Van-e még értelme baloldalról és jobboldalról beszélni?
Részben nincs, részben mégis van. Egyrészt, a hidegháború végével a hagyományos értelemben vett baloldaliság vesztett a jobboldalisággal szemben. Tony Blair vezetésével a brit baloldal jobboldali eszköztárat vezetett be, azaz jobbra tolódott. Közben a jobboldal meg balra, némi cukiságot magára öltve. Jó példa erre a Fidesz szociális/rezsicsökkentő eszköztára. A két oldal összekavarodott, magát baloldalinak nevező párt éppúgy alkalmaz jobboldali intézkedéseket, mint az öndefiníciója szerint jobboldali párt baloldaliakat. "Bal" és "jobb" mintha alig jelentene ma többet, mint anno a "guelf" és "ghibellin", a "fehér" és "vörös" a rózsák háborújában, vagy Aldebrő Fc. vs. Feldebrő Sc. a focipályán.
Tovább csökkenti a baloldal vs. jobboldal szembenállás jelentőségét, hogy időközben új frontvonalak jelentek meg politikai identitásképző elemként: globalisták vs. lokalisták; elit vs. plebs; establishment vs. protest. A közéleti indulatok e törésvonalak mentén is szerteágaznak.
Szintén a bal-jobb distinkció irrelevanciájára utal, hogy 2022-ben az ellenzék bal-szélsőjobb összefogással próbálkozott a választáson. Néhány éve ez még elképzelhetetlen lett volna – időközben viszont elképzelhetővé lett a hagyományos szakadék áthidalása. Miért ne menetelhetnének komcsik és fasiszták együtt... pl. szombat este verekedni a diszkóba? Nos, úgy tűnik, ennyire még nem légiesedtek el az ideológiák. Idén még nem.
Ami a fentiekkel szemben indokolttá teszi a bal-jobb különbségtételt: az ellenzéki összefogás nem győzött, többek között azért, mert a lelkek mélyén mégsem érződött hitelesnek ez a bal-szélsőjobb összeborulás. Továbbra is érvényes törésvonal húzódik pl. a "haladár" és a "maradi"; a kizsákmányolásellenes és a vállalkozáspárti oldal között. Noha jelentős áthallások vannak (pl. egy deklaráltan kizsákmányolásellenes párt is lehet közben üzletösztönző, a családi vállalkozások pártja meg szociálisan érzékeny), a balbanjobb (Bj) intuitíve továbbra is megkülönböztethető a jobbanbaltól (Jb), ahogy a kávébantej is a tejbenkávétól.
Továbbra is leírható mindkét oldal esszenciája, íme: a baloldal a középosztálytól elvett javakat osztja fel a saját elitje és a zsugorodó alsó osztály között, redisztribúciós eszközként használva a "haladás"-ért és aktuális megfelelőiért (feminizmus, genderfluiditás, stb.) vívott harcot; a jobboldal pedig a középosztályt emeli "Isten-család-haza" feliratú piedesztálra, az őket fenyegető valós vagy vélt veszélyek elleni küzdelemmel legitimálva magát.
Mivel komoly pénz (mintegy évi 10 milliárd forint) van a pártpolitizálásban, nem is szólva a szemétdombok kiskakas-mámorító hatásáról, a politikusok az ellentétek – helyenként mesterséges – fenntartásában érdekeltek, és a bal-jobb tematika több évszázada bevált, "jót tesz a politikai üzletnek", így rövid távon aligha változtatnak rajta. Várhatóan azonban egyre nehezebb lesz érdemben megkülönböztetni a Bj-t a Jb-től, és az egykori szélsőségekkel (fogatlanodó viperákkal) való összefogás is egyre szavazatképesebbé válik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése