Faith arguments Part 15

47:02 - 50:30 Lennox: Nobody is claiming that these things occurred by natural processes. They occurred, because God fed His power in. Nor did the whole universe occur by natural processes: God created it and we study the natural processes within it. So, when D says it's anti-scientific. L thinks it's not anti-scientific. (D disagrees - If and when we had to do science bearing in mind that every now and then, there might be a little magic trick slipped in, that would completely nullify the whole enterprise of science.) L agrees. (D disagrees - But that's what L is allowing.) L disagrees again - No. In order to recognise special acts of God, you must be living in a universe that has regularity. (D agrees - Otherwise you wouldn't notice the miracles.) If dead people were popping up all over the place, you wouldn't think it's very special. You need two things: regularity, i.e. the laws of nature; and to recognise those. For example, when Joseph discovered that his wife-to-be, Mary, was pregnant, he didn't believe her story. He wanted to divorce her. He knew exactly where babies came from. It took very special convincing for him to realise that something extremely special had happened. Science cannot stop that. The question is, of course, did such a thing ever happen? And the central focus of the New Testament is not that, but the resurrection of Christ. Many ancient historians say that the evidence for the resurrection is very powerful: the explosion of the Christian faith from the non-prosalitising Jews of the first century, the empty tomb and the rest. Are we prepared to believe in historical testimony or not? (D: L must be talking to different historians than D. You cannot do science if at any time, a miracle can slip in. That is deeply against the spirit of science. D couldn't do science if he thought that at any time, the resurrection or virgin birth could be smuggled in by a godly caprice.) The moderator calls time.

L insists that miracles can't be stopped by science, and D insists that miracles would nullify science. Actually, natural science should focus on the best available knowledge, rather than endulge in reassuringly circular definitions. Miracles might disturb natural scientists - so what? On the other hand, allowing for miracles doesn't mean miracles will occur left and right. They might happen once in a blue moon, and even then, they'll involve a tiny fraction of reality, so miracles don't actually disturb natural science in the least. Note that if you say miracles can't happen by definition, you abandon the quest for the best available knowledge, and pretend to have answered the unanswered structural question - that is hubris. In addition to His societal function (which you encounter on a daily basis), the Christian God is the God of the gaps... in your hubris, i.e. an encounter with God (if any) is possible only when a gap opens up in your hubris. It's a pity that D and L don't discuss morality in earnest. Next time, perhaps, folks. end

Faith arguments Part 14

44:02 Lennox: So we're back to the question. (D agrees - We need the evidence.) We need the evidence. We do have evidence: in science, part of God's revelation, and this building was probably dedicated to the glory of God. (D disagrees - No, it wasn't actually. Rather the reverse.) Oxford University - the Lord is my light and my illumination. There was the wholeness of life. By putting everything into the science basket, D is not taking history seriously. What is the basis for that? D regards Jesus and what he's done as petty. There's an enormous contrast between standing tall in a silent and cold universe, with no hope, believing that your moral sense must ultimately be an illusion, crying for justice, because most people will never get it, because death ends everything... The contrast between that and enjoying the personal friendship of God and knowing that ultimate justice will be done is immense. (D agrees - Of course, it is.) The basic question is 'is it true or not?' (D agrees - It is completely irrelevant whether it's comforting, if it gives you hope, if it gives you happiness. That has nothing to do with whether it is true or not.) L agrees with that entirely. (D: So we need to know whether it's true.) L agrees.

So, it doesn't matter whether money gives you prosperity, if it keeps the economy going, if it makes markets work, right? That is completely irrelevant, we need to know whether money is true or not. Do we really? If this 'need for truth' idea manifestly doesn't work with money, why do we think it works with God? God as a functional entity is at least as important as an unanswered structural question. We won't be able to answer the structural question till the end of time. The question we can answer right away is 'does the Christian God-concept have an essential role in making modern societies work?' If your answer is no and you consistently give up all that only follows from faith in the Christian God (such as purpose, meaning, justice, truth, reason, pride, 'it is nobler', 'it is petty', etc. and also their opposites like 'no purpose', 'no meaning', etc.), okay. Then own up to the implications of that, and don't take part in any debate on whatsoever. By taking part, you implicitly admit to sharing the 'illusion' that things in the world can make sense, that they can have a purpose, a meaning, that it is important to find out what is 'true' and what is not, that rational enquiry feels and seems useful. These things only matter in a world with God.

45:52 - 47:01 Dawkins: Concerning history, he takes it back that Jesus never existed. Jesus existed. However, if L were to add that Jesus was born of a virgin, that Jesus walked on water, and he turned water into wine, that is palpably anti-scientific. There is no evidence for that. No scientist would take the idea seriously. (L disagrees - He can make it worse for D. Jesus actually claimed to the the logos that created the universe. If this is the Creator incarnate, then making water into wine and so on is really a triviality. The more fundamental thing is that he claimed to be, and gave evidence that he was, God. When D says it's anti-scientific, L doesn't think so at all. Science cannot say that miracles do not occur. It can say they're highly improbable.)

It is fundamental to understand what natural science can and cannot deal with: natural science can deal with visible and palpable (or thereto convertible) bits of reality whose behaviour is observable, measurable, regular and reproducible; natural science cannot deal with anything that is devoid of the aforementioned characteristics, most notably, it cannot deal with anything that behaves according to its own will. Such things fall outside science. Natural science can neither prove them nor disprove them. They are not unscientific or anti-scientific, they are simply out-of-scope. Since God is defined as a sovereign entity with a will of His own, God is not natural science material by definition. Obviously, miracles are out-of-scope, too, as they are not regular or reproducible.

Faith arguments Part 13

42:48 - 44:02 Dawkins: There's something wonderful about standing up and facing up to a universe where we are increasing our understanding, we throw away our childhood obsessions and imaginary friend that comforts us. When we're children, we feel the need for some kind of parent figure to turn to. I think when we grow up, we need to cast that aside and stand up tall in the universe. It's cold and we're going to die, and we face up to that. I think this is a nobler way of getting through life than to pin your hopes on childhood illusions. (Lennox: But that all rests on the assumption that there's no God and they're childhood delusions. L could inverse that: that's a Freudian explanation, but one's atheism can be exactly that, a flight away from the reality that there is a God.)

Notice that D states life's ultimate purpose from his perspective here: to stand up tall in a cold universe, embrace the fact that you're going to die, and get rid of 'childish' illusions that may suggest otherwise. The meaning of life for D is this: taking pride in how nobler it is to stand tall/defiant/heroic/cold/dying than to live in comfort with illusions. Notice also the irony that 'proud' and 'noble' have no meaning in a naturalistic universe, they are relics from a world in which most people believed in God. On top of it all, whether God actually exists is an undecided structural question that you can't reasonably turn into the premise of a circular argument (a priori, I assume no God, and recycle that assumption as life's a posteriori meaning in which to take pride... for reasons unclear to me). When L assumes an ultimate purpose/meaning for life, he implicitly relies on the Jesus narrative, rather than on the undecided structural question, and that gives him a narrative edge in the debate.

Faith arguments Part 12

40:17 - 42:47 Lennox: Does D think that size is the measure of importance? On a logarithmic scale, D is about halfway between the atom and the universe. So if God thinks in logarithms, D's point falls. (D: This is an emotional argument they are getting into.) (L disagrees.) (D: If he were to respect a god, it would be the sort of God that Carl Sagan might have worshipped. Not the medieval God who fusses about sin and righteousness. He keeps coming back to the word petty and stands by it.) It's an image of God that worries L, adverts on London buses say 'There probably is no God, so don't worry and enjoy your life.' Does D associate the idea of God with worrying? (D: He fought for a better slogan than that. This was devised by a woman on the Guardian to collect GBP5 here and there, and he offered to match the donations. He said he would rather change the slogan to 'There almost certainly is no God, live your life to the full', but it was too late. The money was raised in the first day, about GBP23,000 - she was only hoping for 5,500. He'll have a say in the next slogan, and it will not be the present one.) From L's perspective, it's the very relationship he has with God that stops the worrying and gives him the fullness of life. They are back to the pettiness: because if God is real and has revealed himself, then it's through a relationship with Him that we can really enjoy a full life, science included. (D disagrees: He finds this so unconvincing.)

A world without God offers more opportunities - in the short run. In the long run, a world with God offers more social capital. You gain social capital by deliberately (i.e. for old-fashioned moral considerations) missing out on some 'opportunities' that will predictably backfire. Living life to the full has at least two possible definitions: 1. stormy full life: leaping at every opportunity to assert whatever you think is your best interest at the time, making your present stormy and your future miserable; 2. happily full life: balancing opportunity and morality, you gather social capital, making your present and also your future prosperous. By full life, D and L mean two radically different things.

Faith arguments Part 11

36:50 - Lennox: The question to decide is 'Is there a God? And has he revealed Himself?' This 'pettiness' needs to be pushed aside. I can't get to know you as a person, unless you reveal yourself to me. The claim of Christ to be the Truth, God incarnate makes perfect sense, because if there is a God and he invented this marvellous universe with science and the rest, He has taken the initiative to reveal Himself to us at a level we can understand, because we're persons, He's a person, that at least makes sense. The very important question to us is 'Is that really true? Or is that simply myth and phantasy?' (D: Myth and phantasy.) That disturbs me, because in The God Delusion, you say that it's under scholarly dispute among historians whether Jesus actually existed. I check with the ancient historians, that is not so. Why would you write something like that? (D: This isn't a very important question whether Jesus existed. Most historians think he did.) That's certainly true, L couldn't find an ancient historian who doesn't think he did. (D: Well, there are one or two, but D doesn't really care, because it's petty. L could possibly convince him of a creative force in the universe or a physical or mathematical genius who created everything, the expanding universe, quantum theory, relativity. That is radically and fundamentally incompatible with the sort of God who cares about sin and what you do with your genitals or your private thoughts or wickednesses. A God who is grand enough to create the universe doesn't give a toss about what you're thinking or your sins or things like that.

L is wrong about the importance of whether all the details about God and Jesus are real or a myth or in-between, what matters is that the Jesus-gospel has a function that is very real at a societal level. D should be embarrassed for suggesting a 'scholarly dispute' about whether Jesus existed, though, as there is no such dispute - in his own words, that's a petty attempt. (Contemporaries can only dispute the resurrection of someone who existed.) D doesn't realise he can't boss a cosmic God around and tell him what to care about. He seems to have an emotional problem with the notion of sin - a teenage attitude.

39:41 - 40:17 Lennox: So you think that morality is not important. (D: Of course he doesn't think it's not important. He's a human being, he lives in a society of human beings, where morality is important. But we are one of billions of planets on a huge scale, and a cosmic God who bothers about this human scale is not compatible with the scientific view. It's a medieval view.)

For some reason, D seems a little hung-up on why God deals with 'sin'. He claims to think morality is important, but won't acknowledge that morality is about good and bad deeds/thoughts (a.k.a. sin). A God who cares about both the micro and the macro levels is not a medieval concept, it's thoroughly modern. Medieval people could see the stars all right, they knew the world isn't small, they just wouldn't think of telling God, 'stay out there and don't come any closer, respect our privacy', because they knew that would be childish. D should add that atheists have their various versions of rather oppressive/intrusive morality (orthorexy, veganism, environmentalism, bleeding-heart empathy, Political Correctness, Social Justice Warriorship, LGBT, BLM, revolution, etc.), they're just different than the morality recommended by God, and they're not in the same league.

Faith arguments Part 10

32:41 - Lennox: The historical fact that Jesus rose from the dead is central, and far from being petty, it is God speaking to us in a special way, it is to be taken quite seriously. Why does D think it's petty? (Dawkins: It makes a huge difference, if it is true. But L has jumped from the origin of the universe to a man who lived two thousand years ago, was born of a virgin and rose from the dead. That's petty, because does L really think the creator of this magnificent, expanding universe couldn't think of a better way than to have himself tortured in order to forgive? It is He who does the forgiving, couldn't he just forgive?) This is a moral universe. Just forgiving doesn't make sense. (D - He has to get himself killed, tortured?) God sends His Son into the world to provide forgiveness, to provide a basis on which He can bring forgiveness justly to me.

L is exaggerating about Jesus: his resurrection was highly disputed by his contemporaries, so it is belief, rather than fact. At the time, some people thought he'd risen from the dead, and some didn't think so. But L is right in that we live in a 'moral universe', more precisely, humans are far more interested in 'how should I act?' than in the structure of the reality in which they ask that question. Belief in God is shaped largely by the moral questions that arise with the onset of puberty: 'how should I act to achieve sexual fulfilment?' and 'how should I assert myself in the world?' A world with God (through notions like love, sin, forgiveness) provides clear rules for achieving relative fulfilment, including some controversial rules. A world without God is less restrictive, also less clear, but more opportunistic. Many adolescents prefer opportunity (i.e. no God), only to shift towards more definite rules (i.e. some god-concept) later in life. But the question 'Is there a God?' is structural, and thus remains intellectually as open as the rest of the structural questions, it can only ever be closed emotionally.

34:46 - 36:50 Lennox: In D's world, where is justice? (Dawkins: Justice is a human construct of great importance in human affairs. It's something most of us have a sense of, and can probably be given some sort of Darwinian explanation. But where is L taking this?) Is there any ultimate justice? D says this is petty. L finds himself in a broken world with massive injustice. D and L are so privileged to live in Oxford, to have enough money to live on, etc. Many people can never have that. In a world without God, there is no ultimate justice. The resurrection is central, because it gives us real hope that there will be a rational evaluation and fair justice at the end of the world. But atheism doesn't give you that. (Dawkins: Suppose there is no hope or justice. Suppose there's only misery and darkness and bleakness. Nothing we would wish or hope for. Too bad. Just because God would make us feel good, that doesn't make it true.) (L agrees.) (Dawkins: Then why does L make that argument up?) Because L believes there is evidence that it is true. He doesn't believe in the resurrection just like that. Faith is based on evidence. (Dawkins: L has changed his ground again. He was saying before that there was no hope without God.) (L agrees: D has just admitted that.) (D disagrees - If that's true... so what. Didn't say it was true. But anyway, if that's true, so what.)

D does say there's no hope in the world without God; what he doesn't say is there's also more opportunity for the individual to assert themselves. He agrees that most people have a sense of justice, and that that is important for human affairs, and probably has some Darwinian explanation. That will be paradoxical. Though primates have a simple sense of justice (1 banana for you, 1 for me; you're in trouble, I must help; you didn't help when I was in trouble, so I won't help you now), only humans have the abstract notions for a more sophisticated sense of justice. Intra-species solidarity gives a survival edge, so when a species (only humans so far) attains self-reflection, it may notice a contrast between 'survival of the fittest' and 'survival of those helped by the fittest'. The latter leads to human moral rules which are at odds with the former. The individual has the conflicting instincts of helping others within the species and fending for themselves in order to survive, and the tension between the two instincts is magnificently resolved by the Judeo-Christian God, who is thought to compensate in eternal life for whatever the individual lost while helping others (within God's rules). There have been all kinds of attempts to introduce surrogate concepts that would serve the same function, but they have failed, hence the paradox: when you've reduced human qualities to mechanical processes, you've only understood the individual with their contradictory instincts, but not how communities thrive. Throughout history, all stable and prosperous communities have relied on gods/God, which doesn't make God true, but at least suggests that there is a function for 'God', whatever the structural truth will turn out to be at the end of time. In order to convince, D should be able to say 'of course, there is hope of ultimate justice in the world without God, because...', and take it from there.

Faith arguments Part 9

28:50 - 30:00 Lennox: The ancient language of DNA points more to the existence of the divine logos who started it, than to the notion that it could be explained in purely naturalistic terms. This extreme reductionism removes the very basis of this discussion. L believes it's all been designed, but that doesn't stop science. D's dichotomy that it's either God or science may put people off science, because they prefer God, and that would be a pity.

DNA may well turn out to be direct code for proteins, just as micro-grooves on vinyl records are direct code for sound. L is right that faith in God doesn't stop science, but wrong that insistence on science may put some people off it. People who think they can 'prefer God to science' are buying into the false dichotomy and can be convinced of its falsehood.

30:01 - Dawkins: L is hopping around, let's focus on scientific approach. When L feels like it, he will smuggle in magic. Miracles in the Bible and in the origin of life. D can't explain the origin of life, nobody can. (Lennox - But D believes that it will have a naturalistic solution.) D agrees. It's a cowardly cop-out to suggest that just because we don't yet understand something, therefore, magic did it. (L agrees. That's the God of the gaps idea.) That's exactly what L is putting forward: the God of the gaps. L is pointing to the origin of life and the origin of DNA and saying Darwin has done everything after the origin of life, but he hasn't done the origin of life. That's the God of the gaps. (L disagrees.)

D is right that you shouldn't stop exploring by bringing in God whenever you don't understand something, but wrong that you shouldn't reflect on the nature of what you're exploring. L is right that the hugely complex nature of life can be a pointer, i.e. a trace of something that is out of our scientific reach.

31:10 - 32:39 Lennox: There may well be two kinds of gaps: bad gaps that science closes, and gaps that science opens up. D's assumption is that there will be an exhaustive, reductionist, naturalistic explanation of everything in scientific terms. L doesn't think so. If there is a God, and if He created this universe, and if He is personal, L would expect to see God's traces in the universe (such as the mathematical describability, fine-tuning, and the marvellous sophistication of the world), cases where the more we try to analyse and understand something in purely reductionist terms, it will get more and more difficult, instead of more and more simple. There may not be many cases like that, but the origin of life might be one of them.

L's philosophical point is relevant here, because while D insists that science will explain everything by natural processes, he doesn't seem to acknowledge either the huge difference between explaining what happened to existing cells and how cells came about, or that random natural processes provide no basis for the rational debate he is having with L.

Faith arguments Part 8

27:05 - Lennox: If I pick up The God Delusion, it's a very sophisticated book. As I look at page 1, I conclude that it comes from something more complicated than that book itself. Namely, you. (D agrees - Obviously, complex things exist, and brains exist.) Why can't he look at the universe that includes Dawkins and Lennox like that? (D disagrees - Because his brain that produced the book has an explanation, i.e. evolution, we go back and back and back to the origin of the universe. That provides an explanation for complex brains. And complex brains produce books and museums and cars and computers. Of course, we have complex things that produce other complex things. Science has an explanation for where complex brains come from, in terms of simple beginnings.) L doesn't think so.

L is mistaken about the book: without knowing the whole background, he'd have no way of knowing it's a book to begin with, let alone that it was created by a complex being. D, in turn, is mistaken about going back and back to the origin of the universe: knowing Steps 3 - n doesn't resolve the problem of not knowing Steps 1 - 2. We don't know how matter came about, and how simple life began. And since the nature of Steps 1 - 2 is vastly different from all subsequent steps, we can't reasonably extrapolate the knowledge we have back to the origins.

28:04 - 28:48 Lennox: At the level of the origin of life, reading the literature, the word miracle comes up far too often. They go from the self-organisational properties of some low-level molecules in a primeval situation to the phenomenal self-organisation and potentialities of macro-molecules. There's just no way you can get there. (D disagrees - L is asserting there's no way. We don't yet know what it is, because there's a lot of work to be done. Science doesn't yet know everything, there are still gaps.)

L is right, simple molecules, or even RNA, do not combine into DNA on their own. Speculation about 'special' conditions under which DNA may come into existence equals 'miracle'. Worse for D, DNA is only a fraction of the complex mechanism of reproduction, the rest of which would also require a string of miracles to come into existence. Observing how pre-existing DNA reproduces says nothing about its origin. This isn't a case of 'some more work to close the gap', but a completely different gap. Whether Shakespeare's Hamlet could have written itself by random natural processes is already a hopelessly big problem, yet it's dwarfed by the problem of what it would take for Hamlet to be capable of reproducing itself relatively accurately. (A paper mill, ink factory, copying/type-setting mechanism, printing press and binding machine integrated in the book itself? Preposterous? All that, and more, is integrated in the cell.) D vastly underestimates the task.

Faith arguments Part 7

24:35 - Dawkins: L has't explained where logos came from in the first place. (L agrees - Of course not, the logos didn't come from anywhere.) Then in what sense is it an explanation? (L - The question "what created the logos" shows D thinks in terms of a created god. The God of the Bible is not created but eternal, and he is the logos. Which makes more sense: that there is an eternal God, and the laws of the universe, including mathematics, and mind are all derivative from the logos? Or the belief that there is no explation for the existence of the universe? Does D just believe in the universe as a brute fact?) The universe is an easier brute fact to accept than a conscious Creator. (L - Well, who made it?) It's L who insists on asking that question.

D doesn't see the parallel yet, i.e. both of them are asking the same type of question.

25:48 - 27:04 Lennox: D asked who made the Creator. The universe created D, so who created the universe? (D - God is a complicated entity that requires a much more sophisticated and difficult explation. The universe, according to modern physics, is a very simple entity, a simple beginning, that has got to be easier to explain than a god.) You can't explain the existence of God, but D may have missed the question, i.e. that there is a parallel: D suggests it's ridiculous for L to believe the universe, including him, was created by God, because you have to ask the question "who created God?" L is just turning the question around. D admits the universe created him, because there is nothing else. Well, then who created it? (D - Both of them are faced with the problem of "How did things start?") (L agrees.) (D - It's much easier to start with something simple than to start with something complex. That's what complex means. (L disagrees.)

D now sees the parallel, but still thinks there is a way out by invoking complexity. There is no way out. The ancient Greeks thought 'atom' (visible to the naked eye) was the smallest indivisible unit out of which the entire universe was built. Modern physics has shown that atoms are divisible into lots of smaller components, most of which behave in extremely counterintuitive ways. So, matter is anything but simple. That doesn't validate L's argument though, it just means both parties are faced with the problem of a seemingly complex and inexplicable (by-definition) eternal entity whose beginning is contrary to anything anyone has ever experienced in their life. In the human experience, things have beginnings and ends, and nothing comes from nothing. Both God and eternal matter fly in the face of that experience. Spoiler: ultimately, this boils down to "Does the universe in some complicated and inexplicable way have a human-like face or is it entirely non-human? And while we're groping in the dark, because the jury is likely to be out till the end of time, what are the implications of either assumption, and how can they be optimised?"

Faith arguments Part 6

21:42 - Lennox: Evolution depends on a fine-tuned universe, which raises important questions about the origin of the universe - evolution doesn't deal with that. (D agrees.) Nor does it deal with the origin of life. (D agrees.) The notion that things must go from simple to complex seems to be D's faith. (D disagrees - simple things going complex need an explanation, and the explanation is there in biology.)

The point of evolution is that the outcome is a given, i.e. the ones that survive are the ones that survive: the universe is not necessarily fine-tuned, it just happens to be the place where the ones that survive survive, as opposed to all other known places, where organisms as we know them don't survive. However, L has a point in that we have no particular reason to think that things typically go from simple to complex, or that things need to be explained, or that they can be explained. The need to understand and explain is derived from the belief in the Jewish/Christian God and the Order of Creation. As an atheist, once you accept that the ones that survive survive for no ultimate reason, you may just as well accept that things are the way they are for no ultimate reason, and when they change, that just happens for no ultimate reason. Assuming the need and possibility to understand, atheists are holding on to a concept of reality that follows from the Judeo-Christian tradition, but doesn't follow from atheism.

22:38 - Lennox: Life has a digital database, a language of its own, and there is no language without a mind. D as an atheist must reject that. (D agrees - while there is a mind behind human language, DNA is not a human language.) DNA is very sophisticated, and the cell is a very sophisticated information processor. Should L believe that this information processing came about by natural processes without a mind? (D concurs.) L finds that impossible to believe as a mathematician. (D calls this 'the argument from personal incredulity'.)

Bad news for L, DNA can, in principle, work in an analogue way, base triplets coding for amino acids, which are joined in order to make specific proteins. Once the first DNA was in place, its evolution could proceed without a mind in the background. The rub lies in how DNA came into existence, as it does not tend to crop up on its own.

24:11 - 24:35 Lennox: You can reverse that and say D's belief comes from personal credulity. (D disagrees.) D believes that rationality comes from irrationality, and mind comes from matter. L finds that the Biblical explanation (in the beginning was the word, i.e. logos) makes perfect sense.

Again, L has a point: there seems to be faith on either side of the debate. Irrationality -> rationality is an unexplained quantum leap. However, the logos is more of a solution through definition than a reassuring solution, since it contradicts our experience of the world. (As does eternal matter.)

Faith arguments Part 5

19:05 - Lennox: D argues that things go from the simple to the complex, God, by definition, is more complex than the thing one is explaining, so He has got to be explained. (D agrees.)

The simple -> complex approach is intuitive, but not necessarily correct at its extreme: having eternal matter in place is not simpler than having an eternal God. You cannot explain either, and if you're willing to accept either as a given, God will explain the rest, while matter won't.

19:43 - Dawkins: When you drop a stone, it falls to the ground, and you as a scientist will explain that by gravity. You wouldn't dream of saying, "God must be pushing it down". That is, in effect, what L is saying about evolution. (L disagrees.) We understand evolution even better than gravity.

We don't know the origin of gravity any better than the origin of God, so D's point gives a false impression. Also, L will tell you that God is not normally supposed to interfere with gravity, He's seen as the Creator, rather than the supplanter, of gravity. Gravity vs God is a false dichotomy.

20:09 - Lennox: D opposes science and God as explanations. Newton didn't say, now that he's discovered gravity, he doesn't need God. God is an explicator as an agent, not as a mechanism. The more sophisticated a mechanism is, the more it points toward an agent.

Newton's unshaken faith in God is only a point of interest, not an argument. The Christian God is an agent, but the deist God is not, or not all the time. How sophisticated a mechanism is is very much in the eye of the beholder. Therefore, sophistication is not a strong argument in God's favour.

20:55 - 21:37 Dawkins: You do get rid of an agent, if the agent is superfluous to the explanation. You're watching a car avoiding obstacles on the road, there is an agent, i.e. a driver. But we don't need an agent for biology/gravity. Newton was a theist, because he lived in the 17th century, when everbody was. An agent is a gratuitous grafting-on of something you don't need.

D has a point here: if you can explain a phenomenon by a mechanism, you don't (and shouldn't) use God as an explicator. However, nothing is explained in its entirety until its origin has been explained, i.e. God can only be left out of the processes we have mechanical explanations for. Note that the process of the simplest forms of life coming into existence does not have a mechanical explanation - so obviously, you can't leave God out of it. At most, you can will God out, but that doesn't necessarily make the idea true.

Faith arguments Part 4

16:03 - 18:30 Lennox: D says there is the impression of design in evolution, but Darwin shows there is none. Simon Conway Morris says evolutionary pathways navigate through an informational hyperspace with phenomenal precision, so there is the impression of design at that level, too. The mechanism does not account for the origin of life at all, and the fact that evolution is so clever is evidence that there is a rational mind behind it.
Dawkins: The point of Darwinian natural selection is that there is no design, no foresight. It is a blind process, the ones that survive survive. With hindsight, we can see they have genes that make them survive. Simon Conway Morris and D share the idea that evolution homes in on particular outcomes, i.e. marsupials from Australia uncannily resemble non-marsupial animals. Natural selection is a blind, mechanical, automatic force. It works without guidance, and there is no need for it to be guided.

Lennox is losing this part of the debate: every mechanism that works effectively may give the impression of design or guidance, but that doesn't necessarily make the impression true.

18:31 - 19:03 Lennox: Evolution could be guided, does D completely shut that out? For example, L's watch is blind and mechanical, but it has been designed. Evolution is so sophisticated that it suggests there is a rational mind behind it. (D disagrees.)

Lennox continues to lose ground. His watch example demonstrates the opposite of his point: just by observing the watch, it is impossible to tell whether it has or has not been designed. Pebbles rounded by a river may give the impression that the entire river mechanism has been designed to produce rounded pebbles, but in fact, if you throw in pieces of glass or bricks, they will be rounded over time in just the same blind and mechanical way - which, crucially, says nothing about the origin of water or any other component of the mechanism. Evolution can be blind and mechanical all right, but it would be a fallacy to extend the blindness hypothesis without further thought to the origin of the first organism(s). Consider the title of Darwin's book: it's On The Origin of Species, and not On The Origin of Life. Darwin precisely delimited the scope of his theory, and so should we.

Faith arguments Part 3

14:50 - 16:00 Lennox: If thoughts are reducible to physical and chemical processes, how do they serve truth?
Dawkins: Truth is what happens in the real world; a brain recognizes truth at whatever level is appropriate for survival; when you see a rock, you don't go charging into it, because you die. If you jumped over a cliff, you'd die - that's truth. Natural selection favours a brain in any animal that recognizes truth and acts upon it.

Dawkins equates truth with what you need for survival. That doesn't explain researchers wondering how distant galaxies were formed, or as it were, any baseline research. The fact that some people insist on baseline reserach suggests that the quest to ponder/understand is not reducible to physical and chemical processes. Worse for Dawkins: survival info is processed at lightning speed in the ancient part of the brain, while the quest to understand takes place more slowly, in the more recently evolved part i.e. different location and different kind of process. Intuiting what happens if you bump into a rock is very different from seeming to 'understand' the structure or history of that rock. D could argue, though, that truth is merely an illusion/intuition of 'beyond-survival-understanding' in our neo-cortex: animals without a neo-cortex can have no thoughts beyond survival, while those with a neo-cortex (mammals and primates in particular) may have some - using reverse logic based on the fact that we humans have a large neo-cortex filled with at-leisure beyond-survival thoughts.

Lennox: Some fellow-humans do quite well telling lies.
Dawkins: That's a separate point. (Lennox agrees.)

It's not a separate point: if truth equalled whatever was needed for survival at some appropriate level, telling lies (saying things you intuit to be 'untrue') would not be a moral problem. You could not convince people to invest in a Ponzi scheme disguised as a once-in-a-lifetime opportunity, because their super-duper survival brain would recognize a Ponzi scheme and know how it works, right? It would be OK to tell them you didn't steal their money, because statements about the presence/absence of excess funds would have practically no truth value in evolutionary terms. (The victims would have to prove in court how and to what extent the extra money they invested and lost would have furthered their evolutionary success...) It is obvious that the concept of 'truth' is more complex and goes way beyond raw evolution. It has to do with interpersonal relationships and transactions, and lies are reprehensible mostly when they are seen as manifestations of intra-species predatory (human on human, as opposed to human on animal, or human reputational) behaviour. Dawkins would do well to consider the sophistication of the society he lives in and is talking to, while Lennox would do well to not pass this up as a separate point. Can physical-chemical processes produce minds that produce rules that punish tax evasion as severely as manslaughter (or even more severely)? It is difficult to see how, to say the least. Truth seems to begin where the direct evolutionary considerations of the individual end, so looking around in the animal kingdom (as kind of reflecting our evolutionary past) doesn't help here.

Faith arguments Part 2

10:25 - 12:43 Dawkins: For centuries, it seemed preposterous to suggest, given the magnificence of living creatures, that they are the result of a freak accident. Then along came Darwin and postulated evolution by natural selection, which is between design and a freak accident. The cosmos has yet to have its Darwin, to explain how the laws of physics came into existence. It's not helpful to postulate a Creator, because a Creator, too, needs to be explained. It's difficult enough to understand how simple things like matter and energy came into existence, but it's much more difficult to explain even a deist God, not to mention a more complex God who hates sin and gets himself born of a virgin.

Dawkins dodges the question on rational intelligibility. Instead, he misinterprets Darwin's model. Darwin postulated how already existing simple organisms became more complex through natural selection. He did not offer a theory on how the first replicating organisms came into existence. Modern speculations suggest a freak accident (or a series thereof), as opposed to creation, but fail to provide any evidence. Whether matter and energy are simpler to grasp than God depends on your grasp. As does whether the world as we know it is simpler to understand with eternal matter or with an eternal God. The fundamental issue is that either eternal matter or an eternal God is vastly different from the human experience (i.e. that things are born/created, and they perish/change eventually). Constant matter and a constant God both challenge our experience of how things are and how things behave. The challenge is not addressed in merit by postulating that matter/God needs no origin by definition; that's just an attempt to define the problem away. And the inconvenient question looms large: can eternal matter somehow render the universe (i.e. itself) rationally intelligible, and if we assume so, then how?

12:44 - 14:20 Lennox: Darwin said nothing about the origin of life or the origin of the universe. Atheists say our thoughts are the result of a mindless, unguided process - what does that have to do with truth? Steven Pinker suggests evolution has to do with reproductive success and nothing with truth. John Gray argues that evolution ultimately undermines the assumption that we can give credence to what we think. Thus, atheism undermines the assumption of rationality.

How the unintelligent processes of evolution can lead to intelligent thoughts that tell us anything 'true' about reality outside the evolutionary framework is a valid problem.

14:21 - 14:47 Dawkins: It is absurd to suggest that - because our minds are produced by brains and brains evolved by natural selection - that undermines our ability to understand the world. Brains are good at surviving, and they are surviving in the world.

So, successfully replicating bacteria understand the world? There is an important distinction between information that helps you survive and information that helps you understand the larger context (plus you need to be able to process that information). The former serves reproductive success, the latter is the stuff of philosophy. Proof that there is a distinction: philosophers are seen as inept at surviving; survival is practical, intuitive, and philosophy is anything but.

Faith arguments Part 1

In 2017, renowned atheist-geneticist Richard Dawkins and Christian-mathematician John Lennox had an instructional debate (https://www.youtube.com/watch?v=OVEuQg_Mglw) at Oxford on whether science has 'buried' God. They invoke arguments that more of us should be using, miss points we should not be missing, and warp their logic in ways we may find useful to note for future reference. This series will catalogue God (counter)arguments and fallacies based on the debate in the link, with commentary/dos and don'ts*.

6:59 - 8:25 Dawkins: Has science buried which God? A reasonable, though personally unacceptable, case could be made for the deist God that created the laws of physics and mathematics. But Lennox as a scientist believes that Jesus turned water into wine and walked on water, and also believes in a petty concept of God who had himself killed to rid the world, this small speck of dust in the vast universe, of sin and so that he could forgive himself. This is profoundly unscientific and small-minded.

The words 'petty' and 'small-minded' are conspicuously unscientific. Dawkins' use of these words suggests an emotional, as opposed to level-headed scientific, approach to the subject. His irony about God ridding the world of sin and forgiving himself borders on being a straw man (i.e. an intentionally inaccurate description), and suggests that he responds highly emotionally to the notion of 'sin' (i.e. just hates the idea).

8:25 - 10:30 Lennox: Dawkins believes the universe is a freak accident with no mind behind it, yet he sits there with one of the best minds in the world. God becoming human and Jesus dying on the cross is the opposite of petty, and atheists do not deal with the problem of humans alienating from God (because they'd have to believe in God to do so). Both D and L believe the world is rationally intelligible, which makes sense if there's a rational Creator God behind it. How does Dawkins explain his assumption that the world is rationally intelligible?

No mind behind human minds? A pertinent question. Atheists don't deal with alienation from God - bad point, should be avoided. Why assume - without a rational God - that the world is rationally intelligible? There's the rub.

TBC

*Why in English, all of a sudden? To reach a broader audience on this broader subject. The language switch may occur more frequently, though, in future.

A laposföld mint aranybánya 8. rész

A társadalomátalakító laposföldhit mantrája, hogy minden elképzelhető rosszról a társadalom tehet, ezért forradalommal le kell rombolni, majd nulláról újraépíteni. Kerülted az iskolát? Erre valójában a társadalom késztetett. Nincs kedved dolgozni? A kizsákmányoló társadalom felelős, nem te.

Bűnözők között nőttél fel, és belőled is elkövető lett? A rasszista társadalom miatt van. Nem vállalsz gyermeket? Naná, ebbe a patriarchális elnyomó társadalomba?! Létszámpótló kultúridegenekkel számoltatod fel a közösségedet? Az ilyen társadalom megszűnést érdemel!

Jöjjön valami új, sosem látott, igazságos. A válasz minden gondodra: forradalom. TGM-et a könyvespolcra, Che Guavarát a pólóra, vörös csillagot a sapkádra, BLM-et az utcára, azt' hadd szóljon! Olyan társadalmi igazság lesz itt, hogy kő kövön nem marad.

Kényelmes érvelés, leszakadt rétegekben népszerű is, ilyesmi vezetett anno a kommunizmushoz. Álljunk meg egy pillanatra, hogy felelevenítsük a hidegháború tanulságát: bármilyen vonzónak is tűnhetett a kommunizmus egyes nézőpontokból, egy ideig, társadalmi szinten óriási kudarc lett, semmi pénzért nem akarunk újra feléje "haladni".

Nyugaton azért lelkesít némileg a társadalomátalakító laposföld-mantra, mert nincs közvetlen tapasztalat a kommunizmus mint "válasz" minőségéről. A volt szocialista országokban viszont még él az emléke, még nem múlt el a többségi védettség. Legyünk optimisták, a nyugati embernek van magához való esze, nem kell elmennie a sikátor végéig, hogy tábla nélkül is összerakja: ez zsákutca.

A társadalomátalakító laposföldhitből így lesz szavazatcunami a konzervatív oldal számára. Ellenzékből szidva-szponzorálnád a konzikat? Ha ez neked jó, hosszú távra, akkor maradj csak laposföldhívő!

- vége -

A laposföld mint aranybánya 7. rész

A jövedelemkülönbségek megoldandóságába vetett laposföldhit abból indul ki, hogy jövedelemkülönbségeknek alapvetően nem szabadna létezniük; hogy a vezérigazgató többet keres a portásnál, és a többletet nem kobozzák el tőle, az alkalmi nagyvonalúság, nem precedens; hogy egy vállalkozó sokszorta többet keres az alkalmazottaiknál, az már tűrhetetlen anomália, a beteg társadalmak sajátossága - véli a laposföldhívő.

Egy feltételezett ősközösségben közel azonos jövedelmek lehettek (természetben szerzett létminimum), attól kezdve a különbségek egyre nőnek és nőnek és nőnek és nőnek. Kivéve a kommunizmus címszóval előadott tömeggyilkos közjátékot, amely megpóbált visszafelé haladni az általános nincstelenségbe, míg bele nem bukott. Minél hatékonyabban állítjuk elő a javakat, minél több géppel, minél automatizáltabban, minél több know-how-val dolgozunk, annál nagyobb lesz az erőáttételünk, és ezáltal az egyéni rátermettségi előny hozadéka. Ez probléma lenne? Mivel csak visszaszegényítéssel "oldható meg", abból pedig nem kérünk még egyszer, a jövedelemkülönbségeket nem célszerű problémának tekintenünk.

Ha Péter gazda gépesít, és nagy szaktudással termeszt, sokszorta eredményesebb lehet Pál gazdánál. Erre nem azt mondjuk, hogy Péterrel probléma van, vagy hogy a társadalommal van gond, amiért hagyja Pétert eredményesen gazdálkodni: ellenkezőleg, Pált biztatjuk, hogy tanuljon Pétertől, kövesse a jó példát! Ilyen konstruktívan kellene látnunk a gazdaság egészében elért jövedelmi előnyöket.

Ha az lenne az általános megközelítés, hogy tanuljunk a rátermettektől, iparkodjunk mi is, akkor nem jelennének meg évente ezerszámra a növekvő jövedelemkülönbségeken siránkozó újságcikkek, nem lenne szinte teljes értelmiségi konszenzus arról, hogy az egyébként ősidők óta tartó trend tavalyi és idei folytatódása tragikusan borzasztó, nem lehetne közgazdasági Nobel-díjat kapni a jövedelemkülönbségek csökkentéséről írt tanulmányokért, viszont nagyobb jólétben élnénk mindannyian. Fontoljuk meg, hogy Péter gazda látványos sikere nem teszi Pál gazdát szegényebbé, éppen ellenkezőleg: utat mutat számára a nagyobb jólét felé.

A választói többség nem az irigykedésre, hanem a jólétnövelésre szavaz, így a jövedelemkülönbségi laposföldhit is aranybánya a konzervatívok számára.

A laposföld mint aranybánya 6. rész

A mélyszegénységbe vetett laposföldhit alaptétele, hogy az úgynevezett mélyszegénységről és ellen mindenki tehet, kivéve a "mély"szegényeket; az emberiség szégyellje magát, a "mély"szegények meg büszkén követeljék a segélyt. A fogalom zavarosságára utal, hogy angolul hatféleképpen (extreme /abject / deep, stb.) szegénységként fut, miközben a tartalma legalább háromféle: 1. 1996-os szinten napi egy dollár alatti jövedelemből élők (tekintet nélkül a lakóhelyre jellemző megélhetési költségekre); 2. ivóvízzel, orvossal, iskolával ellátatlanok (mindegy, miért, pl. az Északi-sarkon); 3. kultúrdeficitesek (akár magasabb jövedelem mellett, és tekintet nélkül az okokra). A mélyszegénység kb.: "hű-de" szegénység, kollektív lelkiismeret-furdaltató szociális dzsoli kártya.

Tapasztalataink szerint ki-ki bizonyos részben felelős a saját léthelyzetéért, többé-kevésbé tudatosan hozza meg az aktuális állapotához vezető életdöntéseket. Nincs olyan ember, legyen bár szegény vagy jómódú, akinek a helyzetéről csakis mindenki más tehet, ő meg egyáltalán nem. Egy okunk máris van tehát kidobni a "mély"szegénység haszontalan fogalmát az ablakon.

A másik ok, hogy csak a társadalom által megoldandó problémákról célszerű társadalmi problémaként beszélni, és a "mély"szegénység nem ilyen: az egyén hozhat praktikusabb életdöntéseket, a közössége ösztönözheti őt erre, de nem tudja - illetve demokráciában nem akarja - az egyént jobb döntésekre kényszeríteni. Építhet (többnyire már épített is) iskolát a "mély"szegény környékre, de nem járhat bele tanulni az egyén helyett. Telepíthet (többnyire telepített is) üzemet a "mély"szegény munkaerő közelébe, de nem tanulhat helyette szakmát, és nem mehet helyette dolgozni. Végső soron a motiváció formál sorsot. A "mély"szegénység mint egyénenként kezelendő probléma pedig nem indokol társadalmi lelkiismeret-furdalást. Figyeljük meg, hogy a "mély"szegénység leghangosabb emlegetői egyben a szakképzés leghangosabb ellenzői is - mintha megoldás helyett a problémához ragaszkodnának.

A harmadik ok, hogy ha - vérző szívű szociális érzékenységből vagy más megfontolásból - nem dobjuk ki a "mély"szegénység fogalmát az ablakon, akkor ezt a választók teszik meg. Többségük szerint ki-ki a saját szerencséjének kovácsa, azaz igenis felel a sorsáért: ha rosszul megy neki, arról fő szabályként nem mindenki más tehet; az adóból finanszírozott segélyek célja nem lehet, hogy egyesek tartósan dagonyázzanak a "mély"-ben, míg a szorgalmas kettesek szégyellik magukat.

E választói preferenciával elszántan, ideológiai megfontolásból szembemenni laposföldhit, egyben aranybánya a konzervatív oldal számára.

A laposföld mint aranybánya 5. rész

A genderhit, azaz a nemi szerepek társadalmiságába vetett laposföldhit origója, hogy a női - férfi szerepeket a társadalom konstruálta, tehát szabadon alakíthatók, úgynevezett "haladó" társadalmi elképzelések szerint; a nemek és szerepek fejbéli döntés alapján oda-vissza átjárhatók, tetszés szerint váltogathatók.

Ha azonban utánaolvasunk, néhány perc alatt kiderül, hogy az állatvilágban ivari dimorfizmus (nemi kétalakúság) van, vagyis a nőstények és hímek mérete, színe, stb. jelentősen eltér, és hogy ez hosszú-hosszú evolúciós folyamat eredménye. A nőstények/hímek viselkedése évmilliókon át különbözött, e szerint alakult a testük. Az állatvilág nemi szerepeit értelemszerűen nem a társadalom konstruálta, mai állapotuk fokozatosan alakult ki az evolúció során. A hímek jellemzően a spermáikat igyekeznek terjeszteni, a nőstények pedig sokkal nagyobb energiabefektetéssel utódokat tojnak/szülnek és gondoznak.

Ennek megfelelően, a hím jellemzően a spermaterjesztésre ideális (azaz: szuperszexi) nőstényt keres, a nőstény pedig jellemzően az utódgondozáshoz ideális (azaz: szuperellátó, szupervédelmező) hímet. A háttérben nincs társadalmi nyomás, csak túlélési ösztön.

Ha friss szemmel körülnézünk az embervilágban, hasonló dimorfizmust és viselkedésbeli eltérést látunk. Csodálkozzunk rá, hogy nahát: a fajfenntartás terén meglehetősen hasonlítunk az állatvilágra. Tehát nem túl valószínű, hogy a nemi szerep jelentős mértékben társadalmi lenne. Az meg, hogy csupán vagy főleg társadalmi konstrukció, egyenesen kizárt.

Fontoljuk meg az időarányokat: a nagymajmokhoz képest kb. 7 millió éve fejlődünk külön úton. Ami jellemzően emberi, az legalább 7 millió év során formálódott (valójában sokkal hosszabban, de egyszerűsítünk a gender javára). Társadalomnak nevezhető embercsoportok kb. 12 ezer éve léteznek. Számszerűen, a magatartásunk és szereposztásunk az idő min. 99,983%-ában társadalom nélkül alakult, és max. 0,017%-ban társadalmi keretek között. Ezt figyelembe véve észszerű tétel-e, hogy a nemi szerepeket a társadalom alakította ki, és különösebb következmények nélkül átalakíthatók?

Tovább rontja a genderhívők helyzetét, hogy a kevésbé iskolázottak viselkedése kevésbé "haladó", azaz dimorfabb (kontrasztosabban szuperszexi vs. szuperellátó).

Minél kevesebb osztályt végzett egy férfi, annál valószínűbb, hogy az állatvilággal szinte megegyező, nyílt és direkt jelzésekkel keres "csajt" (izompóló, menő autó: fitt vagyok, és jó ellátó leszek abból, amiből ezt a kocsit vettem); minél kevesebb osztályt végzett egy nő, annál valószínűbb, hogy az izompólós-autós "csávók" felé küld nyílt jeleket (vérvörös ajkak, feneket kidomborító ruha, mély dekoltázs: nézzétek, milyen fogamzó- és szülőképes vagyok). A két nem között erős a kontraszt.

Ki kényszeríti őket, hogy így viselkedjenek? Hát, nem az idősebb generációk nyomása, az inkább gyengítené a kontrasztot, finomítaná a jelzéseket a maga élettapasztalatával (a szülők és nagyszülők sok rosszul sikerült párkapcsolatot láttak már "csávók" és "csajok" között). A kevésbé iskolázottak a társadalommal szemben a biológiájuknak engedelmeskednek. Az iskolázottabbak megtanulnak kifinomultan együttműködni az ösztöneikkel: kevésbé nyilvánvalóan (de célcsoportjuk számára érhetően) jelzik, hogy szexik ill. jó ellátók. Ha a nemi szerepeket a társadalmi elvárások kostruálnák "igazságtalanná", akkor az ősi ösztönökre hagyatkozás az elvi igazságosság (csökkenő dimorfizmus) felé, míg a társadalmi szabályok hosszas tanulmányozása az igazságtalanság (növekvő dimorfizmus) felé mutatna - ám épp fordítva történik.

Térjünk ki röviden a szerzett házasság problémakörére: valóban igazságtalan egymáshoz nem vonzódó embereket vagyoni/kasztbéli szempontok szerint összeboronálni, és ha a genderhitűek ez ellen lépnének fel, nyugaton rájuk szavazna a többség. Csak a probléma nem nyugati. A kollektivista hagyományokhoz ragaszkodó társadalmakra jellemző. És a genderaktivisták sem ez ellen lépnek fel, hanem az individualista társadalmak párkapcsolatait zilálják szét kísérleti jelleggel. Ezért nem számíthatnak nyugaton - demokratikus médiaviszonyok mellett - többségre.

A fentiekből következően a (nyugati) társadalom nem forrása, hanem csillapítója a nemi szerepek evolúciósan kialakult különbözőségének. Gondolatkísérlet keretében megfordíthatók-e a nemi szerepek (legyen a férfi csettintésre szuperszexi, a nő meg szuperellátó)? Nem fordíthatók meg, mert szükségszerű, hogy az legyen a szexi, aki az utódokat a világra hozza (nagyobb energiát fordít a fajfenntartásra, kevesebb marad ellátásra; nélküle az utódok nem születnének meg), és az az ellátó, aki nem hoz világra utódot (kevesebb energiát fordít fajfenntartásra, ezt kompenzálja ellátással; nélküle az utódok nem lennének ellátva). A nemi szerepeket tehát a fajfenntartásra fordított energia különbsége betonozza be, az meg, hogy ki nemzi, illetve ki hozza világra az utódokat, biológiailag kötött.

Felesleges ezen keseregni, mert egyrészt, az adottságainkat elfogadva és megszeretve hozhatjuk ki a legtöbbet magunkból, másrészt, ha megnézzük, mit spekulálnak egyes kutatók a "társadalom előtti" (pleisztocénbeli) nemi szerepekről, kiderül, hogy hiába keresnénk ott az aranykort.

Elégedettebbé tehetők a párkapcsolatban élők? Úgy biztos nem, hogy kivívjuk: a férfiak többet járhassanak fodrászhoz, a nők meg többet motorozni. A szexi vs. ellátó alapkülönbséget és a társadalom fenntarthatóságát tiszteletben tartva valószínűleg növelhető a párkapcsolati elégedettség, ehhez azonban több kell a laposföldhitű aktivizmusnál. Utóbbi csak átcsorgatja a szavazatokat a konzervatív oldalra.

A laposföld mint aranybánya 4. rész

A határon túliak, tágabb értelemben a nemzetek elpárolgásába vetett laposföldhit fő tétele, hogy az államhatárok és az etnikaiak úgysem esnek egybe, ezért nincs más lehetőségük, mint felszívódni, fokozatosan elveszíteni a megosztó, konfliktusgerjesztő szerepüket. A rendelkezésre álló adatok szerint viszont e hittétel nem vonzó a választójoggal rendelkező emberek többsége számára. Magyarországon különösen nem, hiszen az állam- és etnikai határok különbözőségéről e tájon a határon túl rekedtekkel érzett közösség jut a választók eszébe.

A száz évvel ezelőtti trauma kétféle alapreakciót váltott ki: nem kell a határon túliakkal foglalkozni, legyenek csak jó román, szlovák, szerb, ukrán, stb. állampolgárok, és ne magyarkodjanak - a nemzetek ideje amúgy is lejárt; illetve a határon túli magyarok a testvéreink, kulturális közösségben vagyunk velük, kötelességünk kiállni a nyelvhasználati, oktatási és egyéb jogaikért.

Az első választípus, a nemzetek ellégiesedésébe helyezett remény laposföldhit, mivel semmi sem támasztja alá, sőt minden adat az ellenkező irányba mutat: a világ továbbra is államokra van felosztva, minden államnak van domináns etnikuma (vagy ennek hiányában polgárháborúval esik szét domináns etnikumok szerint), minden etnikumnak saját nyelve és kultúrája van, amikre büszke, és amikkel esze ágában sincs beolvadni pl. földrésznyi méretű egységbe.

Vannak ugyan nagy közvetítő nyelvek, mint az angol, de ezek nem veszik át az anyanyelv helyét. A nagy írók az anyanyelvükön alkotják meg nagy műveiket, azokon keresztül tudják megszólítani az emberiséget.

A választók meggyőzhetetlenek arról, hogy éterben lebegő, etnikum, nyelv, kultúra nélküli falanszterrészecskék lennének - másként tudják, és a szerint szavaznak. Az egész világon lúzer ötlet tehát a nemzet ellégiesedésére építeni politikai programot, a nemzeti oldal mindenütt fölényben van (pontosabban: lenne, ha nem volna a posztdemokráciákban médiahegemónia), esetünkben pedig az önmagunkkal határosság olyan szintű fölényhez juttatja a nemzeti oldalt, amit még a médiahegemónia sem tudna (nem tudott anno) kiegyenlíteni. Nota bene: a határok elpárolgásánál valószínűbb a sokféle határon túliak jogainak egyre eredményesebb védelme világméretekben.

A nemzetek elleni laposföldhit szavazatbonanza a nemzeti oldal számára világszerte, de különösen Magyarországon.

A laposföld mint aranybánya 3. rész

Mi lenne, ha moralizáló lángossütők kitalálnák, hogy a lángost erkölcsi kötelesség ecetbe áztatni, fokhagymás tejföllel bekenni pedig aljasság? Az ecetes lángossal tönkremennének, a fokhagymás tejfölössel pedig vagyonokat keresnének a nem moralizálók. Ám mi lenne, ha a moralizáló lángossütők médiafölénnyel erősítenék a pozíciójukat? Csak az ecetbe áztatott lángost hirdetnék mindenütt, a többit pedig "érintethetetlen" páriaként kerülnék.

Mi lenne, ha a művészek is felsorakoznának, és minden filmben, minden színdarabban, minden sikerkönyvben ecetes lángost majszolnának a jók, a tejfölös lángos pedig a gonoszok undorító moslékaként jelenne meg? Az aljas rasszista bűnöző pl. két vérnőszés között benyomna egyet, a koncentrációs tábor parancsnoka népirtás közepette két pofára tömné, a korrupt politikusok hátterében felsejlene a tejfölös lángos árnya.

Felemás helyzet alakulna ki: a közönség továbbra is a tejfölöset kívánná, de az érzelmi nyomásra reagálva elkezdene úgy tenni, mint ha az ecetes lenne a kedvence. Ecetes mozgalmak alakulnának, "én is ecetes vagyok" fészbuk csoportokon tolnák az "igét", a tejfölös lángos gyérülő kedvelőit pedig kiszorítanák a közéletből, a művészetből, az egyetemekről...

Vegyük észre, hogy ez történt/történik a nyugati posztdemokratikus társadalmakban. A többséggel szemben moralizáló politikusok mellé felsorakoztak a médiainfluenszerek, a művészek, a tudósok, szinte "mindenki, aki számít", és olyan látszatot teremtettek, mint ha a többségnek szégyellnie kellene magát a spontán véleménye miatt, illetve a miatt, hogy a véleménye szerint szavaz. Az eredmény elgondolkodtató: a nyugati ember ma úgy véli, hogy a saját érdekei/kultúrája/társadalma/jövője ellenében szavazni az egyetlen lehetőség, hogy az önfelszámolásnak nincs érdemi alternatívája.

Ebbe a véleményhegemón helyzetbe "rondít bele" a stigmatizált "populizmus" a maga szemtelen ajánlatával: tejfölös lángost szeretnél ecetes helyett? Tőlünk azt kapsz, mivel demokráciában azt is szabad. Az ecetes lángosnak csápolni laposföldhit, nyerd vissza a józan eszed, szavazz ránk.

A laposföld mint aranybánya 2. rész

Elsőként tisztázzuk, mit keresnek a többséggel szembemenő erkölcsi megfontolások a politikában. Attól kezdve, hogy a választójog általános, a viszonyok pedig többé-kevésbé demokratikusak, tulajdonképpen semmit. A többség akarata többé-kevésbé az erkölcsileg helyes álláspont is egyben, és amilyen mértékben esetleg eltér az erkölcsi ideáltól, azt ellensúlyozza, hogy a többség akaratával tudatosan szembemenve kormányozni is erkölcstelen, így valamiféle vélt erkölcsi magaslatról lenézve átverni a népet definíció szerint nem lehet erkölcsösebb, mint élére állni a többség preferenciáinak, és óvatosan menedzselni őket.

Az erkölcs közpolitikai redundanciája viszonylag új helyzet, hiszen a rabszolgatartó, feudális, rendi, gyarmati, apartheid, röviden: predemokratikus társadalmakban igenis helyénvaló volt erkölcsi alapon változást sürgetni, követelni.

A földesurak azonban sosem szavaztatták meg a birtokrendszert a jobbágyokkal, ahogy a rabszolgartók sem voksoltatták a rabszolgákat. Ha megtették volna, megszűnt volna az erkölcsi megfontolások létjogosultsága.

Ismerjük fel, hogy egyrészt, a hidegháborúval vége minden ideológiai vitának, kapitalizmus van és marad, punktum; másrészt, a modern demokráciákban - legyenek illiberálisak vagy akár féldemokratikusak - minden nagykorú polgár szavazhat, így okafogyottá vált a többséggel szemben moralizálni, entellektüelkedni. Akiben leküzdhetetlen az ez irányú hajlam, prédikálás illetve a többség le"paraszt"ozása helyett alapítson pártot, és demokratikus vitában igyekezzen elnyerni a többség szimpátiáját.

Ha pedig a moralizálásnak semmi keresnivalója a modern kb.-demokráciákban, akkor a többségi preferenciákkal szemben megfogalmazott "erkölcsi" álláspont szükségképpen aranybányaként kiaknázható "laposföld" területté válik, azaz a moralizáló politikai alakulat mögül kihátrálnak a választók, átpártolnak oda, ahol tiszteletben tartják a preferenciáikat.

A laposföld mint aranybánya 1. rész

Mi a közös Soros Györgyben és Orbán Viktorban? Az, ahogy mindketten profitlehetőséget látnak az irracionalitásban, és nem haboznak kihasználni: SGy azért tudta anno milliárdos haszonnal "bedönteni" az angol fontot, mert észrevette, hogy a brit kormány, mesterségesen és észszerűtlenül, a piaci fölött akarja tartani a nemzeti valuta árfolyamát, és kész erre óriási összegeket áldozni - praktikusan átcsorgatva azokat SGy számlájára. OV pedig azért ennyire sikeres ilyen hosszan, mert feltérképezte az ideológiai "laposföld" területeket, amelyeken az ellenzék makacsul tagadja a valóságot, és kész erre óriási szavazatszámokat áldozni - praktikusan felduzzasztva velük OV politikai számláját.

Séma: kifigyeled, hol megy szembe ellenfeled a piaccal/választókkal, dacosan állítva, hogy a "föld lapos", és e területeken kezdeményezel térképészeti versenyt. Nem kérdés, hogy a piac/választók erejére támaszkodva ki nyer.

Tanulság: ne légy tartósan irracionális, vagy ha már az vagy, légy egyben fukar, és ne áldozz a laposföld modelledre komoly összegeket / rengeteg szavazatot; a pénzügyi/politikai szabad piac kikényszeríti a szereplőkből a racionális magatartást. (Demokrácia = a politikai ideák szabad piaca.)

SGy óta a világ összes kormánya ötször is meggondolja, hogy érdemes-e a nemzeti valutája árfolyamát eltéríteni a piacitól; OV óta a világ összes politikai tényezője kezd rájönni, hogy lúzer ötlet a választói preferenciák ellenében politizálni.

A laposföldhitű politizálás három okból is kiszolgáltatott helyzetbe hoz, folyamatos ziccereket, játszma- és mérkőzéslabdákat ajándékozva az ellenfélnek: 1. az ideológia kiszámíthatóvá tesz, mint ökröt a következetessége; 2. érzéketlenít a veszteségre, ami ideológiai szempontból szükséges sőt nemes "áldozat"-ként értelmeződik; 3. az irracionalitás pedig vesztessé tesz, mert a döntésekről, ha egy ponton alaposabban el kell rajtuk gondolkodni, kiderül, hogy indokolhatatlanok. (A következetes ökörről pontosan tudni lehet, hol lesz x időpontban; az egyenes mozgással járó veszteséget nemes áldozatnak érzi; és ha indokolni kell a vesztes magatartását, ennyit tud felhozni: "büszkén vállalom, én egy ilyen ökör vagyok, legközelebb is így csinálom, mert csak".)

A pénzügyi laposföldhit könnyen belátható, egymás mellé teszed a piaci árfolyamot meg az ideológiai elképzelésedet, és számszerűen látszik, milyen messze vannak egymástól. A politikai laposföldhit nehezebben ismerhető fel, mert az ideológiai szemellenző gyengénlátóvá tesz: ha egymás mellé teszed a gulyáslevest meg a szójapörköltet, kevésbé számszerű, hogy melyikkel fogsz veszíteni és miért. Ezért is tanulságos lajtstromozni az aranybányaként kiaknázható politikai "laposföld" területeket. (folyt. köv.)

Politika = háború?

Kötter Tamás szerző (görög elképzelések és Machiavelli alapján) arra jutott, hogy a politika háború.

A politika és a háború között ugyanakkor számos fontos különbség van, amelyek miatt jó okunk van elkerülni, hogy egyenlőségjel kerüljön közéjük.

Többet mond a politika természetéről, hogy harcot mímelő színjáték, egyfajta Vitéz László az Ördög ellen előadás, ahol a közönség szavazza meg, ki kicsoda. A résztvevők mindegyike állítja, hogy ő a jó vitéz, ellenfele(i) a lepofozandó rossz(ak). A néző szimpátialapon dönti el, kinek drukkol.

Miben nem hasonlít a politika a háborúra: 1. élet-halál helyett közpénzre megy; 2. a képzett katona stratégiát követ, és nem lő csípőből mindenre, mint pl. az aktuális ellenzék; 3. hadifoglyok helyett korrupción kapott bűnbakok vannak; 4. a cél nem a tartós győzelem, hanem a közönség szimpátiájának megőrzése, a szurkolótábor egyben tartása; 5. míg a háborúba gyakran bevonódnak civilek, a politikai elit összezár a civilek ellen.

Miért célszerű elkerülni, hogy a politika túl háborús jelleget öltsön: 1. a háború a józan észt felfüggesztő parancsuralomért kiált, demokráciában épp a józan ész uralmára törekszünk; 2. a háború erőszakot, nyomort és szenvedést hoz, míg a politikától békés jólétet várunk; 3. a háború tengernyi közpénz elherdálásával jár, a politikában viszont a közpénzek optimális felhasználását szorgalmazzuk.

A fentiek miatt lehetőleg ne vetítsünk háborús modellt a politikára, ne éljük bele magunkat túlzottan Vitéz László és az Ördög előadásába.