2022. május 10., kedd

Középosztály tanfolyam indul, 2. rész

A tanulással kezdődik
(Ha úgyis mindenki a középosztály felé gravitál, tegye ezt tudatosan.)
A terhesgondozástól kezdve az óvoda kötelezővé tételén át az ingyenes egyetemi oktatás lehetőségéig számos intézkedés erősíti és szélesíti a középosztályt, amelynek tagjait elsőként az jellemzi, hogy tanulnak, ezáltal belenőnek egy többé-kevésbé egységes kulturális kánonba, felkészülnek a munkás felnőtt életre.
Az óvoda az alapvető higiénia mellett (hogyan mosunk kezet) bevezet a dalok, mondókák, mesék világába (milyen narratívákkal gondolkodunk), miközben szórakoztatva fejleszt (tornázunk, játszunk), és előkészít az általános iskolára (számolunk, színeket, formákat tanulunk), továbbá megalapozza az erkölcsi nevelést (mit miért teszünk, mi a helyes/helytelen viselkedés).
Minden állampolgár eljut valameddig az iskolarendszerben, így esélyt kap a középosztályhoz tartozásra. Nem csak a diplomás felnőtt számít középosztálybelinek, hanem a betanított munkás, sőt már a segédmunkás is, aki többet, szebbet, jobbat szeretne a gyermekeinek, és ehhez igyekszik némi kulturális hátteret biztosítani. (Pl. nem tartja távol a gyereket az óvodától.) Értelemszerűen középosztály a "háztartásbeli" nő is, aki valójában szakgondozó/szaknevelő munkát végez a saját családjában, így a mainál sokkal nagyobb hivatalos megbecsülést érdemel.
Elsőre talán meglepő módon, a tankötelezettség 16 éves korra csökkentése is a középosztályt erősíti, hiszen azokat juttatja kenyérkereső szakmához, akik gimnáziumban vegetálva végül a munkaerőpiacon is csak vegetálnának, miközben nem tántorítja el a tanulmányok folytátásától azokat, akik tovább akarnak tanulni.
A magyar oktatási rendszert sokféle irányból éri kevéssé indokolt kritika (hogy poroszos, frontális, magolós, önzőzős, hajszolós, miközben pl. az ázsiai gyerekek ezzel a stratégiával teljesítenek kiválóan), ám egy szempontból szinte soha nem bírálják, pedig ott valóban fejleszteni kellene: a szélesen értelmezett képességek feltárása és menedzselése terén. Aki sokra viszi az életben, többnyire nem Ady verseit fejből szavalva, nem fizikai együtthatókkal számolva, nem másodfokú egyenleteket alkalmazva éri el a sikereit, hanem a gyakorlathoz értve.
A magyar iskolarendszer számára az Élet gyakorlatának elismerése és tananyagba építése felé vezet a fejlődés útja: rézdrótot megfelelő ívben hajtani / szakszerűen bőrt lyukasztani / gyümölcsfát metszeni / esztétikusan táncolni legalább olyan fontos és elismerendő, mint marginális és gyorsan felejtett elméleteket elsajátítani.
A tanulmányait elvégző fiatal felnőtt végre munkába állhat, amit ma már nem kell sem elkapkodnia (az emelkedő nyugdíjkorhatár miatt elég sok évtizedig fog dolgozni), sem "sínre rakva" tennie (pár évente szakmát fog váltani). A lényeg, hogy a tanult ismeretek / begyakorlott készségek képessé tegyék őt az örömteli, kiteljesítő, színvonalas megélhetést biztosító munkavégzésre, ami így egyszerre a középosztálynak csak kis részéről mondható el jelenleg, de a cél, hogy egyre szélesebb körben megvalósuljon.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése