2022. április 7., csütörtök

Kinél a médiafölény?

Már csak egy nap van hátra a posztig, amelyből kiderül, miért van igaza Ukrajnával kapcsolatban szinte mindenkinek, ám miért nem megy ezzel senki semmire, ma az úgynevezett "médiafölény" témát elemezzük. Van-e, és ha igen, kinél?
Állandó bal-lib panasz, hogy a kormány egészpályás letámadást hajtott végre, lenyúlta az összes médiát, az ellenzéknek nem maradt semmi. Ám ha megnézzük, hol jelennek meg az erről szóló hírek (444.hu, nyugatifeny.hu, 24.hu, telex.hu, nepszava.us, nepszava.hu, Népszava napilap, Magyar Narancs, Élet és Irodalom, ATV, stb.), meglepve tapasztaljuk, hogy ezek a (hon)lapok tele vannak vad és még vadabb ellenzéki tartalommal, ami olyan ellentmondás, mint ha e blogon nap mint nap olvashatnánk, hogy "be vagyunk tiltva", "nem jelenhetünk meg", "nem létezünk". Ez, diplomatikusan szólva, tényszerűtlen lenne. Hogy a bőséges ellenzéki hírforrás olvasói egybehangzóan mantrázzák, hogy ellenzéki média gyakorlatilag nincs és nem jut el senkihez, nem azt jelenti, hogy tényleg nincs, hanem hogy az olvasói nem érzékenyek a kognitív disszonanciára. (V.ö.: aki ezt elolvassa, nem tud olvasni.)
Személyes élmény: néhány napig döntően ellenzéki médiát fogyasztva arra döbbentem rá, hogy ha ezt még pár hétig folytatom, én is utálni fogom a "zorbánt", mint a kutyagumit. Álmomból is azzal riadok majd fel, hogy "a szemét", "a mocsok", "vesszen", "monnyon le", és meg leszek győződve a maximális igazamról, továbbá arról, hogy aki nem ért egyet, az szintén szemét/mocsadék/sutyerák. Pedig ha megnézem a teljes híranyagot, ez a szélsőséges álláspont nem indokolt. Ezért lenne nagyon fontos, hogy senki ne ragadjon bele a neki szimpatikus hírbuborékba, olvassa rendszeresen, hogy mivel "hülyítik" és "agymossák" a másik buborék lakóit. Ha ezt teszi, észre fogja venni, hogy Magyarországon médiaegyensúly van. Sőt ha ezzel a szemmel olvas nyugati sajtót, az is fel fog tűnni, hogy ott meg nincs egyensúly, bal-lib hegemónia van. Médiaegyensúly = Sok Téged Bosszantó Hír és Narratíva, Amit Kedvenc Fórumaidon Jól Helyre Tesznek. Médiahegemónia = Egyféle Narratíva és Vele Szemben Maroknyi Kirekesztett Szélsőséges.
Hogyan juthat a fenti helyzetben bárki arra a következtetésre, hogy "a kormánymédia döntő fölényben van"? A saját bőrén biztosan nem tapasztalja, hiszen még egyetlen ellenzéki sem írt olyat, hogy "éreztem, ha néhány hétig döntően kormánymédiát fogyasztok, álmomból azzal riadok majd fel, hogy éljen Viktor!". A médiafölényt emlegető ellenzéki kétféle spekulatív útvonalon juthat az álláspontjára: 1. ellenzéki fórumokon olvasta/hallotta ezt a narratívát, és nem tűnt fel neki az ellentmondás; 2. a saját hírbuborékját teljes igazságnak vélve megdöbben, hogy sokan gondolják fordítva, ami definíciója szerint csakis agymosás eredménye lehet, az illetőkhöz nyilván nem jut el az "igaz hír", tehát médiafölény van. Vegyük észre, hogy ez hibás logika. Aki nyugalomra vágyik a híranyagban és arra az érzésre, hogy "minden tisztességes ember ezen az állásponton van", mert "a hírszerkesztés egy szakma" és "csak egyféle híranyag létezik", az valójában médiahegemóniát igényel, és korlátozná a gondolkodás/vélemény szabadságát. Az a helyzet, hogy a hírszerkesztés egyszersmind narratívaalkotás, és a valóság, amennyire számunkra hozzáférhető, a narratívák ütköztetésével, kritikai olvasásával tárul fel. Nem elég a kedvenc buborék híreit sorok között olvasni, a másik buborékkal is gyötörnünk kell magunkat – a tájékozottságért megéri szenvedni.
Két adalék a nyugati sajtó vészesen felborult egyensúlyával kapcsolatban: 1. a német újságokba évtizedekig író Boris Kálnoky szerint "Ha kizárólag újságírók voksolhatnának a német választáson, nem biztos, hogy a CDU bejutna a parlamentbe." 2. Az USA-ban a Fox News úgymond "egyedülálló" hatással bír, mert ahol megjelenik, ott konzervatív eltolódás figyelhető meg a közvéleményben, lévén az egyetlen csatorna, ami eltér a fősodratúaktól.
A médiaegyensúly minimum két markánsan különböző állásponthoz vezet szinte mindennel kapcsolatban. A miénktől eltérő álláspontról annyit tudhatunk biztosan, hogy eltér, és hogy egy valódi demokráciában ezt üdvözöljük. Hogy az eltérés miért, milyen híranyag, narratíva, logika alapján alakult ki, az esetenként vizsgálandó, de a vizsgálat célja a megértés, nem a megszüntetés.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése