Választás után

A vesztes oldalon többféle önfelmentés, hárítás és vádaskodás jelent meg, az alábbi gondolatmenet mindössze egy lehetséges értékelés, a blog által tolt narratíva jegyében, miszerint az észszerű gondolkodás jóléthez vezet.

Háborúval a szomszédban, a választást nem a Fidesz, hanem Maslow szükségletpiramisa nyerte meg Orbán Viktornak: amikor tömegek érzik veszélyben a lét alapjait, akkor az alapok stabilizálása a leges-leges-leges-legeslegfőbb szempont, messze megelőzi a szükséglethierarchia magasabb szintjén megjelenő igényeket. Mivel az ellenzék célszerűtlenül kommunikált e tekintetben, a választók lelke mélyén így jelent meg a tét: Alapstabilizálás vs. Alaprengetés, akár alapzúzás; és nem meglepő, hogy döntő többséggel a stabilizálást választották.

A szakemberek szerint a Maslow-piramis nem determinál... tapasztalat szerint viszont statisztikai léptékben jó prediktora a döntéseknek. Ha tehát nincs háború, nincs ekkora Fidesz-győzelem, sőt talán semekkora sincs. Ez fontos figyelmeztetés 2026-ra.

Másrészt, a vidéki szavazóköröket megfigyelő csalódott értelmiségiek posztjait olvasva (az alkoholtól bűzlő, rossz fogú, koszos körmű vidéki bunkókra nézve már messziről látták, hogy ki fog a Fideszre szavazni) a lenéző attitűd elutasítása mellett érthető azért, hogy valójában mit akarnak mondani: szerintük is a jólét alacsonyabb szintjén élők szavaztak a Fideszre. Tehát aki annyira értelmiségi, hogy ismeri a Maslow-piramist, az nem csodálkozik az eredményen. Számos értelmiségi a jelek szerint nem ismeri, vagy nem tartja fontosnak. Ez is figyelmeztetés 2026-ra.

Tanulságok: a Fidesz számára – nem ti mentetek ekkorát, hanem ekkora hátszelet adott a háborúveszély; az ellenzék számára - van négy évetek megoldani az attitűdproblémátokat, tanuljatok pl. Mérő Lászlótól; mindenki számára – ha a jólét általánossabbá válik, azaz a döntő többség középosztálybelinek érzi magát, akkor ez a többség már nyitottabb lesz az értelmiség szempontjaira, tehát a feladat szélesíteni és jóléthez juttatni a középosztályt.

Végül, nívódíjat és gyakori idézést érdemel Török Gábor elemző az előre bedobott szállóigéért, miszerint a hisztérikusok és a cinikusok küzdelmében, úgy tűnik, mindig a cinikusok győznek.