Bencsik Gábor szerint az, ha több ellenzékit hívnának meg, és kevésbé elfogultan bánnának velük. Mélyebben elemezve a helyzetet, ez önmagában nem segítene, mert az elfogultság csupán sikeres ösztönreakció a világméretű döntő bal-lib médiafölényre.
A kormányoldali média nem a működési és megközelítési módjától hiteltelen (amennyire egyáltalán az), hanem attól a kontraszttól, amit vele szemben képez a bal-lib hegemónia. Ha csak annyi változik, hogy több ellenzékit és gyakrabban hívnak meg, az nem a hitelességet növeli, hanem a bal-lib hegemóniának való behódolást erősíti-gyorsítja.
A bal-lib narratívák ugyanis meghatározó erővel igázzák le és tartják szellemi elnyomás alatt a nyugati társadalmakat, velük szemben nem sikerült hasonló erejű konzervatív narratívákat felmutatni. Az átütő konzervatív narratívák hiánya az alapprobléma, ebből adódik szükségszerűen, kényszerintézkedésként az elfogultság.
Milyen leigázó narratívákról van szó?
Bal-lib narratívák pl.: 1. minden kultúra minden más kultúrával képes békésen egy fedél alatt élni, akkor vagy jó fej, ha így gondolod, bármit mutassanak a robbantási, nemi erőszak és gyűlöletprédikációs adatok; ezzel szemben a konzervatív narratíva: nem is. 2. az ember haltól madárig bármi lehet, ez fejben dől el, akkor vagy menő, ha ezt a tényekkel/tapasztalatokkal szembemenve is támogatod; a konzervatív ellenérv: frászt! 3. minden vallás káros, kivéve ha kisebbségiként felkarolandó; a konzervatív ellennarratíva: kirakatkereszténység. 4. a család bármi lehet, kivéve a hagyományosat; konzervatív narratíva: azért is a hagyományos! 5. a kultúrában a rút a szép; konzervatív narratíva: a gejl a szép. 5. a nyitott, együttműködő internacionalizmus a megoldás; konzervatív narratíva: elszigetelődő nacionalizmus. A bal-lib oldal igényesen kidolgozott, részletes, vonzó, együttműködésre alkalmas és óriási véleménynyomást kifejtő narratíváival szemben a konzervatív narratívák cizellálatlan dacreakciók, ezért is omlottak annyira össze nyugaton, hogy még a magyar ellennarratíva felelősök is úgy vélik, a genderfluid hullám pl. hamarosan elönt minket, és ellenállni hősi kötelesség, de reménytelen.
Egyrészt jó hír, hogy a fejlett világ mai konfliktusait nem fegyverrel, hanem médiával, kultúrával, véleménybefolyásolással vívják. Másrészt rossz hír, hogy a konzervatív oldal látszólag vesztésre áll. Harmadrészt, a "konzervatív oldal" nagyjából azonos a társadalmakat fenntartó középosztállyal, és a fenntartó definíció szerint nem veszít, legfeljebb a látható befolyása szorul vissza átmenetileg. Negyedrészt, hosszú távon az egzisztenciális szempontok irányítják az ideák világát, tehát bizonyosan a középosztály értékrendje lesz az irányadó... lehet választani, hogy ez meglepetésszerűen történjék (Waterloo) vagy előre kifejtett módon (partraszállás). Ötödrészt, minél hosszabb a táv, annál többe kerül a helyreállítás, a középosztálynak, amely így a hosszú táv rövidítésében érdekelt. Hatodrészt, a hatalom visszavételét leíró narratívákkal egyelőre adós a középosztály értelmisége, talentumainak aprópénzre váltása helyett még Deus ex machinára vár.
Bencsik András médiatolerancia-javaslata a nyugati hatalom-visszavétel első lépéseként is értelmezhető, ha lavinaerejű konzervatív narratívák kidolgozását indítja el – ennek során válik hitelesebbé a konzervatív média.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése