Szabad sajtót, Szabad Európát?

Márki-Zay Péter lelkes kampányposztja új Szabad Európát sürget, mert szerinte nálunk nincs sajtószabadság. A tények azonban nem ezt mutatják: kormányellenes/ellenzékpárti hírek olvashatók ugyanis itt és itt és itt, meg itt és itt és itt és itt és itt és itt és itt és itt és itt és itt, stb. Márki-Zaynak elgurult? Oké, hogy egy politikus igyekezzen követőket toborozni. Oké, hogy ehhez lelkesítő üzenetek, a valóságra húzott kreatív kampánynarratívák kellenek... nos, igazából nem kellenek, de bal-libéknél fixa idea, hogy kellenek. Csakhogy egy nyilvánvalóan tényellenes narratíva nem alkalmas táborépítésre, mert visszaüt, és a tábor leépül, illetve nem épül fel.

A politika - többek között - a működőképes lelkesítő narratívák megtalálásának művészete. Más szóval, a nem nyilvánvalóan tényellenes narratívák alkalmazásának művészete.

Márki-Zay jobban tenné, ha a valósággal kevésbé feltűnően szembemenő kampányállítások farigcsálására összpontosítana. (Meg a közjóra - tehetjük hozzá jogos elvárásként -, de a közjó felé vezető út első lépéseként legalább a tényszerűségre.) Nálunk konkrétan szabad a sajtó, a gondolkodás és a véleménynyilvánítás, míg a fejlett világ többi országában bal-lib hír- és véleményhegemónia korlátozza a tájékozódást/gondolkodást/véleménynyilvánítást. Nem nálunk törlik és tiltják le a vélemények egyik pólusát, hanem a fejlett világban! És ott sem Márki-Zay pólusát cenzúrázzák, éppen ellenkezőleg: az övét ezerötszázzal nyomatják vízcsapon, lefolyón, esőcsatornán, továbbá minden testnyíláson és agysejten át. Márki-Zay szlogenje ezért, ha valamilyen megfontolásból sarkosan akarnánk fogalmazni, legfeljebb így lenne értelmes: sajtószabad Európát, szabad Amerikát! Magyarországnak meg önpelenkázó ellenzéket.

Összegző gondolatok

Mármint, Lánczi Andrástól. Ajánlott elolvasni ezt a beszélgetést vele. Mélyinterjú és mély interjú is egyben, több napi elmélkedésre elegendő gondolatanyaggal.

Tartsunk pár perc szünetet itt, míg elolvassuk azt ott. Az alábbi írás ugyanis derivatív, belőle származtatott. Jó lenne (rövid idő alatt jóléti ugrást eredményezne), ha Lánczi András szintjén folyna a közgondolkodás.

Mindössze három tekintetben egészíteném ki.

1. A gazdaság nem csupán modern machiavellizmusként értelmezhető: konstruktívabb jólétteremtő gépezetként értelmezni. A gazdaság a jóléti együttműködés csodálatos kerete, azonban odafigyelést igényel. Nagy betonkeverő géphez hasonlít: remek dolog, ha észszerűen használjuk (stabil helyre állítjuk, megfelelő arányban teszünk bele sódert, cementet, vizet), de nem fektethetjük az ágyukba, nem állíthatjuk fel a porcelánboltban, stb., mert nem önműködő fétis. A gazdaság használata közben gondolkodni is kell (ami evidencia lenne, ha az lenne...).

2. A technika nem feltétlenül öli meg a gondolkodást: a kenyérsütő gép feleslegessé tette, mégsem ölte meg a hagyományos kovászolást, hanem izgalmas értelmiségi hobbivá emelte. A technika világában is népszerű értelmiségi "feladat" marad a gondolkodás.

3. A liberálisok nem lesznek kommunisták attól, hogy nem minden irányba maradéktalanul liberálisak, mert a kirekesztők kirekesztése megérvelhető. A demokrácia megszüntetésére törekvő pártokat kizárni a parlamentből összeegyeztethető a liberalizmussal és a demokratasággal is, csak kontraproduktív (a nyílt vita gyengíti őket, míg a föld alá kényszerítés erősítené). A Trumpot letiltó közösségi oldalakkal zéró gond lenne, ha a nekik szimpatikus ügyek felelőtlen figuráit is letiltanák, vagy (ami még jobb) ha mindkét irányban megelégednének a posztokra montírozott figyelmeztető feliratokkal. Az USA vagy eléri, hogy a technológiai óriáscégek szenvtelen technokrataként működjenek, vagy hozzánk hasonlóan, ott is kiépül egy alternatív infrastruktúra.