A munkával folytatódik
(Ha úgyis mindenki a középosztály felé gravitál, tegye ezt tudatosan.)
A tanulás után következik a szorgos, lelkes, színvonalas munka, ami természetesen lehet vállalkozásirányítás is (t.i. az is kemény és kreatív munka). A munka jellemzői közül kimaradt a jól fizetett, és ez nem véletlen: jó fizetést nem a munka előfeltételeként lehet követelni, hanem a tartósan kiemelkedő munkával lehet elérni.
A magyar munkavállalók nagy része fordított gondolatmenetben pörög, miszerint "majd akkor dolgozok rendesen, ha rendesen megfizetik". Aki így gondolkodik, sosem lesz rendesen megfizetve, ugyanis ki akarna jól fizetni egy ímmel-ámmal, szájhúzogatva dolgozgató figurát? Egyáltalán, kinek kell ilyen dolgozó? Ez a hozzáállás szocialista/baloldali örökség, a klasszikus vicc szerint – "a főnökeink úgy tesznek, mintha meg lennénk fizetve, mi meg úgy teszünk, mintha dolgoznánk".
Azt fizetik jól, aki belülről motivált: segítőkész, dolgozni tud és akar, és büszke a teljesítményére, a minőségre. Ma már szerencsére ilyet is látunk, egyre gyakrabban. Akinek volt már dolga "szakikkal", az tudja, mekkora különbség lehet "kőműves" és kőműves, "villanyszerelő" és villanyszerelő között. Utóbbi könnyedén keres kétszer-háromszor annyit, mert az ügyfeleknek megéri. Előbbi meg más megélhetés után nézhet.
A középosztálybeli gondolkodás egy teljes logikai rendszer: azért tanulunk, hogy családostól jól megéljünk az önkiteljesítő munkánkból. Ehhez képest minden más töredékes, torz, diszfunkcionális, kontraproduktív: pl. azért követelünk magasabb fizetést, mert az nekünk jár (jár a fenét!); inkább legyek munkanélküli, mint hogy "éhbérért" dolgozzak (amiből nem tudsz hetente iPhone 23-at venni, az még nem éhbér, és ki fogja fizetni a munkanélküli segélyedet?); azért dolgozok, hogy jó autóval járhassak munkába (nem azért élsz, hogy dolgozz, hanem azért dolgozol, hogy élj); kell a jó fizetés, hogy jó helyeken nyaralhassak, bejárjam a világot (az Élet nem csupán az egyéni kiteljesedésedről szól).
Lehet a kiteljesítő munka fárasztó és kényelmetlen? Az idő jelentős részében garantáltan az. Ahogy a jó sportoló napjának jelentős része is edzéssel, erőfeszítéssel, fáradsággal, kellemetlenséggel telik – hogy aztán egy-egy rövid bajnokság értelmet adjon az egésznek. A kiteljesítő munka a kitartó fáradozás és az általa elért futó sikerélmények egyensúlya, és nem sétagalopp, nem habostorta.
A tudatos középosztálybeli elfogadja, hogy az Élet feladatokkal és kötelességekkel jár, melyek teljesítése a gyakorlatban a jogok előfeltétele. A kevésbé tudatos emberben pedig többnyire időskorára, saját kárán áll össze ez a tanulság.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése