2022. május 12., csütörtök

Középosztály tanfolyam indul, 4. rész

Életbölcsesség avagy life hack-ek
Aki nem csak belesodródik a középosztályba, hanem tudatosan oda akar tartozni, jól teszi, ha mások tapasztalatain okulva felszereli magát némi életbölcsességgel.
Ki korán kel, aranyat lel. Ahol akarat van, út is van. Más szóval: megéri szorgalmasnak és kitartónak lenni. Aki kölcsönad, irányít, aki kölcsönkér, irányítás alá kerül, kivéve, ha jó kamatra vesz értékálló ingatlant. (Lásd bővebben: Biblia – Prédikátor könyve, Bölcsességek könyve).
Továbbá, megéri a közösségért "ingyen" tevékenykedni: aki előmozdítja a közjót (mint pl. ezen a blogon), azt előmozdítja... a gondviselés, az univerzum, vagy ami szerinte igazgatja színfalak mögött a világot. Amikor látszólag nincs elismerés, akkor jönnek sorra a szerencsés "véletlenek", ötletek, fordulatok. Érdemes kipróbálni.
Érdemes időben családot alapítani, amikor fiatal szülőként még igazán bírjuk a strapát, és nem ősz szakállal sántikálunk be az óvodába a szülői értekezletre (ősz konttyal kevésbé, a "biológiai óra" miatt).
Általánosságban, jó dolog mindent a maga idejében tenni, amikor a helyzet erre a legalkalmasabb, azaz időben tanulni, munkába állni, felnőni, helytállni, egzisztenciát teremteni, visszavonulni, unokázni, kertészkedni. Aki kiesik a természetes ritmusból, büntetőpontokkal fizet... a gondviselésnek, az univerzumnak, vagy annak az erőnek, ami szerinte kamatostól behajtja minden tartozásunkat.
Megéri optimistának és egyben pragmatikusnak lenni, mert ez önbeteljesítő jóslatként működik, és hasznosnak bizonyul. (Szemben a pesszimizmus és idealizmus önsorsrontó haszontalanságával.) Megéri szívből, de megfontoltan jótékonykodni is, áttételesen és más formában visszakapjuk. (Szemben az átgondolatlan jótékonykodással, amiért elnyerjük méltó büntetésünket.)
Az Életet sok mindenhez hasonlították már, a bűvös kocka feltalálása óta ahhoz is lehet. Az Élet bűvös kocka: számos oldalát kell párhuzamosan rendezgetni, az önkiteljesítő boldogságtól kezdve a családon, egzisztencián, egészségen, környezeten át a közösségig, és ha csak egy vagy két szempontra figyelünk, a többi szanaszét esik. A jó élet megélése nem könnyű, ám annál szebb kihívás, középosztálynak való feladat.

2022. május 10., kedd

Középosztály tanfolyam indul, 3. rész

A munkával folytatódik
(Ha úgyis mindenki a középosztály felé gravitál, tegye ezt tudatosan.)
A tanulás után következik a szorgos, lelkes, színvonalas munka, ami természetesen lehet vállalkozásirányítás is (t.i. az is kemény és kreatív munka). A munka jellemzői közül kimaradt a jól fizetett, és ez nem véletlen: jó fizetést nem a munka előfeltételeként lehet követelni, hanem a tartósan kiemelkedő munkával lehet elérni.
A magyar munkavállalók nagy része fordított gondolatmenetben pörög, miszerint "majd akkor dolgozok rendesen, ha rendesen megfizetik". Aki így gondolkodik, sosem lesz rendesen megfizetve, ugyanis ki akarna jól fizetni egy ímmel-ámmal, szájhúzogatva dolgozgató figurát? Egyáltalán, kinek kell ilyen dolgozó? Ez a hozzáállás szocialista/baloldali örökség, a klasszikus vicc szerint – "a főnökeink úgy tesznek, mintha meg lennénk fizetve, mi meg úgy teszünk, mintha dolgoznánk".
Azt fizetik jól, aki belülről motivált: segítőkész, dolgozni tud és akar, és büszke a teljesítményére, a minőségre. Ma már szerencsére ilyet is látunk, egyre gyakrabban. Akinek volt már dolga "szakikkal", az tudja, mekkora különbség lehet "kőműves" és kőműves, "villanyszerelő" és villanyszerelő között. Utóbbi könnyedén keres kétszer-háromszor annyit, mert az ügyfeleknek megéri. Előbbi meg más megélhetés után nézhet.
A középosztálybeli gondolkodás egy teljes logikai rendszer: azért tanulunk, hogy családostól jól megéljünk az önkiteljesítő munkánkból. Ehhez képest minden más töredékes, torz, diszfunkcionális, kontraproduktív: pl. azért követelünk magasabb fizetést, mert az nekünk jár (jár a fenét!); inkább legyek munkanélküli, mint hogy "éhbérért" dolgozzak (amiből nem tudsz hetente iPhone 23-at venni, az még nem éhbér, és ki fogja fizetni a munkanélküli segélyedet?); azért dolgozok, hogy jó autóval járhassak munkába (nem azért élsz, hogy dolgozz, hanem azért dolgozol, hogy élj); kell a jó fizetés, hogy jó helyeken nyaralhassak, bejárjam a világot (az Élet nem csupán az egyéni kiteljesedésedről szól).
Lehet a kiteljesítő munka fárasztó és kényelmetlen? Az idő jelentős részében garantáltan az. Ahogy a jó sportoló napjának jelentős része is edzéssel, erőfeszítéssel, fáradsággal, kellemetlenséggel telik – hogy aztán egy-egy rövid bajnokság értelmet adjon az egésznek. A kiteljesítő munka a kitartó fáradozás és az általa elért futó sikerélmények egyensúlya, és nem sétagalopp, nem habostorta.
A tudatos középosztálybeli elfogadja, hogy az Élet feladatokkal és kötelességekkel jár, melyek teljesítése a gyakorlatban a jogok előfeltétele. A kevésbé tudatos emberben pedig többnyire időskorára, saját kárán áll össze ez a tanulság.

Középosztály tanfolyam indul, 2. rész

A tanulással kezdődik
(Ha úgyis mindenki a középosztály felé gravitál, tegye ezt tudatosan.)
A terhesgondozástól kezdve az óvoda kötelezővé tételén át az ingyenes egyetemi oktatás lehetőségéig számos intézkedés erősíti és szélesíti a középosztályt, amelynek tagjait elsőként az jellemzi, hogy tanulnak, ezáltal belenőnek egy többé-kevésbé egységes kulturális kánonba, felkészülnek a munkás felnőtt életre.
Az óvoda az alapvető higiénia mellett (hogyan mosunk kezet) bevezet a dalok, mondókák, mesék világába (milyen narratívákkal gondolkodunk), miközben szórakoztatva fejleszt (tornázunk, játszunk), és előkészít az általános iskolára (számolunk, színeket, formákat tanulunk), továbbá megalapozza az erkölcsi nevelést (mit miért teszünk, mi a helyes/helytelen viselkedés).
Minden állampolgár eljut valameddig az iskolarendszerben, így esélyt kap a középosztályhoz tartozásra. Nem csak a diplomás felnőtt számít középosztálybelinek, hanem a betanított munkás, sőt már a segédmunkás is, aki többet, szebbet, jobbat szeretne a gyermekeinek, és ehhez igyekszik némi kulturális hátteret biztosítani. (Pl. nem tartja távol a gyereket az óvodától.) Értelemszerűen középosztály a "háztartásbeli" nő is, aki valójában szakgondozó/szaknevelő munkát végez a saját családjában, így a mainál sokkal nagyobb hivatalos megbecsülést érdemel.
Elsőre talán meglepő módon, a tankötelezettség 16 éves korra csökkentése is a középosztályt erősíti, hiszen azokat juttatja kenyérkereső szakmához, akik gimnáziumban vegetálva végül a munkaerőpiacon is csak vegetálnának, miközben nem tántorítja el a tanulmányok folytátásától azokat, akik tovább akarnak tanulni.
A magyar oktatási rendszert sokféle irányból éri kevéssé indokolt kritika (hogy poroszos, frontális, magolós, önzőzős, hajszolós, miközben pl. az ázsiai gyerekek ezzel a stratégiával teljesítenek kiválóan), ám egy szempontból szinte soha nem bírálják, pedig ott valóban fejleszteni kellene: a szélesen értelmezett képességek feltárása és menedzselése terén. Aki sokra viszi az életben, többnyire nem Ady verseit fejből szavalva, nem fizikai együtthatókkal számolva, nem másodfokú egyenleteket alkalmazva éri el a sikereit, hanem a gyakorlathoz értve.
A magyar iskolarendszer számára az Élet gyakorlatának elismerése és tananyagba építése felé vezet a fejlődés útja: rézdrótot megfelelő ívben hajtani / szakszerűen bőrt lyukasztani / gyümölcsfát metszeni / esztétikusan táncolni legalább olyan fontos és elismerendő, mint marginális és gyorsan felejtett elméleteket elsajátítani.
A tanulmányait elvégző fiatal felnőtt végre munkába állhat, amit ma már nem kell sem elkapkodnia (az emelkedő nyugdíjkorhatár miatt elég sok évtizedig fog dolgozni), sem "sínre rakva" tennie (pár évente szakmát fog váltani). A lényeg, hogy a tanult ismeretek / begyakorlott készségek képessé tegyék őt az örömteli, kiteljesítő, színvonalas megélhetést biztosító munkavégzésre, ami így egyszerre a középosztálynak csak kis részéről mondható el jelenleg, de a cél, hogy egyre szélesebb körben megvalósuljon.

2022. május 5., csütörtök

Középosztály tanfolyam indul, 1. rész

A középosztály befogadó
A középosztály annyira nyitott, hogy nem csak az alsó és felső osztályból átigazolókat látja szívesen, hanem a definíciónak nem minden pontban megfelelő jó szándékúakat is. Tehát az, hogy valaki "csak" tanul, dolgozik, boldogul, adózik, de pl. nem alapít családot, vagy életének nem minden pillanatában rendezett/felelősségteljes, nem kizáró tényező.
Középosztálybelinek lenni önmeghatározás kérdése: aki büszkén vállalja a társadalomfenntartó szerepet, az máris a középosztályhoz tartozik. Pártoló tagságra is van lehetőség: aki támogatja a társadalomfenntartók értékrendjét, szintén középosztálybeli.
A középosztálybeliség kritériumai (tanulás, munka, adózás, család, stb.) természetes módon adódnak, logikailag szükségszerűen következnek a társadalomfenntartó szerepből. Pl.: 1. a társadalmat fenn kell tartani; 2. ehhez adókra és gyermekekre van szükség; 3. az adózáshoz jövedelemszerző tevékenységet kell folytatni, ahhoz meg tanulni kell; 4. a gyermekekhez családot kell alapítani és eltartani, amihez pedig dolgozni, illetve tanulni szükséges. Egyetlen követelmény sem vehető el a társadalomfenntartó szerep sérülése nélkül.
A fenntartó szerepből következően a középosztály számára központi érték – sokféle területen és értelemben – a fenntarthatóság.
A középosztály a társadalmak jelenének és jövőjének záloga, sikerének titka, a polgárok elégedettségének forrása.

2022. május 4., szerda

Középosztály tanfolyam indul, 0. rész

Meghatározás és motivációs bevezető
Mi a középosztály? A középosztály a társadalmat fenntartó többé-kevésbé népes csoport, a boldog társadalmakban nagyon széles réteg (logikus, hiszen minél többen fenntartók, annál könnyebb a fenntartás, annál jobban működnek a folyamatok, és annál boldogabbak az emberek). A középosztály tagjai 1. tanulnak; 2. dolgoznak; 3. boldogulnak; 4. adóznak; 5. családot alapítanak; 6. rendet tartanak a portájukon, a testükben-lelkükben, családjukban, szűkebb és tágabb környezetükben; 7. ellátják a háztartási feladataik nagy többségét; 8. olvasnak, tájékozódnak, művelődnek, kulturálódnak; 9. részt vesznek a közéletben.
Ezzel szemben a felső osztály tagjai: 1. testi munka helyett többnyire költséges módon sportolnak, szenvedélyeknek hódolnak; 2. nem alapítanak, nem tartanak rendet, többnyire az elődeik érdemeiből fakadó előnyöket élik fel; 3. háztartási feladataikat másokkal végeztetik, a személyzetet alacsonyabb kasztként kezelik; 4. a középosztályt lenézik, az alsó osztállyal viszont gyakran szövetkeznek a középosztály kihasználására.
Az alsó osztály tagjai pedig: 1. keveset tanulnak, bizonytalan munkákat végeznek alacsony bérért; 2. kevéssé tájékozódnak ill. művelődnek; 3. önmagukra, családjukra, környezetükre nézve kevéssé igényesek, gyakran szenvedélybetegek; 4. saját eredményeik szűkössége miatt neheztelnek mások eredményeire; 5. a közéletben az indulatok/protest szintjén vesznek részt.
Miért jó a középosztályba tartozni? A középosztálybeli embernek saját érdemei és eredményei vannak, továbbá van (némi) kultúrája, műveltsége és tájékozottsága, ebből és a körülötte kialakított rendből adódóan (némi) magabiztossága és öntudata is. A középosztály számára a jogok mellett a kötelességek is maguktól értetődőek. Ha ez önmagában nem motiválna eléggé, a középosztályba tartozni egyfajta "természeti törvény" és spontán folyamat is, nehéz elkerülni. Akinek nem voltak nagyszerű ősei, az nem tud a felső osztályba tartozni; aki meg olvasni, művelődni kezd, az nem tud az alsó osztályban maradni.
Akkor miért kell hozzá tanfolyam? A történelmi előzmények és a jelen helyzet miatt: a kommunizmus/szocializmus szétverte a hajdani magyar középosztályt, a mára többé-kevésbé helyreállt középosztálynak még nincs elég tudásalapú önbizalma ahhoz, hogy az értékrendjét irányadóvá és lelkesítővé tegye, miközben nyugaton a woke-bal-lib mozgalom már zúzza lefelé a szebb napokat látott középosztály önbizalmát. Ebben a képlékeny, és a nyugati társadalmak válságával fenyegető helyzetben hasznos, ha legalább a magyar középosztály tudja alaposan, mi mivel hogyan függ össze, hogy önbizalmat adhasson másoknak.

2022. május 3., kedd

Megoldási javaslat Ukrajna számára

Az orosz agresszió láthatóan nem csökken, az ukrán ellenállás sem. A nyugati katonai segítség tartóssá teheti a konfliktust. A felek semmiféle kompromisszumra nem hajlandók, és közben a saját gazdaságuk mellett egész Európa gazdaságát is tönkreteszik, Afrikában meg éhínséget okoznak, több millió potenciális áldozattal. Nagyon is jó lenne tehát, ha a lehető leghamarabb véget érne a háború. Mi a megoldás?
Az egyetlen értelmes kimenet, hogy Ukrajna annektálja Oroszországot. Fontoljuk meg: mintha Burgenland csatolná magához Magyarországot; mit szólnának ehhez a magyarok?
Ha ugyanis fordítva történik az annektálás, Ukrajna keleti igába kerül, és nem a demokrácia irányába halad majd, hanem elfelé tőle. Ukrajna függetlensége sem elég jó megoldás, mert jegeli ugyan a konfliktust, de nem csökkenti a fenyegetettséget, a nacionalista elnyomást viszont fokozza, és ez az orosz kisebbség mellett a kárpátaljai magyarok számára is erősen hátrányos.
Ha viszont Ukrajna csatolja magához Oroszországot, akkor elkezdődhet az újraegyesülő állam nyugatosodása, demokratizálódása. Ukrajna határozottan nyugatibb és nyugatosabb – ám nem nyomasztó mértékben, így a különbség orosz nézetből nem lesz sokkoló, inkább ösztönöz majd a fejlődésre.
Az egyetlen – nem elhanyagolható – kérdés persze, hogyan valósítható meg a feladat a jelen adottságok, azaz mintegy ötszörös orosz túlerő mellett, illetve ellenére. Egyrészt, a nyugati haditechnikának köszönhetően a túlerő olvadóban van, másrészt eddig sem volt elég az orosz sikerhez. Az ukrajnai (elnyomott) oroszok egyértelművé tették, hogy (elnyomás ide vagy oda) ők bizony Ukrajna lakói akarnak lenni, és nem kérnek putyini "megoldást". Igaz, hogy Putyin propagandagépezete eddig 80% feletti támogatottságot biztosított a szerinte-nem-is-háború projekt számára, de a veszteségek fokozódnak, Putyin egészségi állapota romlik, a "megoldás" még csak nem is körvonalazódik, így eljött az idő, hogy Ukrajna nagy meglepetést követően áttörést érjen el az üzenettel, hogy "oroszok, van egy visszautasíthatatlan ajánlatunk: csatlakozzatok önként Ukrajnához!"
Kutyapárthoz méltó képtelenség? Elnököt játszó sorozatszínészből háromnegyedes győzelemmel valódi elnökké válni nem képtelenség? Tartósan dacolni egy nagyhatalom hadseregével nem az? Modern haditechnikát kapni a nagyon is vonakodó fél világtól nem tűnt lehetetlennek? Idáig mindez megvalósult, már csak a hab van hátra a tortán: bekebelezni a támadót. Eddigi elképesztő teljesítménye alapján nem több ez, mint újabb szép feladat a karizmatikus Zelenszkij elnök számára.

2022. május 2., hétfő

Mi tenné hitelesebbé a kormányoldali médiát?

Bencsik Gábor szerint az, ha több ellenzékit hívnának meg, és kevésbé elfogultan bánnának velük. Mélyebben elemezve a helyzetet, ez önmagában nem segítene, mert az elfogultság csupán sikeres ösztönreakció a világméretű döntő bal-lib médiafölényre.
A kormányoldali média nem a működési és megközelítési módjától hiteltelen (amennyire egyáltalán az), hanem attól a kontraszttól, amit vele szemben képez a bal-lib hegemónia. Ha csak annyi változik, hogy több ellenzékit és gyakrabban hívnak meg, az nem a hitelességet növeli, hanem a bal-lib hegemóniának való behódolást erősíti-gyorsítja.
A bal-lib narratívák ugyanis meghatározó erővel igázzák le és tartják szellemi elnyomás alatt a nyugati társadalmakat, velük szemben nem sikerült hasonló erejű konzervatív narratívákat felmutatni. Az átütő konzervatív narratívák hiánya az alapprobléma, ebből adódik szükségszerűen, kényszerintézkedésként az elfogultság.
Milyen leigázó narratívákról van szó?
Bal-lib narratívák pl.: 1. minden kultúra minden más kultúrával képes békésen egy fedél alatt élni, akkor vagy jó fej, ha így gondolod, bármit mutassanak a robbantási, nemi erőszak és gyűlöletprédikációs adatok; ezzel szemben a konzervatív narratíva: nem is. 2. az ember haltól madárig bármi lehet, ez fejben dől el, akkor vagy menő, ha ezt a tényekkel/tapasztalatokkal szembemenve is támogatod; a konzervatív ellenérv: frászt! 3. minden vallás káros, kivéve ha kisebbségiként felkarolandó; a konzervatív ellennarratíva: kirakatkereszténység. 4. a család bármi lehet, kivéve a hagyományosat; konzervatív narratíva: azért is a hagyományos! 5. a kultúrában a rút a szép; konzervatív narratíva: a gejl a szép. 5. a nyitott, együttműködő internacionalizmus a megoldás; konzervatív narratíva: elszigetelődő nacionalizmus. A bal-lib oldal igényesen kidolgozott, részletes, vonzó, együttműködésre alkalmas és óriási véleménynyomást kifejtő narratíváival szemben a konzervatív narratívák cizellálatlan dacreakciók, ezért is omlottak annyira össze nyugaton, hogy még a magyar ellennarratíva felelősök is úgy vélik, a genderfluid hullám pl. hamarosan elönt minket, és ellenállni hősi kötelesség, de reménytelen.
Egyrészt jó hír, hogy a fejlett világ mai konfliktusait nem fegyverrel, hanem médiával, kultúrával, véleménybefolyásolással vívják. Másrészt rossz hír, hogy a konzervatív oldal látszólag vesztésre áll. Harmadrészt, a "konzervatív oldal" nagyjából azonos a társadalmakat fenntartó középosztállyal, és a fenntartó definíció szerint nem veszít, legfeljebb a látható befolyása szorul vissza átmenetileg. Negyedrészt, hosszú távon az egzisztenciális szempontok irányítják az ideák világát, tehát bizonyosan a középosztály értékrendje lesz az irányadó... lehet választani, hogy ez meglepetésszerűen történjék (Waterloo) vagy előre kifejtett módon (partraszállás). Ötödrészt, minél hosszabb a táv, annál többe kerül a helyreállítás, a középosztálynak, amely így a hosszú táv rövidítésében érdekelt. Hatodrészt, a hatalom visszavételét leíró narratívákkal egyelőre adós a középosztály értelmisége, talentumainak aprópénzre váltása helyett még Deus ex machinára vár.
Bencsik András médiatolerancia-javaslata a nyugati hatalom-visszavétel első lépéseként is értelmezhető, ha lavinaerejű konzervatív narratívák kidolgozását indítja el – ennek során válik hitelesebbé a konzervatív média.