Az új Jalta esete a magyarokkal

Az ukrajnai helyzet fura alakulását figyelve mintha kibontakozna egy mesterterv, miszerint a nyugati civilizáció határa kitolódik az orosz határig, és minden további ebből van levezetve: 1. Ukrajna önálló entitássá válik, amihez identitás kell, tehát vad nemzetépítés jön és a kisebbségek figyelmen kívül hagyása; 2. nagyhatalmi háttéralku, mint anno Jaltában, hogy a terv ne akadjon el; 3. Oroszország berántása a játszmába, akár katonai konfliktus árán is; 4. menet közben a vitatott területek ásványkincseinek megszerzése. Már megint jól lezsírozták a fejünk felett.

Ha van egy ilyen titkos terv, az megmagyarázza, miért söprik minden fórumon félre az ukrajnai kisebbségek, így a kárpátaljai magyarok jogainak kérdését. Legutóbb az Európa Tanács nyilatkozta, hogy nem készít erről jelentést, mert... nem aktuális.

Emlékezhetünk, hogy Trianon is elsősorban a Monarchia szétverésére irányult, mi magyarok járulékos veszteség lettünk ennek során. Tehát a Nagy Ukrajnai Sakkjátszma átlátása nem jelenti azt, hogy hátradőlhetünk, hiszen nem akarunk ezúttal is járulékos veszteséggé válni.

Célszerű tudatosítani, hogy geopolitikai törésvonalon vagyunk, ahol sűrűn reng a föld... és bár többnyire nem minket akar elnyelni, járulékosan mi is bele-belecsúszunk. Rengésbiztossá kell tennünk magunkat, ki kell nőnünk a nagyhatalmak által rendszeresen beáldozott gyalog szerepéből. Hogyan?

Úgy, hogy ezentúl nem a nagyok balekjaként sodródunk, hanem saját mestertervet dolgozunk ki, amelyben a nagyok válnak eszközzé. Nincs igazán más választásunk.

A magyar tüntetők szívhangja

Miközben továbbra is erősen vitatható a belügyminiszter által rendeletként bevezetett szívhang szabály, a magyar tüntetők transzparensei arra hívják fel a figyelmet, hogy egy elvben kívánatos konzultációhoz nehéz lenne észszerű hozzáállású résztvevőket találni.

Nézzük sorban, miket találtak transzparentálni a tüntetők (az irányukba hajló 444.hu tudósítása alapján).

1. Majd szülök, ha akarok. - Az új szabály a baba szívhangkezdeményének meghallgatását írja elő, tehát továbbra is az szül, aki akar, ebben nincs változás.

2. Én is ember vagyok, anyád is ember. - Ebben egyetértenek a felek, tehát az üzenet formálisan nyitott kapukat dönget. Ha sorok között úgy olvassuk, hogy "anyád!", akkor meg indulatból szitkozódik, ami nem tűnik átgondolt konzultációs alapnak.

A tüntetők a jelek szerint nem konzultációt követelnek, hanem a saját akaratukat akarnák erőből átnyomni, vagy különben... rémisztően szitkozódnak majd. Vesztes stratégia, hiszen a feladat a közvélemény maguk mellé állítása lenne.

3. My body, my choice. - "Az én testem, az én döntésem" egy nyugati tüntetésekről másolt üzenet, elmulasztották a konkrét helyzethez igazítani, hiszen az új szabály továbbra is a leendő anyára bízza a döntést.

4. Nem bízod ránk a döntést, de egy gyereket igen? - Rögzítsük, hogy a döntés nagyon is az anyára van bízva.

5. Sándor, Sándor, tünés a p#námból! - A megszólított a baba szívéről meg az anya füléről (és nem a nemi szervéről) hozott új szabályt.

Következtetés: egy vitatható körülmények között bevezetett új szabály ellen legalább annyira vitatható módon tiltakozni aligha célravezető, valószínűleg ezt pont így prognosztizálta a kormány, amely most örülhet a malmára hajtott víznek.

Miért nincs és nem is lesz meghaladva a vallás

Mert 1. a vallásnak tulajdonított problémák és vadhajtások valójában az ember működésének problémái/vadhajtásai, és mert 2. az ember szükségképpen vallásosan viselkedik akkor is, amikor vallástalannak véli magát, a "meghaladás" vélelme (pl. a woke megigazulás tudata) maga is vallás.

1. A vallásoknak tulajdonítják a háborúkat, konfliktusokat, az indulatos közéletet, a butaságot, sötétséget, fanatizmust, a kritikátlan rajongást/gyűlölködést, a kirekesztő hajlamot, a bigott/vaskalapos erkölcsi felfogást, a szegénységet, az elnyomás elfogadását, és így tovább, egyesek lényegében minden rosszért a világon a vallásokat teszik felelőssé. Ha ez így lenne, akkor a vallást "meghaladó", vagy legalábbis meghaladni igyekvő közösségek mindenkor jobban, békésebben, fejlettebben élnének, és így fokozatosan elterjedne a modelljük, azaz a vallásosság önmegszüntető jelenség lenne, a kultúrevolúció során lassacskán kihalna. Száz év múlva nem csak templomba nem járna senki, hanem ösztönösen szitkozódva sem emlegetné Istent. A vallásra mumusként mutatók annyiban igazolva láthatják az elméletüket, hogy évről évre csökken a felmérésekben magukat elkötelezetten vallásosnak mondók aránya. És - a vallásra mumusként mutatók modellje szerint - ezzel párhuzamosan a világ is egyre jobb hellyé kellene, hogy váljon, azaz kevesebb konfliktust, nyugodtabb közéletet, nagyobb jólétet és tudást kellene tapasztalnunk. Ezzel szemben a nyugodtabb közélet látszatát csak ott tapasztaljuk, ahol a bal-lib sajtó egyeduralkodóvá vált, és a média immár nem írja meg, hogy az utca embere valójában miről mit gondol. A technikai jólét valóban nő, de ezzel párhuzamosan az elégedetlenség, a tudatlanság és a tájékoztatlanság is. A tolerancia pedig amennyire fokozódik a másság iránt, annyira csökken a nem másság felé, azaz a tényleges sokszínűség szeretete helyett a hagyományok gyűlölete terjed, egyre kritikátlanabbul, egyre vaskalaposabban és fanatikusabban. Ha elfogadjuk a felmérések alapján, hogy visszaszorulóban a formális vallásosság, el kell gondolkodnunk, vajon miért nem csökkennek, sőt inkább fokozódnak a "vallás"-nak tulajdonított problémák. Kézenfekvő a válasz, hogy az említett problémák formális vallások nélkül is jelen voltak, vannak, lesznek, sőt a "meghaladásban" még súlyosbodnak is. Jól mutatja ezt a világiságban és vele párhuzamosan a totalitárius tömeggyilkosságokban is rekorder 20. század.

2. Az indulat, butaság, bigottság, konfliktuskeresés ugyanúgy jellemzi a vegánokat/húsevőket, liberálisokat/kollektivistákat, baloldaliakat/jobboldaliakat, globalistákat/nemzetieket, mintha a felfogásuk egyben a vallásuk lenne. Mert az is, csak informálisan és ezért átgondolatlanul. A formális vallások helyét nem a vallástalanság, hanem a néven nevezetlen és rendszerezetlen vallásszerűségek veszik át. Azaz a vallásos viselkedés így nem haladható meg, mindössze tudat alá szorul, öntudatlanná és kontrollálatlanabbá válik. A vegán embernek nem tűnik fel, mennyire lenézi más felfogású embertársait a maga erkölcsi piedesztáljáról, sem a környezetvédőnek, hogy bigott elvárásokat támaszt és lelkileg zsarolja embertársait, ahogy a "kritikai gondolkodó" baloldalinak sem, hogy a számára szimpatikus ideológiákért kritikátlanul rajong, és a liberálisban sem tudatosul, hogy dühödten cenzúrázza a másként gondolkodókat (nota bene: egy konzervatív is gyakran rajong az ideológiájáért, ám közben nem véli magát nyitottnak és kritikai gondolkodónak, az efféle ellentmondás bal-lib sajátosság). Ironikus, hogy még a vallás lényegéből fakadónak vélt lelkiismeret-furdalás sem csökkent, csupán más alakot öltött: a "posztkeresztény" ember pl. nem a házasság előtti szexen stresszel, hanem azon, hogy mit eszik, hogyan kezeli a szemetét, és hogy néha megkísérti egy-egy sátáni nem PC gondolat...

Gyakorlati példa: ha az elektromos rollert a járművek meghaladásának fogjuk fel, abból rengeteg baleset és hosszú távon közlekedési káosz lesz; ha ellenben tudatosítjuk, hogy nem valamiféle felsőbb rendű meghaladás, hanem prózai módon maga is a közlekedési eszközök egyike és ekként szabályozzuk, helyreáll a rend.

Mi a megoldás: ha békésebb, jólétibb, tanultabb, tájékozottabb és toleránsabb világot szeretnénk, a "vallás meghaladását" célszerű informális vallásnak tekinteni és akként kezelni. A vállaltan vallásos emberre ugyanis jellemző egy felsőbb tekintély előtti főhajtás és némi önkritika, önkorlátozás, visszafogottság. Ezt kell megkövetelni a "meghaladótól" is. Nem lesz könnyű egy liberálissal megértetni, hogy a hozzá képesti "másság" fanatikus kiszorítása miért, milyen felsőbb tekintély előtt meghajolva kerülendő, ám megértetni szükséges.

Középosztály tanfolyam zárul 5. rész

Befogadás, bevándorlás, konstruktív média elvárása

A középosztály ma világszerte defenzívába szorult, akkor is, ha az amerikai társadalomnak pl. több, mint 90%-a tartja magát középosztálybelinek. Ettől függetlenül véli magát rossz pillanataiban toxikusan fehér, patriarchálisan elnyomó és ezért világméretekben elnyomandó csoportnak, amelynek nem szabad szaporodnia, helyét pedig át kell adnia a más kontinensekről és kultúrákból érkező bevándorlóknak.

Hazai kollégám azzal a szöveggel vette át a minap egy afrikai illető bőröndjét és cipelte helyette fel a lépcsőn, hogy "ezennel jóváteszi a gyarmatosítást, a rabszolgatartást, bocsánatot kér a fehérek által elkövetett bűnökért". Az ellenérv, hogy soha egyetlen felmenője nem tartott rabszolgát, eszébe sem jutott gyarmatosítani bárkit, sőt inkább őt gyarmatosították idegen hatalmak, cseppet sem ingatta meg eltökéltségében, hogy a magafajtának "heraus mit uns" legyen a sora.

Ezzel szemben, ha a középosztály a tanfolyamon visszanyeri megérdemelt önbizalmát, önerőből meg tudja oldani a nyugati civilizációt feszítő összes problémát. Jelesül:

A magabiztos középosztály büszkén hirdeti a társadalomfenntartó szerepét és terjeszti ennek kultúráját, szabályzatát, ismeretanyagát. Másoktól, így az alsó osztálytól, a "mélyszegényektől" és a mindenkori bevándorlóktól is elvárja a középre illeszkedést. Ezzel megszűnik a leszakadás és a párhuzamos társadalmak problémája. Működőképes integráció mellett már rugalmasabban be lehet fogadni a középosztálybeli viselkedésre nyitott bevándorlókat is.

A magabiztos középosztály joggal várja el a médiától, hogy pozitív és konstruktív világképet tükrözzön vissza - szemben a mai tudósításokkal, melyek lényege, hogy amit sugall és követel a "felvilágosult" médiaelit, az talán árt a nyugati társadalmaknak... de végül is úgy kell nekik, megérdemlik! A saját feladatait tudatosan vállaló középosztály megkövetelheti, hogy a média csak a társadalma számára hasznos, értelmes, konstruktív ötleteket vessen fel, hiszen neki meg az a feladata.

Nincs olyan aktuális probléma, amit a magabiztos középosztály ne tudna félkézzel kezelni.

Végre: itt az árnyékkormány!

A következő hetek izgalmas témája lehet a Gyurcsány Ferenc által beharangozott árnyékkormány. A Fidesz természetesen bírálja már az ötletet is... Természetesen? Az árnyékkormány a brit demokrácia egyik legjobb, leginspirálóbb kelléke, így aztán nem egészen megfontolt dolog nekiesni. Vessünk egy pillantást a brit árnyékkormányra.

Mivel foglalkozik egy árnyékkormány? Rendszeresen kommentálja a kormány intézkedéseit, ha pl. az oktatási miniszter bejelent egy új szabályt, az árnyék-oktatási miniszter bejelenti, hogy ez igazságtalan és elhibázott, ő épp ellenkező szabályt hozott volna. A hónapok, évek során a választóban kialakul egy kép az ellenzékről: milyen intézkedések várhatók a kormányra kerülésük esetén.

Magyarországon már régen létre kellett volna hozni az ellenzéki árnyékkormányt, ám ez nem véletlenül nem történt meg. Az árnyékkormánynak valamiféle felelőssége van, amit az ellenzékiek - úgy tűnt idáig - nem szeretnének felvállalni. Ha az árnyékkormány hétfőn bejelenti, hogy ingyen tejet osztana, kedden, hogy mellé mézet is, szerdán, hogy az ország nevét Kánaánra módosítaná, akkor legkésőbb csütörtökön felmerül a választókban a kérdés, hogy mekkora ennek a realitása. És nem biztos, hogy egy így működő árnyékkormány népszerűbbé tenné az ellenzéket.

Ebből következik, hogy rátermett politikus nem ilyen árnyékkormányt működtet. Gyurcsány Ferenctől sok mindent el lehet vitatni, a rátermettséget nem célszerű, hiszen ha kicsinyke ellenzéki dombon is, de ügyes manővereknek köszönhetően ma ő kukorékol. Tehát tej-méz nem várható, virtuális demokráciaépítés annál inkább: hatáskörök visszaadása, fékek-ellensúlyok visszaépítése, stb. Amire a kormány majd reagálhat, és így tovább.

Akárhogy is, kibontakozhatnak egyfajta ellenzéki alternatíva körvonalai, és ez jó fejlemény. A mindenkori kormánynak jobban meg kell dolgoznia a pénzéért, a választók javára. Éljen az árnyékkormány mint nagyszerű közpolitikai találmány!

Máris meg lehet fontolni az árnyékkormány első bejelentését: Orbán miatt van megélhetési válság Magyarországon, és addig marad a válság, amíg marad Orbán. Ha az eddigi ellenzéki politizálás kontextusába helyezzük e közlést, kétségeink támadhatnak, de sebaj. A lényeg a közpolitikai altervatívák színpadra kerülése.

A magyar társadalom szívhangja

Friss belügyminiszteri rendelet köti szívhang meghallgatásához az abortuszt. Bár a pró érvek ütősebbek a kontra érveknél, a rendelettel mégis alapvető baj van. Nézzük sorra.

Pró: a kb. hathetes magzat kap egy utolsó esélyt, hogy kommunikáljon az édesanyjával. Az abortusz hosszú távú, sok esetben maradandó testi-lelki hatásokkal jár (pl. meddővé tehet, egy életre bűntudatot okozhat), indokolt alapos megfontolásra késztetni a rá jelentkezőt. Célszerű tudatosítani, hogy nem egy személytelen egészségügyi beavatkozásról van szó, hanem egy kis élőlényről, akiből boldog, sikeres felnőtt lehet, ha a szívhangja meglágyítja az édesanya szívét.

Kontra: az abortusz eleve nehéz döntés, ne tegyük még nehezebbé. Az anya lelke amúgy is furdal, nem szabad még tovább stresszelni a szabad döntés meghozatala során. Az abortusz bármiféle bonyolítása kitolás a nőkkel.

Az ellenérvek mintha figyelmen kívül hagynák, hogy itt nem egy mosdóba való akadálymentes bejutásról van szó, amikor már nagyon kell... Továbbá, ironikus ellentét, hogy ugyanazok kampányolnak a magzatok életének szabad elvételéért, akik a gyilkosok kötelező életben tartásáért is - ez, ha belegondolunk, komoly hitelességi probléma.

A rendelettel mégis alapvető baj van: ilyen horderejű kérdést törvénnyel kell szabályozni, nem rendelettel. A törvény tervezetét az egészségügyi minisztériumnak (vagy az emberi erőforrások minisztériumának, vagy hasonlónak) kellene megalkotnia, és a parlamentben kellene hosszas vita után elfogadni. Hogy kerül a képbe a belügyminiszter? Úgy, hogy háború, energiaválság és uniós jogviták idején huszáros vágással ilyen mutatványt is elő lehet adni... De érdemes-e?

A belügyminiszter láthatóan szívesen vállalja meggyőzés helyett a rendészeti jellegű kényszerítést: ha a tanárok magasabb fizetésért tanítanának lelkesen, akkor plusz feladatokat varr a nyakukba változatlan fizetésért, hogy tanulják a mórest; ha a nők élhetőbb országot és jobb közérzetet kérnek a gyermekvállaláshoz (ahogy a madár rendes fészket és elég táplálékot a tojásrakáshoz), akkor abortuszbonyolítást kapnak a nyakukba, jelezve, hogy a közérzetükre nagy ívben hegesztve van.

A blog álláspontja ezzel szemben továbbra is, hogy észszerűség -> jólét: ha a sikeres gyermekvállalás feltétele a jó közérzet és életkörülmények, akkor ezek biztosítása nem mellőzhető. A rendészet bevetése előtt/helyett a magyar társadalom szívhangját is meg kellene hallgatni és vidámabb ritmusra hangolni.