Az egyházi szex mindenkor botrányos, még ha sorok között az derül is ki, hogy konkrétan nem szex, a világi abúzusgyanús szex meg simán elcsúszik, a végén még a hírhozóra fognak haragudni.
Ne menjünk el szó nélkül a jelenség mellett: mi az oka a látványos kettős mércének?
1. Az egyház a "világinál" jóval szigorúbb etikát hirdet, és ha néha nem felel meg a saját elveinek, az érdekfeszítő.
2. A "világi" megengedő etika kevésbé izgalmas, olyan, amilyen.
3. Az elvek és a gyakorlat közötti ellentmondás hitelességromboló, és úgy tűnik, a közvélemény imádja páholyból nézni a hitelességi válságot, a bukást a piedesztálról.
4. Eddig nem kapott figyelmet az abúzust világi nézetből kritizálók hitelességi válsága, noha feltűnő.
2. A "világi" megengedő etika kevésbé izgalmas, olyan, amilyen.
3. Az elvek és a gyakorlat közötti ellentmondás hitelességromboló, és úgy tűnik, a közvélemény imádja páholyból nézni a hitelességi válságot, a bukást a piedesztálról.
4. Eddig nem kapott figyelmet az abúzust világi nézetből kritizálók hitelességi válsága, noha feltűnő.
Tudatosítsuk, hogy közügyekkel foglalkozni világállapot-javítás, a világállapotot pedig az javítja, ha az abúzus mindenütt egyformán érdekes és kezelendő.
Nem az a cél, hogy a szexuális visszaélést elkövető bort prédikáljon, ha már azt iszik, hanem hogy a lehető legkevesebben kövessenek el szexuális visszaélést, és még azt a keveset se ússzák meg. Ehhez pedig az egyébként nagyságrendekkel nagyobb számban előforduló "világi" ügyekre is oda kell(ene) figyelni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése