem csak következtetéseikben térnek el, hanem a stílusukban is, mégpedig egészen a rendszerváltás óta: 1. a bal-lib narratíva intellektuálisabb, igényesebben kidolgozott, az ellentmondások át-átütnek, de mindig igényesen ki is vannak magyarázva, hogy az olvasó ne akarjon ellenkező előjelű forrásból tájékozódni, a 100 feletti IQ-jú hírfogyasztó hitelesnek és teljes értékűnek tartja a saját buborékját, az agya el van ringatva; 2. a jobb-konzi narratíva baltával faragott, ki-kilóg belőle a lóláb, viszont akit érdekel a tényanyag, épp ezért jobban tudja ellenőrizni, és ennek alapján eldönteni, mit hisz el belőle. A 100 feletti IQ-jú konzervatív hírfogyasztó nem tartja egészen hitelesnek és átfogónak a saját buborékját, ergo, marad benne nyitottság a teljesebb valóságra.

Ezt nem kell bemondásra elhinni (ahogy semmit), szép példát mutat a kifinomult manipulációra a bal-lib oldal: mikor a forint (akár csak kicsit) gyengül, az hatalmas, bombasztikus, "felcsavart" hírben jelenik meg; mikor (akár nagyot) erősödik, az meg relativizáló, "letekert" hírben. Az olvasóban így kialakulhat a meggyőződés, hogy a forint lényegében egyfolytában gyengül és romlik, s amikor véletlenül fordítva, akkor meg pont az a baj! Az átlag bal-lib úgy tudja, legalábbis érzelemvilága mélyén, hogy 2010 óta Mo. már tucatszor összeomlott.

A jobb-konzi média trükkjei ezzel szemben bárdolatlanok és feltűnők, az origo-n pl. minden nap eldől az ukrajnai háború az oroszok javára, ám ezt a jobb-konzi olvasó sem hiszi el. Az eredmény, hogy a B oldal gyakrabban kirándul át az A oldalra, mint fordítva.

Ha úgy fogjuk fel a médiahasználatot, hogy egyfajta szemellenzőt tesz ránk, a kétféle média rendszeres használata némi kipillantást ad a szemellenzőből. Ezért (lenne) érdemes mindkét oldali média híranyagát közel azonos gyakorisággal fogyasztani.

* álfüggetlen-álobjektív: bevallottan önkéntes belső meggyőződésből hajlik bal-lib irányba anélkül, hogy ez utasításba lenne adva, vagy hivatalosan és közvetlenül ezért fizetnék; a hírfogyasztó szempontjából azonban a hajlásirány számít, és nem annak tetszőleges oka. A hajlás iránya határozza meg, milyen híranyagot csavar fel, és milyet teker le egy hírforrás.

Abúzus: te is nagy ívben?

Az egyházi szex mindenkor botrányos, még ha sorok között az derül is ki, hogy konkrétan nem szex, a világi abúzusgyanús szex meg simán elcsúszik, a végén még a hírhozóra fognak haragudni.

Ne menjünk el szó nélkül a jelenség mellett: mi az oka a látványos kettős mércének?

1. Az egyház a "világinál" jóval szigorúbb etikát hirdet, és ha néha nem felel meg a saját elveinek, az érdekfeszítő.
2. A "világi" megengedő etika kevésbé izgalmas, olyan, amilyen.
3. Az elvek és a gyakorlat közötti ellentmondás hitelességromboló, és úgy tűnik, a közvélemény imádja páholyból nézni a hitelességi válságot, a bukást a piedesztálról.
4. Eddig nem kapott figyelmet az abúzust világi nézetből kritizálók hitelességi válsága, noha feltűnő.

Tudatosítsuk, hogy közügyekkel foglalkozni világállapot-javítás, a világállapotot pedig az javítja, ha az abúzus mindenütt egyformán érdekes és kezelendő.

Nem az a cél, hogy a szexuális visszaélést elkövető bort prédikáljon, ha már azt iszik, hanem hogy a lehető legkevesebben kövessenek el szexuális visszaélést, és még azt a keveset se ússzák meg. Ehhez pedig az egyébként nagyságrendekkel nagyobb számban előforduló "világi" ügyekre is oda kell(ene) figyelni.

Lebuktatva és leleplezve

Breaking 1: a telex.hu kőkemény és "független" (ok)nyomozással kiderítette, hogy... a kormány kommunikál, méghozzá eredményesen. Félelmetes. Döbbenetes. Felháborító. Ettől választók milliói kapkodnak majd levegő után. És a telex.hu persze senkihez sem kötődik ezer szállal... pláne nem a baloldali ellenzékhez.

Breaking 2: lebukott az amerikai kormány is, hogy szintén eredményesen kommunikál...ja az 53 éve legalacsonyabb munkanélküliséget. Ebből ugyanis az következik, hogy míg az ukrajnai háborúval szinte mindenki veszít, az Egyesült Államok profitál belőle.

Cui prodest? Kinek áll érdekében? Ha feltesszük ezt az alapkérdést az ukrajnai háborúval kapcsolatban, a válasz, hogy az USA-n kívül senkinek, mindenki más harakirit követ el a rosszul kitalált szankciókkal, a rekordmagas inflációval, a kifizethetetlen rezsiszámlákkal, a csökkenő életszínvonallal. Az USA-nak azonban úgy tűnik, bejön ez a szempontjából okosan generált konfliktus: elég távol van ahhoz, hogy ne veszélyeztesse az energiaellátását, és elég jó helyen ahhoz, hogy padlóra küldje a gazdasági vetélytársakat, köztük a mi Európánkat. "Bravó".

Érdekes lesz megfigyelni, hogy akik évek óta - okkal és ok nélkül - rámutatnak, hogyan épít ellenségképet a nekik nem szimpatikus kormány, vajon észreveszik-e az amerikai demokraták kolosszális ellenségépítését, mielőtt kiböki a szemüket.

Tisztázzuk: nem arról van szó, hogy Oroszországot beugratták, kijátszották, egyoldalúan provokálták, stb.; hanem arról, hogy szándékosan és felelőtlenül kiéleztek egy még éppen kontrollálható konfliktust, mert unfair hasznot reméltek belőle, holott felelős hozzáállással meg kellett volna előzniük, és meg is tudták volna előzni.

Még most is véget vethetnek neki, ha nem biztatják tovább az ukránokat, hogy az oroszok lakta területük utolsó négyzetmilliméterét is meg tudják tartani, miközben erőszakosan elnyomják és teljes jogfosztottságban tartják a kisebbségeiket. Ha őszintén megmondják nekik, hogy vagy-vagy, de nem is-is. Ez a veszélyes illúzió felelős ugyanis a tengernyi felesleges szenvedésért, amivel hamarosan minden érintettnek el kell számolnia.