Friss belügyminiszteri rendelet köti szívhang meghallgatásához az abortuszt. Bár a pró érvek ütősebbek a kontra érveknél, a rendelettel mégis alapvető baj van. Nézzük sorra.
Pró: a kb. hathetes magzat kap egy utolsó esélyt, hogy kommunikáljon az édesanyjával. Az abortusz hosszú távú, sok esetben maradandó testi-lelki hatásokkal jár (pl. meddővé tehet, egy életre bűntudatot okozhat), indokolt alapos megfontolásra késztetni a rá jelentkezőt. Célszerű tudatosítani, hogy nem egy személytelen egészségügyi beavatkozásról van szó, hanem egy kis élőlényről, akiből boldog, sikeres felnőtt lehet, ha a szívhangja meglágyítja az édesanya szívét.
Kontra: az abortusz eleve nehéz döntés, ne tegyük még nehezebbé. Az anya lelke amúgy is furdal, nem szabad még tovább stresszelni a szabad döntés meghozatala során. Az abortusz bármiféle bonyolítása kitolás a nőkkel.
Az ellenérvek mintha figyelmen kívül hagynák, hogy itt nem egy mosdóba való akadálymentes bejutásról van szó, amikor már nagyon kell... Továbbá, ironikus ellentét, hogy ugyanazok kampányolnak a magzatok életének szabad elvételéért, akik a gyilkosok kötelező életben tartásáért is - ez, ha belegondolunk, komoly hitelességi probléma.
A rendelettel mégis alapvető baj van: ilyen horderejű kérdést törvénnyel kell szabályozni, nem rendelettel. A törvény tervezetét az egészségügyi minisztériumnak (vagy az emberi erőforrások minisztériumának, vagy hasonlónak) kellene megalkotnia, és a parlamentben kellene hosszas vita után elfogadni. Hogy kerül a képbe a belügyminiszter? Úgy, hogy háború, energiaválság és uniós jogviták idején huszáros vágással ilyen mutatványt is elő lehet adni... De érdemes-e?
A belügyminiszter láthatóan szívesen vállalja meggyőzés helyett a rendészeti jellegű kényszerítést: ha a tanárok magasabb fizetésért tanítanának lelkesen, akkor plusz feladatokat varr a nyakukba változatlan fizetésért, hogy tanulják a mórest; ha a nők élhetőbb országot és jobb közérzetet kérnek a gyermekvállaláshoz (ahogy a madár rendes fészket és elég táplálékot a tojásrakáshoz), akkor abortuszbonyolítást kapnak a nyakukba, jelezve, hogy a közérzetükre nagy ívben hegesztve van.
A blog álláspontja ezzel szemben továbbra is, hogy észszerűség -> jólét: ha a sikeres gyermekvállalás feltétele a jó közérzet és életkörülmények, akkor ezek biztosítása nem mellőzhető. A rendészet bevetése előtt/helyett a magyar társadalom szívhangját is meg kellene hallgatni és vidámabb ritmusra hangolni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése