Előzetes kategóriában Török Gábor a nyertes azzal, hogy a hisztérikusok és a cinikusok küzdelmében nálunk mintha mindig a cinikusok győznének. Utólagosban meg Schiffer András ment nagyot, először azzal, hogy nem a narancsot szeretik kétharmadnyian, hanem ennyien utálják a moslékot. Aztán meg azzal, hogy akik a fogatlan, mosdatlan, tudatlan vidéki bunkóknál keresik az ellenzék vereségének okát, jó úton haladnak egy 2026-os Fidesz-négyötöd felé.
Javaslat még egy modellre a tekintetben, hogy kikkel célszerű opportunista szövetségre lépni: az ellenzék vereségében szerepe lehetett annak is, hogy a résztvevők úgy gondolták, oroszlán és hiéna vadászhat együtt, a zsákmány leterítése után az oroszlán majd elzavarja a hiénát, és minden rendben lesz. Csakhogy a baloldal és a szélsőjobb is magát látta oroszlánnak, a másikat hiénának – a választók meg úgy érzékelték, hogy két hiéna akarja ravaszul a javukat, és úgy döntöttek, hogy inkább nem adják.
A tekintetben, hogy a Fidesz szándékosan hozta-e egy platformra az ellenzéket a választási szabályokkal: amennyire világos, hogy persze-hogy, annyira nyilvánvaló az is, hogy nem szabadott volna engedni a kísértésnek. Vitatható, és gyaníthatóan működésképtelen koalícióra lépve az ellenzék azt demonstrálta, hogy szándékai nem a közjóra irányulnak, azaz nem méltó a közhatalom megszerzésére.
Hogyan lehet győzni 2026-ban, a jelenlegi szabályok mellett? Valódi egységet felépítve. Ahhoz pedig olyan széles célokat kell megfogalmazni, amikkel a választók nagy többsége azonosulni tud, a kormány azonban (valamilyen megfontolásból) nem, így kerül döntő fölénybe az ellenzék. Míg ezen gondolkodnak, szögezzük le: Magyarország jobb ellenzéket érdemel!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése